A portugál fővárostól keletre tartó turista különös fákra lesz figyelmes a spanyol határig terjedő Alentejo régión áthajtva. Az autópályát mindkét oldalon félig lecsupaszított törzsű fákból álló ültetvények szegélyezik, jelezve, hogy szeptemberben lezajlott az idei parafaszüret: a paratölgyek egy részét 2 méter magasságig megfosztották 5-8 centiméter vastag kérgüktől.

A csupasz törzsre a "szüretelők" évszámot mázoltak: 2007 után legkorábban 9-10 év múltán lehet az idén kéregtelenített fákról parafát hántani. Ennyi idő kell a fának ahhoz, hogy újabb, iparilag hasznosítható vastagságú kérget növesszen.

A paratölgy (Quercus suber) a dél-portugáliai Alentejo régió legfontosabb gazdasági növénye az olajfa és a szőlő mellett. Mintegy 700 ezer hektáron állnak errefelé örökzöld paratölgyfák, hektáronként 80-120 példány. Ez a Föld paratölgy állományának csaknem egyharmada - és Portugália féltve őrzött kincse. Egy példány kivágásához hatósági engedélyre van szükség. A suber faj ugyanis - akárcsak a Quercus nemzetséghez tartozó többi tölgy - csak lassan növekszik. Törzse 20-25 éves korban éri el a 70 centiméteres kerületet; legkorábban ekkor lehet először lehántani a fa kérgét. A borászatban használatos dugók gyártásához azonban finom pórusú parafa szükséges, ilyent pedig csak a fa 40 éves korában esedékes harmadik szüret eredményez.

Portugáliában tervszerűen folyik újabb és újabb paratölgyesek telepítése: jellemző, hogy az 1998. évi lisszaboni Expo területét átszelő sétányok mentén is paratölgyeket látott e sorok írója. Ezzel párhuzamosan erősödnek az aggályok a pár évtizede még nélkülözhetetlennek tartott parafa dugó jövőjéért. Az ok: Európában egyre több bortermelő és -palackozó áll át alternatív dugókra. Az évente a világon palackozott 17 milliárd üveg borból ma még 70 százalékot parafából készült dugóval zárnak le, ám az arány folyamatosan csökken. Terjednek a műanyagból vagy üvegből készült dugaszok, feljövőben van a csavarzáras megoldás, sőt - horribile dictu - a sörösüvegekről jól ismert koronazár is.

Alternatívák keresésére a TCA késztette a borászokat: ez nem más, mint a 2,4,6 triklór-aniszol nevű vegyület, amely a boron érződő "pimpós" íz első számú okozója. Vegyészeti vizsgálatok kiderítették, hogy a TCA bizony a rossz minőségű parafából, illetve az abból készült dugóból kerül át a borba és teszi tönkre annak élvezetét. Az Európai Unió becslése szerint a 90-es években csak Európában évi 500 millió euró értékű bor romlott meg a TCA miatt.

A portugálok levonták a tanulságokat, s az ország mintegy 300 parafatermelője átfogó minőségellenőrző és -javító intézkedéseket foganatosított. A cégek 1999 és 2002 között több pénzt fektettek be a fenti lépésekbe, mint korábban ötven év alatt. Ennek eredményeként ma mindenütt cementpadlón tárolják a parafa táblákat, szállításukhoz nemesacél lemezeket használnak, és gondosabban válogatják ki a selejtet. Így például a talajhoz közeli, mintegy tenyérnyi széles tölgykérget még a szüretkor eltávolítják: ebből dugó nem, csakis granulátum készülhet, amelyet padlók vagy hangszigetelő falak készítéséhez használnak fel.

A borászok egyelőre szkeptikusak a portugál parafatermelők erőfeszítései láttán. Sokuk komolyan gondolkozik az alternatív dugókra való végleges átálláson, dacára annak, hogy független amerikai laboratóriumokban végzett vizsgálatok igazolták: 2001 óta 80 százalékkal csökkent a portugál parafával lezárt palackokban tárolt borok TCA-terhelése. A korábbi, literenként átlagosan 4 nanogramm TCA szintje 1 nanogramm alá csökkent, ami már nem éri el az érzékelhető mennyiséget - bizonygatta egy lisszaboni újságnak Carlos de Jesus, a világ legnagyobb parafatermelő cégének, az Amorimnak a menedzsere.

A parafa dugók gyártói ellentámadásba mentek át. Meggyőződésük szerint az alternatív dugók nagyobb veszélyt jelentenek a borra, mint azt eddig feltételezték. Ausztráliai tanulmányok kimutatták, hogy az olcsó műanyag dugók elősegítik a borok oxidációját és kellemetlen mellékízek kialakulását. A csavarzárak viszont redukciós folyamatokat indítanak el, amelyek ártanak a bor aromájának, s végül akár záptojásra emlékeztető ízt okozhatnak. Az efféle hibák ma már gyakrabban fordulnak elő, mint a parafa által okozott "pimpó" - állítják a hagyományos dugó szószólói.

Végső érvük az ökológia. A parafa ugyanis a természet terméke, amelyet hántás után 100 százalékig feldolgoznak - még a fakéreg porát is. Egy-egy fáról átlagosan 60 kilogramm parafát fejtenek le szüretkor, ebből mintegy 4000 dugó készül. Mindegyik dugó jelentős mennyiségű széndioxidot köt le. Aki tehát napi két pohár bort iszik meg, s e célból évente 120 parafa dugós borospalackot nyit fel, az 1,183 kilogramm széndioxidtól kíméli meg a Föld légkörét azzal, hogy ösztönzi a paratölgyesítést - állítja brosúrájában az Apcor, a portugál parafa termelők szövetsége.