Dr. Kosárka József

Mi volt a kinti programja, illetve hogyan zajlott a borverseny?
- A hagyományoknak megfelelően a külföldi zsűritagoknak ezúttal is szerveztek egy több napos szakmai kirándulást, amelynek során négy borvidék hat kiváló pincészetét kerestük fel. Maga a borverseny három napos volt, a négy – egyenként öttagú, többségében külföldi ítészekből álló – bizottság mintegy félezer bormintát kóstolt. Az eredményhirdetésre a chilei fővárosban a rendezvénynek helyt adó, illetve szponzoráló W szállodában nagyszabású gálaest során került sor, amelyen 6 nagy aranyérem és 113 aranyérem mellett 38 ezüstérmet is kiosztottak. Ezekből az általam elnökölt bizottság, amelynek még kanadai, mexikói és chilei tagjai voltak, összesen 27-et ítélt oda, köztük 2 nagy aranyérmet.

Milyen tapasztalatokat szerzett a pincészeteknél tett látogatásokon és a borversenyen?
A pincészeteknél, amelyek több száz hektáron gazdálkodnak, lényegében minden feltétel adott a magas színvonalú termeléshez. Boraik nagy többsége exportra készül, ezért nagy hangsúlyt helyeznek a külföldi marketingre. Valamennyi felkészült továbbá arra is, hogy az üzleti partnereket és a borturistákat látványos körülmények között fogadja. Örömmel tapasztaltam, hogy a pincékben ott vannak a magyar hordók is, amelyekről több helyen elismerően nyilatkozott a borász.
A borok technológiailag kitűnőek, amiről a bírálat során is meglehetett győződni.
Nyilvánvaló, hogy ezek a globális piacra készülnek és azon meglehetősen versenyképesek. Ugyanakkor kevés az igazán egyedi bor és a fajtaválaszték is viszonylag szűk. Mind a 6 nagy aranyérmet vörösbor nyerte, amelyek közül 3 a Carmenére fajtát képviselte.

Miként látják a chilei szakemberek saját borágazatuk helyzetét?
Úgy tűnik, hogy a tavalyi nagy földrengés okozta megrázkódtatást kiheverték, illetve úgy fogalmaztak, hogy volt bizonyos kedvező hatása is, hisz a terméskiesés miatt jelentősen csökkentek a készletek. A nemzetközi gazdasági válság azonban nekik is komoly nehézségeket okoz, mindenekelőtt azért, mert a külpiacokon nem vagy csak alig tudják áremelési szándékaikat érvényesíteni. Erre pedig nagy szükségük lenne, mert a felértékelődött nemzeti valutájuk miatt romlik a nyereségességük. Az export, amely tavaly már 1,4 milliárd dolláros volt, persze tovább nő és arról beszélnek, hogy 2020-ra megduplázzák ezt az összeget.
Miközben rendesen panaszkodnak, azt is látni, hogy a pincészetek komolyan fejlesztenek és nem kevés a kifejezetten presztízs beruházás sem.

Beszélgetésein szóba kerültek-e a magyar borok?
Természetesen, hiszen nem hagyok ki egyetlen alkalmat se, hogy külföldiek körében ne kezdjek el beszélni róluk. Bíráló társaim, akik többségében főleg csak a tokaji borokról tudnak valamit, érdeklődéssel hallgatták, hogy egyre több borvidékünkről kerülnek ki egyre szebb borok, köztük iskolázott vörösek is. Az meg, hogy milyen remek tud lenni a száraz furmint, különösen felkeltette az érdeklődésüket.

Voltak különleges élményei, vagy érdekes pillanatai az útjának?
Az Errázuriz nem régen átadott új, impozáns borászatának meglátogatása mindenképpen nagy benyomást tett rám, csakúgy mint a tulajdonosa, Eduardo Chadwick barátom által adott vacsora, amelynek ételsora is kitett magáért, de még inkább a korábbi évjáratokból felszolgált ikon boraik.
Érdekességgel az egyik prezentáció szolgált, amelyen a borász hölgy azt mondta, hogy „pincészetünk a természetességre törekszik, ezért többek között nem módosítjuk például a savtartalmat, vagy az alkoholfokot, valamint nem használunk tanninport, vagy színezéket – kivéve, ha szükséges”.