2012-02-15 | Borutazó |Szerző:Hradszki Róbert |Fotó:Hradszki Róbert
A Vinoport által szervezett programsorozat központi rendezvénye hagyományosan egy úgynevezett sétáló kóstoló, melyre ezúttal is a Vajdahunyad vár patinás falai között került sor. Több mint ötven, zömében a Tokaji és Somlói borvidékről érkezett termelő kínálta borát, a borfanatikusok teljes megelégedésére.
Száznál is több borával egy ilyen monstre kóstoló mindig remek alkalom a borértőknek, hogy ismereteiket naprakészen tartsák, „képben legyenek”.

Az ilyen rendezvények híján aligha tudnánk átfogó képet kapni egy-egy borvidékről, noha a bortúrák és az egy-egy pincészet repertoárjára épülő kóstolóestek talán nyugodtabb körülményeket teremtenek a borokkal való ismerkedésre. A sétáló kóstolókat ugyanis leginkább a nyüzsgés, a vibrálás, az izgatottság jellemzi. Nagy találkozások ezek, seregszemlék, ahol szinte mindenki jelen van, aki a borok szerelmese: újságírók, kereskedők, borászok, borkedvelők.
A Furmint Február azért különleges ezek sorában, mert nem egy adott borvidék bemutatkozása – pontosabban nem csak az –: hiszen egy szőlőfajta köré szerveződik az esemény. Ám mivel a furmint Tokaj első számú szőlője: egyúttal a borvidékről is képet ad. Emellett csak a Somlón találhatók jelentősebb ültetvények, ám az ország legkisebb – bár Tokaj után a leginkább nagyra hivatott – borvidéke némileg hangsúlyosabban is képviseltethette volna magát. Takács Lajost és néhány további termelőt joggal hiányoltak a borrajongók, főleg, hogy a Tokaji borvidékről csak a mádiaknak egy külön termet rendeztek be. Nem is olyan kicsit. No, és nem is olyan érdemtelenül.
Természetesen még borköpővel a kézben sem tudtam minden bort végigkóstolni, kedvenceket azonban így is jócskán találtam. Ám csak azzal a megjegyzéssel emelnék ki közülük néhányat, hogy a bemutatott borok zöme egységesen igen magas színvonalat képviselt.
Nem ismertem még a tállyai Szent Benedek pincészetet, az antréjuk azonban igen jól sikerült! Újfahordós 2008-as tételeik szép, és egyedi jellegű borok a borvidéken. Bár Egerben is így használnák a hordót a fehérboroknál... Zwackék (Dobogó Pincészet) '10-es furmintja talán még jobban tetszett, mint Betsek névre hallgató 2009-es dűlőszelektált boruk. Az Oremus egy szép régi tétellel vétette észre magát, mely magnum palackban érkezett a bálra. A 2005-ös Mandolás már olyan jegyeket vonultatott fel, mely a többi asztalnál, a 2-3 éves boroknál még nem érhető tetten. Asztalos Zoltán fiókái... akarom mondani Viókái is szépen csiripeltek. Egy Sátoraljaújhelyhez közeli gyönyörű dűlő (Vióka) terméséről van szó. A somlóról kóstolt borok közül Spiegelberg Stephan 2010-es furmintja igazi évjáratcsalás. Rossz évjárat jó bora, a hírek szerint amerikaiaknak is tetszik.
Nagyon kevés volt az olyan bor, melyet pusztán korrektnek tarthattunk, esetleg még kisebb-nagyobb borhibát is felfedeztünk benne. Azért, aki akár enyhén is, de illós, acetonos bort kínál ilyen borértő közönségnek – mindig előfordul – az nagyon nagy bátorságra vall... Ám a jéghegy Tokajt tekintve a feje tetején áll. Vagyis szinte minden bor csak a jó, jobb, még jobb skálán volt elhelyezhető!
Fontos megjegyezni, hogy – mivel a Tokajt leginkább jellemző desszertborok csak ritkán készülnek egyetlen szőlőfajtából – a Furmint Február éppen csak megcsillantotta Tokajnak ezt a már világhíres oldalát. Nálam a Dobogó '10-es Mylittája majdnem megnyerte ezt a kategóriát, noha a Disznókő '09-es késői szürete sem akármi! Ám ha a Mylittának csak az analitikáját elolvassuk: elolvadunk... 9-es sav, 120 gramm cukor... Ez valóban egy magas szinten megvalósuló harmónia! Babitsék két éves késői szüret furmintja is kerek – hiába, úgy tűnik, desszertbort csakis Tokajból érdemes venni. Hányszor találkoztam már – legalábbis a cukortartalomhoz képest – savszegény késő szüret borokkal... a Tokajira ez úgy tűnik nem is lehet igaz! A mádi Orsolyákék kései szüret 2007-es bora In medias res névre hallgat, és egy hat puttonyos aszú cukortartalmával rendelkezik (170 g)... Mégis harmonikus tétel. És hogy miért is nem a Mylitta volt a legjobb általam bepróbált édes furmint? Erről a már-már közhelynek számító Szepsy-mágia tehet. Bár sok borszakértő tudni véli, milyen a jó szamorodni, Szepsy István édes borával alaposan rácáfolt előzetes várakozásainkra. Sokszor éreztem már, hogy minél jobb egy bor, annál kevesebbet tudok mondani róla. Talán, mert a legjobb borok a kifejezhetetlen teljesség, a csend birodalma felé veszik az irányt.
Ám a Furmint Február projekt jó érzékkel mégsem a jól ismert tokaji édes bort, hanem egy adott szőlőfajtán keresztül egyértelműen a tokaji száraz bort emelte az érdeklődés középpontjába. Hiszen a borvidék mégiscsak az aszúról, az édesről híres – mellette pedig elsikkad a nagyszerű terroirt talán még jobban kifejező száraz bor. Tokaj mellé pedig a furmint kapcsán odatehető az igazán egyedi Somlói is. Nesztek nagyvilág! Isszod-nem isszod, nem kapsz mást! Ha nem becsülöd, elfogy ez idehaza is! Nekünk nem kell jobb!
DISZNÓTOROS TÖLTÖTT KÁPOSZTA
Magyarországi sváb recept
Azt mondják, a töltött káposzta melegítve az igazi. Kiváló téli étel, laktató és sokáig eltartható, akár két hétig is eláll az erkélyen vagy teraszon, ha hideg van. A fagyasztást is jól viseli. Tartalmas, kalóriadús, igazi téli fogás. A töltött káposztából nem érdemes kis adagot főzni, hiszen minél többször melegítjük, annál jobb lesz.
Nem csak Magyarországon kedvelt étel. Romániában sarmale vagy kicsinyítve sărmăluţe néven fut. Az arab nemzeti gasztronómiának is fontos része, természetesen ürühúsból. A svédek Kåldolmar (kal mint káposzta, dolmar, mint a betekert szőlőlevél) néven eszik a káposztalevélbe töltött darált húst és rizst, hozzá főtt krumplit, vörösáfonya lekvárt és mártást. Magyarországon a töltött káposzta első leírása 1695-ben, a Tótfalusi szakácskönyvben jelent meg, de igazán a 18. században terjedt el a Balkánon és hazánkban. Elődje a káposztás hús volt. Dél-kelet Magyarországon szármának is hívják.
Berry
Antocianinok
Drambuie Cream