Az öt jelölt

A Magyar Bor Akadémia tagjai december elején választják majd ki, ki legyen egy évig a – no, nem pünkösdi, de – borkirály.

Hogy minek alapján? Szakmai életút, borversenyeken elért eredmény, megbízható minőség... Erről és a szavazás menetéről bővebben olvashatunk az akadémia oldalán!

Jómagam is kaptam egy felhívást, hogy nosza, itt a lehetőség, jelöljek!
Aztán ha az ember komolyan elkezd gondolkodni: ki is lenne az „évborásza”, ha rajta múlana, rögtön rájön: nagy fába vágta a fejszét. Majdhogynem elkezdi sajnálni szegény „akadémikusokat”.
Aztán megpróbálunk mi is objektívek lenni – esetleg mérlegre tenni azokat a fontos szempontokat, melyeket az „akadémikusok” is – végül pedig döntünk. Személyes szempontok alapján... Ahogy ők is?
Én például azért adtam a jelölésem Dignisz Évának, mert azon túl, hogy szeretem a borait, régi barátság köti össze szüleinket, családjainkat. Hogy pont ilyenkor kellene ezt félre tenni? Azt is lehet, de hát az ember oly sok mindenkinek szereti a borait... Lássuk be: azt a kis pluszt, ami az életben segít döntéseket hozni – mindig valami személyes élmény adja.

Miközben ezen elgondolkodunk, hadd csábítsam egy kicsinyt a nyári borfesztiválokon edződött tömegeket – mert úgy sejtem itt rejtőznek valahol – az e fajta úgynevezett sétáló kóstolókra is, amilyen ez a borest volt! Merthogy a borkedvelő tömegek, a „borfesztiválosok” alig-alig tűnnek fel errefelé. Talán a kóstoló sétál el előlük? Szerintem vétek kihagyni őket!

Akinek furcsán hangzik az elnevezés: sétáló kóstoló, elmondom, hogy valójában nem a kóstoló sétál, hanem mink: egyik termelő asztalától a másikig. A fura elnevezésre pedig azért van szükség, hogy egyértelmű legyen, mire is várnak minket. A hagyományos borkóstoló ugyanis – melyen többnyire egy-egy borász borait kóstolhatjuk – úgy zajlik, hogy asztalhoz ültetnek, s kezdődhet is a dínomdánom. Ezzel szemben a sétáló kóstolón – akár egy borfesztiválon – több bortermelő is bemutatkozik, s egyik termelő asztalától a másikhoz sétálva kóstolhatunk, nyüzsöghetünk. Akár egy borfesztiválon.

Jómagam már azon kaptam magam: a tavasztól őszig tartó borfesztivál-szezonnál sokkal inkább várom a szüret utáni időszakot. Mert jó lesz, ha minden borkedvelő megjegyzi: szüret után manapság már nem az esküvő jön, hanem a sétáló borkóstolók szezonja. Bár egészen tavaszig szerveznek ilyeneket, leginkább a szüretet követő hetekben-hónapokban a gyakoriak.
Talán a borfesztiválokon annyira belejövünk az ivásba, hogy nehezen tudjuk abbahagyni? Persze arról se feledkezzünk meg, hogy a november 11-i Márton nap, vagyis az újborok kóstolása is erre az időszakra esik.

Ha már a borfesztiválokhoz hasonlítottuk a sétáló kóstolót – nézzük, miben más ez, mint egy fesztivál!

Azon túl, hogy szintén sok borral találkozhatunk: sok mindenben!

Először is: az „eksön” az őszi-téli hideg okán többé már nem a szabadban zajlik. Tudjuk: ősszel borok a pincébe, borkedvelők meg utánuk húzódnak. Ha pedig borok egy szép, történelmi épületbe húzódnak – érdemes oda is követni őket! A helyszín kiválasztásnál a leleményesebb szervezők – ahogy a fesztiváloknál is – tehát előnyben részesítik az exkluzivitást. Jól is teszik, mert persze, hogy jobban szeretünk a Budai Vár teraszain kóstolgatni, mint a Deák téren, a pesti csúcsforgalomtól pár lépésnyire. Szintúgy jobban esik a korty a Vajdahunyad vár barokk aulájában, mint mondjuk az ELTE új Kongresszusi Központjában. Csak ki kell próbálni...
A tereknek lelkük van. A belső tereknek is. És hogy a bornak is, az már közhely. És az már szép, mikor két lélek találkozik! Az már szerelem. Bor és tér. Bor és ember. Ember a térben. Gyanítom, rosszul is csak azért lehetünk a bortól, mert az kikívánkozik a lelketlen – mert éppen mértéktelen – emberből.

A sétáló kóstolókon egy bizonyos összeg leszurkolása fejében (ez manapság kettő és nyolcezer forint között mozog) válogatott borászok borain pallérozhatjuk ízlelő készségünket. Nincs tehát kóstolójegy, amit néha számolatlanul szórunk el – hanem annyit kóstolhatunk, amennyit bírunk. Hogy megkönnyítsük saját dolgunkat, célszerű egy kis köpőcsészét beszerezni. Ezt kevesen teszik meg, mégis azt javaslom: próbálják ki egyszer! Talán nem véletlen, hogy valamirevaló borszakértőt nemigen látni nélküle...

Mindemellett jó esélyünk van rá, hogy egy sétáló kóstolón maga a borász fogja poharunkba tölteni kincseit, és szívesen vált néhány szót is róluk. Persze ez egy borfesztiválon is megtörténhet, bár ott sokszor a bevételi oldal fontosabb, mint a presztízs vagy a marketing, így a nagyobb pincészetek többnyire egy-egy alkalmazottal oldják meg.

No, hát úgy tűnik, kellemesen borozgatni a borfesztivál-szezon elmúltával is lehet! Ahogy a Magyar Bor Akadémia estjén tettük. Köszönjük az élményt, és várjuk a borkirályt!