Világszínvonalú? Azt nem tudom… A mi éttermünket, a Gusteau Éttermet nagyon nehéz volt itt Mádon bevezetni. Sokszor nehéz, mert az alapanyagokat beszerezni körülményes. Azt a színvonalat, minőséget, amit mi itt képviselünk, azt Budapesten sokkal könnyebben meg lehet teremteni.

Amikor elkezdtük létrehozni a Szent Tamás Borászatot, akkor annak az volt az alapja, hogy Szepsy István azt mondta nekem, hogy jó lenne egy olyan kulináris dolog, egy hely, egy étterem Mádon, ahol a helyi borokat be lehetne mutatni, hangsúlyosan ki lehet emelni és ne kelljen adott esetben több 10, vagy 100 kilométereket utazni egy ilyen élményért. Én akkor megígértem, hogy mi csinálunk egy ilyet, ők meg fölvállalták, hogy csinálnak nekünk egy magas színvonalú bort. Ennek Karácsonykor lesz három éve.
 

A Mádi Körös termékszabályozás tulajdonképpen alatta van a termékleírásos termésmennyiségnek is, így mi még önként vállalunk egy mennyiséget, de ez nem kötelező. Mindenki használhatja a dűlőnevet, községnevet, aki betartja a termékleírásnak a szabályait, Mádi Kör tagnak pedig nem feltétlen kell lennie egy termelőnek.

Az elmúlt két évben számításaink szerint közel 4,5-5 milliárd forint értékben történtek magánbefektetők által létrehozott fejlesztések, beruházások a településen. Ezek főleg borászati jelegű cégek, létesítmények létrehozására, korszerűsítésére és bővítésére irányultak.
 

Reményeinknek megfelelően alakultak az események, mind a borászok jelentkezésében, mind a hajósok nevezésében elértük azt a létszámot, amivel terveztünk. Jó csapatok álltak össze a versenyekre és szép borokkal érkeztek a Bormólóra a borászatok is.

A legkedvesebb emlékem a három napból az a közel két és fél, három óra volt, amikor a regattát kísérő hajóról láthattam a résztvevő hajókat és rajtuk azokat a hajósokat, borászokat, akik a mi felhívásunkra jöttek el és bontottak vitorlát a szakma első regattáján. Jóleső érzés volt megpihenni egy kicsit és körülnézni, látni magam körül a dolgokat, ahogyan ezek a jókedvű csapatok egy emberként igyekeznek a legjobb eredményt elérni. Itt szembesültem a regatta ötletének sikerével először.
 

Nagyon izgalmas pályaversenyen vettem részt vasárnap. Nagyon jó csapatunk volt és Makkos Gábor irányítása alatt összetettben az ötödik helyen végzett a Sauska Borászat csapata a Reverto fedélzetén.

Eddig nem voltam még vitorlás versenyen és nem gondoltam volna, hogy ilyen szinten részt veszünk majd a feladatokban. Úgy képzeltem, hogy majd felülünk és megyünk, de a valóságban komoly részesei voltunk a versenynek, senki nem lazsálhatott a fedélzeten.
 

Két héttel vagyunk a verseny előtt és azt mondhatom, hogy a szervezési munkák a finisükhöz értek. A Takarékpont Borregatta-Borászregatta nem csupán egy vitorlásverseny, hanem egy balatoni hajós program magyar borászokkal, kiváló magyar borokkal, rengeteg kísérő programmal.

Mi nemcsak egy különleges versenyt képzeltünk el, hanem egy sporttal és borokkal fűszerezett társadalmi eseményt. Szeretnénk, ha ez a rendezvény hagyománnyá válna, az év jelentős attrakciója lenne a Balatonnak.
 

A VinAgora Nemzetközi borverseny borai évről-évre magas színvonalat mutatnak. Ennek oka talán az, hogy a külföldi termelők tehetősebbek a hazaiaknál, így egy magyar termelő csak az éremre esélyesebb borait nevezi a versenyre.

Egy külföldi versenyen nagyon sok félkész bor is megtalálható, mivel az ottani termelő megengedheti magának, hogy akár minden tételét benevezze egy versenyre. Így viszont ő folyamatosan visszajelzést kap a szakértőktől egy adott tétel fejlődési ciklusáról. Nálunk meglátszott az előző év gyengébb évjárata is, hiszen fehér és rozé tételekből kevesebbet küldtek a gazdák. A vörösök a 2007-2008-2009 évjáratokból érkeztek, melyek kifejezetten szép tételek voltak és sok minta meglepetést is okozott a bírálóknak.
 

Minden alkalmat meg kell ragadni és minden lehetőséget meg kell köszönni, ami kínálkozik.

Én személy szerint ezeken a fórumokon mindig szívesen veszek részt. Bármennyien is jönnek el egy ilyen kurzusra, a lényeg az információ átadása. Egy-egy ilyen alkalommal én nem elsősorban a borokról beszélek, hanem sokkal inkább a háttérről, a termőterületről, mert valójában a fontos az, ahogy és ahol a termelők dolgoznak. Az egésznek az indíttatása az, hogy ki és miért akar szőlőt termelni. Hogyan határozza meg a szőlőnek, szőlészetnek az állapotát és ezt hogyan akarja a borba átmenteni. Mennyire próbál tisztán dolgozni, mert a szőlő minőségben nagy-nagy különbségek vannak termőhelytől függetlenül is. Nálunk, Tokajban ezt még tovább szélesíti a dűlők sokszínűsége.
 

Az idei versenyen két napon bíráltam borokat. Érdekes volt, hogy a tavalyi évben és az idén is a mi bizottságunk kóstolta a Furmintokat, így lehetőségem volt a két mezőny borait összehasonlítani.

Ez alapján megállapítható, hogy a tavalyi tételek valahogy jobban szerepeltek, illetve az előző évi verseny mezőnye jóval erősebb volt az ideinél. A versenyeredményeket utólag összehasonlítva a saját kóstolási jegyzetemmel, kitűnt, hogy én az átlag felett pontoztam. Talán ebben egy kicsit benne van a fajta iránti szeretetem is.