Hogyan lett egy önellátó tehenészet tulajdonosaiból unió szerte ismert bortermelő páros?

Mór az ezerjó hazája. Így hirdeti magát a Vértes és Bakony-hegység közötti 15 ezer lakosú település, amelynek környezete egyike hazánk 22 borvidékének. Méretében ugyan a kisebbek közé tartozik, de hírnevét tekintve a jelentősebbek közé sorolják. Több mint 2300 szőlősgazda tevékenykedik itt, köztük a Geszler testvérek is. Borászatuk mostmár sikeres. Pedig úgy kezdődött, hogy az egyébként 180 hektár szántóföldön gazdálkodó és 160 szarvasmarhát tartó családi gazdaságban túl sok trágya keletkezett.

Geszler Imre, Családi vállalkozó, Mór:
"A szőlőtelepítéshez rengeteg trágyát kellett felhasználni, és így az egyik alapanyag biztosítva volt."

Adva volt tehát a trágya, az örökölt pince no meg a munka szeretete. Ezekhez kapóra jöttek a nemzeti és uniós pályázati lehetőségek, amelyeket a Geszler fivérek szinte folyamatosan igénybe vesznek.

"Területalapú támogatás, környezetvédelmi támogatás, géptámogatás is volt már."

"Átlagosan 40 százalékos támogatást kaptunk, de ez már 15 éve kezdődött és folyamatosan, napjainkig tart."

Geszler József móri tehenész, borász, egyben Mór - Pusztavám közös hegyközségének elnöke. József a borturizmus lelkes propagálója, jeles pályázatíró és ő az egyetlen szakember széles e világon, aki bizony tudja, hogyan kell fiúgyermeket nemzeni.

Geszler József, Mór:
"Aki az Ezerjót issza, annak fiúgyermeke születik. És ez segített a mi ázsiónk növekedésében."

Ezt a móri hiedelmet tudományos vizsgálatok ugyan még nem támasztották alá. Ám a gazdasági eredmények azt igazolják, hogy a Geszler testvérek tőkét kovácsoltak a marhatrágyából. Különben drága és talán soha meg nem térülő trágyamegsemmisítőt kellett volna építeniük.

"Kis családi vállalkozásunk 25 hektár szőlőt művel. A szőlőtelepítés 85 százalékát támogatással valósítottuk meg. A támogatást úgy kell érteni, hogy az oltványkészítéstől az utolsó műveletig saját maguk végeztük a 25 hektáron."

A jó szőlészek többsége jó borász is. A szakértelem azonban már régen kevés. Jó pince és kiváló minőségű tárolóedények is kellenek a móri fehérbornak.

"A móri történelmi borvidékhez hozzátartozik a régi hagyomány. Mi az ősi pincében kezdtünk el az öcsémmel borászkodni. A hagyományos pincészetünknek a jellegzetes tárolóedénye a fahordó. Mi ászkolt borokat készítünk. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy dédapánk még 1900-ban Bécsbe lovaskocsival szállította az Ezerjót. És a Móri Ezerjónak olyan híre volt, hogy megvásárolták tőlünk."

A dédapák megalapozták a múltat. A dédunokáknak azonban haladniuk kell a konkurenciától sújtott jelennel, különben alulmaradnak az egyre éleződő piaci versenyben. A nemespenésztől patinás pince fahordói inkább turistáknak való látványosságok, ugyanis már nem tudják kiszolgálni az egyre erősödő Geszler gazdaságot. Ezért a testvérek önerőből és persze pályázati segítséggel korszerű pincészetet építenek az ősi, hegyoldalba vájt boltíves pince mellé.

"Itt 200 hektoliter bort tudunk tárolni fahordókban. De most már rájöttünk, hogy fejlődnünk kell, követnünk kell az igényeket. Egy másik pincét vásároltunk 10 éve, azt folyamatosan újítjuk, és ott most 1200 hekto saválló tartály hűtőberendezéssel ellátva található."

A Hegyközség borkóstolással egybe kötött kirándulásra is invitálja a természet és a bor barátait. Szerveznek bormustrákat, borversenyeket, de megrendezik a borral készülő ételek országos főzőversenyét is. Mindezt azért, hogy még többen megismerjék és megszeressék a móri borokat.