A Vinoport által szervezett programsorozat központi rendezvénye hagyományosan egy úgynevezett sétáló kóstoló, melyre ezúttal is a Vajdahunyad vár patinás falai között került sor. Több mint ötven, zömében a Tokaji és Somlói borvidékről érkezett termelő kínálta borát, a borfanatikusok teljes megelégedésére.

Száznál is több borával egy ilyen monstre kóstoló mindig remek alkalom a borértőknek, hogy ismereteiket naprakészen tartsák, „képben legyenek”.

Napjainkban a furmint két fő termőhelyen, Tokaj-Hegyalján és a Somlón van csak valójában termesztésben, más borvidékeken csak szórványosan fordul elő.

Ennek számos oka van, a termelők szerint a furmint nem egy könnyen termeszthető fajta. A szocializmus éveiben számos olyan fajtaváltozata terjedt el az országban, amelyek ma már nem felelnek meg a minőségi borkészítés követelményeinek. Erős növekedése és az oxidációra való hajlama az a két fő érv, ami miatt a borászok nem szívesen foglalkoznak vele.

Mikulástól Valentin napig a csokoládé virágkorát éli. Ilyenkor nemcsak ajándékként többet vásárolunk, de többet is fogyasztunk.

Egy amerikai felmérés szerint a lakosság az éves csokoládéfogyasztás mintegy 71%-át Hálaadástól Valentin napig vásárolja meg. Hölgyeknek mindig biztonságos ajándék egy doboz jó minőségű csokoládé Karácsonyra is, Valentin napra is. De mi a helyzet az urakkal?

Aki részt vett a csodálatos Vajdahunyad várban a Magyar Bor Akadémia borestjén,
már találkozhatott Az Év Bortermelőjével. Persze csak inkognitóban, hiszen a választásig van még néhány nap.

Ezen az ünnepi hangulatban telt estén-esten az „év borásza”- – hivatalosan Az Év Bortermelője- –választás hagyományainak megfelelően az az öt jelölt mutatkozhatott be, akikre a tágan értelmezett borszakma a legtöbb szavazatot adta. Érdekes, hogy ezt a kört idén egy huszárvágással jelentősen kibővítették, hiszen immár borkedvelők is szavazhattak: ki kerüljön az öt jelölt közé. Ily módon a jelölők száma többszörösére emelkedett. Ennek ellenére – ahogy az korábban is jellemző volt – a megelőző év négy állva maradt jelöltjével idén is újra találkoztunk. Vida Péter, Gálné Dignisz Éva, Dúzsi Tamás és Áts Károly mellett az új jelölt már a harmadik szekszárdi a körben: Heimann Zoltán.

Most hétvégén zajlott a Bock Pincénél a Márton napi rendezvény, milyen borok kerületek bemutatásra?

1997 óta készítünk Szent Márton borát, ami nálunk a Portugieser szőlőből készül. Az újbor bemutatása hagyományosan Márton napjához kapcsolódik. Ilyenkor az első borokat már meg lehet kóstolni és ekkor már a hízott libákat is érdemes levágni. Amikor ennek a népi hagyománynak a felélesztése nálunk 1997-ben elindult, akkor az újbort az Oportóból készítettük, hiszen ez az első szüretelt szőlőfajtája a pincészetnek a kékszőlők közül.

Ez a dalocska eredetileg egy Karády-Jávor filmben hangzott el a negyvenes évek elején. A mai retro-divatban a Hot Jazz Band, majd Szalóki Ági is elővette. Most én is előveszem egy kellemes őszi csütörtök estéhez kapcsolva, melyen somlói borokat kóstolhatott a – hogy stílben maradjunk – székesfőváros közönsége?

Az ilyen sétáló kóstolók könnyed, vidám hangulata – ahogy egyik pincészet boraitól a másikig himbáljuk magunkat – valahogy felidézte emlékeimben a fülbemászó dalocskát:

„Himbálj, himbálj himbatánc, homlokunkon nincs ma ránc.
Csobbanj, lobbanj szoríts jobban, most súgd meg, hogy mit kívánsz.”
 

Hazánk szépen fejlődik gasztronómiailag, hála a séfeknek és az oly divatos gasztrobloggereknek. Hol vannak már azok az idők, amikor étteremben papírvékonyra lapított, a tányér széléről centire lelógó rántott szeletet rendeltünk, és maximum választhattunk, hogy csak krumplit, avagy vegyes köretet kérünk-e hozzá?

A sajtfogyasztási kultúra is ébredezik, még ha kicsit lassabban is. De már sokan tudják, hogy nem csak a trappista létezik, és hogy az igazi sajtkülönlegesség nem a rántott mozzarella áfonyaszósszal. A bor és sajt évszázadok óta kéz a kézben járnak, bár mi, magyarok, még csak ismerkedünk ezzel a duóval. Anglia e téren néhány évvel (évtizeddel?) előttünk jár, olyannyira, hogy külön fesztivált szentelnek a sajt és bor együtt kóstolásának. Ilyen fesztiválon jártam múlt hétvégén.

Oscar Wilde egyszer azt mondta, hogy „Önmagad megismeréséhez a legrövidebb út egy világkörüli utazáson át vezet.” Ő ezek szerint soha nem járt akkor Mádon, mert ez a kis tokaj-hegyaljai település a világnak egy olyan szeglete, ahol mindannyian képesek vagyunk megtalálni a bennünk rejlő jót és feltöltődni a hely szellemében lakozó energiákkal.

Így érezhetett az a népes vendégsereg is, akik az elmúlt hétvégén ellátogattak a Furmint Ünnepére, Mádra. Volt itt minden, ami a jó hangulathoz és az önfeledt kikapcsolódáshoz kell. Csúzlizda és gyerekprogramok, kovács, kádár bemutatók és kipróbálható vizsolyi nyomda. Koncertek, bábelőadások, kiállítások és tárlatok. Lacikonyhák, kürtős kalácsos, rátkai kenyérlángos, megannyi finom falat és kulináris élvezet. Szüreti napok lévén, a fő attrakció mégis a bor volt.

Az idén tizenhatodik alkalommal, a közelmúltban sorra került Catad’Or chilei nemzeti borverseny külföldi zsűritagjainak sorában ott volt Dr. Kosárka József is, aki a négy bizottság egyikének elnökeként tevékenykedett.

Hogyan került a meghívott szakemberek közé egy magyar is?
Ezúttal ötödik alkalommal vettem részt bírálóként a chilei borok ezen fontos megmérettetésén. Első alkalommal mexikói borbarátaim ajánlására kaptam lehetőséget a szervezőktől, akik később is - amikor már santiagói magyar nagykövet voltam - számítottak rám, majd most megint meghívtak. Ennek különösen örültem, hiszen azt jelenti, hogy továbbra is bíznak bennem.

Napfény, pergő spanyol ritmus, vidám emberek, könnyű, illatos borok. Mi kell még egy nyári borfesztiválhoz? Július elsején immár hagyományosan mind egy helyre gyűlnek Tenerife borászai, hogy bemutassák legújabb évjáratukat a helyi szakembereknek és a turistáknak.

Tenerife a Kanári – szigetek legnagyobbika, sok-sok napsütéssel és vulkanikus kőzettel. Nem csoda hát, hogy bortermelésük kezdete évszázadokra nyúlik vissza. Valamikor régen egész Spanyolország területére, Nagy-Brittaniába és a spanyol-hódította területekre is exportáltak bort, ma már ez az ágazat nem annyira jelentős.