Erős a gyanúm: ha felcsendült volna a Festetics Palota impozáns termében, mindannyian tánclépésben perdülünk a következő asztalhoz.

Hiába mondják, hogy a somlói – vagy ahogyan e dalocska születésének idején emlegették: somlai – nem a könnyed műfajhoz tartozik: a fehér borok azért alapvetően könnyedebbek a vörösöknél. Lehet ezért rajongok értük. Az estén bemutatott 2-3 éves somlói tételek pedig még nem annyira fajsúlyosak, hogy ne lehetne éppenséggel táncra perdülni tőlük az ötödik-tizedik kóstolás után. Hiszen az ilyen borbemutatókon egyszerre több, ezúttal jó tucatnyi termelő borával találkozhatott a vájtfülű borrajongó.

Lassan meg is szokhatjuk, hogy a szüretet követő időszak olyannyira elkényeztet minket, hogy ketté áll tőle mind a két vájtfülünk. Tavaly ősszel mindenesetre egymást követték Pesten a borbemutatók, melyeken egyetlen délután vagy este több borásszal, és az ő boraikkal ismerkedhetünk. Illetve talán éppen tavaly volt az első alkalom, hogy egy ilyen happening turnéra indult, amikor 15 Tokaj-hegyaljai borászat indult országhódító útjára. Most a somlóiak követték őket, akik Sándor Zsolt szervezésében Debrecenbe és Szegedre is eljutottak. A BORszágjárás honlapja pedig már sejteni engedi, hogy jövőre a balatoni borok fognak turnézni.

Nézzük csak, kikkel is találkozhattunk most?
Bogdán Birtok, Csordás-Fodor Borház, Dénes Hegybirtok, Fazekas András, Fekete Béla, Györgykovács Imre, Kolonics Károly, Kreinbacher Birtok, Laposa Családi Pincészet, Spiegelberg István, Szent Ilona Borház, Takács Lajos Hollóvár Pince, Tornai Pincészet, Várkapitány Pince.

A borkedvelők szeretnek a pult mögött magával a borásszal találkozni, de legalábbis az adott pincészet egy-egy tájékozott munkatársával. Ez a rendezvény ebből a szempontból korrekt volt. Az a borászat pedig, amelynek a személyes jelenlét nem volt fontos: magára vethet, hiszen egy értő közönséget mulasztott el tájékoztatni. Ám nézzük, miért volt a BORszágjárás összességében több mint korrekt!

Többek között, mert a vendégek a borokon kívül a Magyar Sajtmíves Céh sajtjait is kóstolhatták.

Emellett a szellemi táplálék sem maradt el: Dr. Mészáros Gabriella mutatta be a borvidék múltját, jelenét, lehetőségeit, potenciálját. Az előadás a hozzáértőknek is érdekes adalékokkal szolgált!
A hazai borvilág prominens véleményformálója kiemelte, hogy a somlói borok hosszú évekig tartó fahordós érlelés után érik el minőségük csúcsát. Vétek reduktív technológiával egy éven belül piacra dobni őket, ha egyszer nagy potenciállal rendelkező alapanyag termelhető a hegyen.
A borstílusról szólva a túlérett alapanyagból készített somlói borokkal szemben állást foglalt a szikárabb tételek mellett, melyek tökéletesen ki tudják fejezni a Somló egyedi terroirját. Azt a terroirt, mely hosszú távon – dicső múltjához hasonló – nemzetközi hírnévre számíthat. A Borkollégium boriskola vezetője úgy véli, hogy bár a somlói – nem csak mennyiségében, de minőségében is – kivételes savakkal rendelkezik, a kései szüret alapproblémája – tudniillik, hogy a savak „elfogynak” a szüretre – a Somlón azért sokkal nagyobb gondot jelent, mint például a világhírű Moselben.
Azonban ha a somlói borászok jól végzik dolgukat: a tokaji mellett a somlói nevét is megtanulhatja a nagyvilág. Gabriella úgy véli, ez jóval könnyebben elérhető, mint az olyan értékes – egyébiránt a Somlón vezető fajtának számító – hungarikum szőlőfajták megismertetése, elismertetése a nagyvilággal, mint a furmint, a hárslevelű vagy a juhfark.
A borvidék harmadán ma már a divatosabb kék szőlőt termelik, ennek nagy része kékfrankos. A nemzetközi borakadémikus szerint bár a Somló-hegy évszázadok óta fehérboros borvidék, van létjogosultsága a kék szőlőnek/vörösbornak is – amennyiben a prémium minőséget célozzák meg.
Kérdésre válaszolva jogosnak érezte a Nagy-Somlói borvidék újraalkotását (eszerint a Ság-hegy is a borvidék részévé vált), mert klimatikus és talajtani adottságaik hasonlóak, és hagyományuk is közös: a régmúltban is egy borvidéket alkottak.
A somlói bor karakterét pedig elsősorban ásványosságában, és az összetett savkészletében érte tetten a nemzetközileg ismert borszakértő. Úgy véli – mivel a Somló messzebb esik a tótól, és a hegyről magáról is hiányzik a víz – a somlóiban már nem a „napfény íze”, nem a szomszédos balatoni borok könnyedsége és derűje jelenik meg. A somlóit sokkal inkább a szikár jelzővel lehet illetni, mely minden kincsét a hegy mélyén nyugvó évezredes ásványokból nyeri.