2011-07-15 |Szerző:Darin Sándor |Fotó:Darin Sándor

Minden alkalmat meg kell ragadni és minden lehetőséget meg kell köszönni, ami kínálkozik.
Én személy szerint ezeken a fórumokon mindig szívesen veszek részt. Bármennyien is jönnek el egy ilyen kurzusra, a lényeg az információ átadása. Egy-egy ilyen alkalommal én nem elsősorban a borokról beszélek, hanem sokkal inkább a háttérről, a termőterületről, mert valójában a fontos az, ahogy és ahol a termelők dolgoznak. Az egésznek az indíttatása az, hogy ki és miért akar szőlőt termelni. Hogyan határozza meg a szőlőnek, szőlészetnek az állapotát és ezt hogyan akarja a borba átmenteni. Mennyire próbál tisztán dolgozni, mert a szőlő minőségben nagy-nagy különbségek vannak termőhelytől függetlenül is. Nálunk, Tokajban ezt még tovább szélesíti a dűlők sokszínűsége.
Ez az egyediség a túléléshez is elengedhetetlen. Olyan különlegesek az adottságaink szinte minden borvidéken. Ezt elsősorban a saját borfogyasztóinkkal állandóan ismertetni, tájékoztatni kell, hogy mik a lehetőségeink borászati szempontból.
Egy előadás nem csak szórakoztat, hogy ennyiféle ízt lehet keresni, ennyiféle gyönyörű tájat be lehet utazni borokon keresztül, hanem érzékelteti azt, hogy ebben is egyediek vagyunk. Nem csak adottságokban, hanem abban is, ahogyan kezeljük a szőlőt, bort. Nem megyünk el a világ diktálta stílusok felé, miközben alapminőségben mindenkinek fejlődnie kell persze. Próbáljuk – és, ez nemcsak Tokajra igaz – az egyedit megjeleníteni a borban. A hallgatói tábor mindig változik az ilyen előadásokon, annak megfelelően, hogy mi a specifikus téma. A saját témára mindig több ember mozdul meg, ilyenkor igyekszem kitérni arra is, mit, miért teszünk úgy, ahogy tesszük. Ez az embereket nagyon érdekli. A közönség jó része is kezd ezekben a témákban otthon lenni.
Nagyon sokan utaznak el hozzánk is, mert egyre többen kíváncsiak. Szinte a szemük előtt zajlik a borvidékek átalakulása, fejlődése, épülése. Érdekli őket, hogy hol tartunk, hogyan látjuk a lehetőségeinket, meddig lehet eljutni. Az én felfogásom szélsőségesebb a többséghez képest: én azt vallom, hogy bármeddig el lehet jutni! Az ember környezete rendkívül gazdag adottságaiban, nincsenek határok! Ezeket a fejlődéseket együtt kísérjük figyelemmel a fogyasztókkal, hiszen egy termelő sem teheti meg a következőlépést anélkül, hogy nem találkozik közben azokkal, akiket ez érdekel. A kommunikáció során a termelésnek és a fogyasztásnak is kell impulzusokat adni egymásnak. Ezek a fórumok nagyon alkalmasak erre.
A nagy városokban megrendezett előadások kiváltképpen alkalmasak erre a találkozásra, hiszen minden érdeklődő, fogyasztó nem juthat el minden borvidék minden pincéjébe rendszeresen. Eleinte voltak kétségeim, hiszen a jelenlévők nem azonos ismereti szinten vannak, de egyre nagyobb a részarány – ez látszik a tekinteteken és a kérdéseken is – hogy benne vannak a témában. Ez is igazolja, hogy jó úton járunk és csinálni kell tovább!
Cimkék:Vinagora, Borgála