Nem először futnak neki a hazai bortermelők a Nemzeti Borstratégia megalkotásának. Ez alkalommal azonban azért is bizakodók, mert a kormányzat ígéretet tett az ágazat hosszú távú támogatására. Miközben a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa a szakma képviselőivel egyeztet, addig az 1999-ben alapított, mára 34 jó nevű termelőt (köztük több Év Bortermelőjét, így Szepsy Istvánt, Bock Józsefet, Tiffán Edét, Lőrincz Györgyöt, Gere Attilát, Thummerer Vilmost, Dúzsi Tamást, Vida Pétert, Légli Ottót, Frittmann Jánost, Takler Ferencet, Árvay Jánost, Vesztergombi Ferencet) tömörítő Pannon Bormíves Céh a csopaki Jásdi István vezetésével preambulumot írt a megszülető stratégiához.

Ebben az elismert bortermelők nemcsak a 2 ezer éves kárpát-medencei borászkodás tradícióit említik meg, de nyomatékosan felhívják a figyelmet arra, hogy „hagyományainkkal nemcsak dicsőség, felelősség is jár”. A magyar borászok fontosnak tartják a nemzetközi gasztronómiai tendenciákhoz való igazodást, a mértékletes borfogyasztást, valamint, hogy „az ár-, gazdálkodási- és szabályozási viszonyok kiszámíthatók és kiegyensúlyozottak” legyenek.

A gazdasági döntéshozók figyelmét arra is felhívják, hogy a szőlőművelésbe gyorsan bevonható nagyszámú képzetlen munkaerő, ugyanakkor a minőségi turizmust is fellendítheti a minőségi borok, borvidékek megfelelő pozicionálása. A Céh tagjai azt sem rejtik véka alá, hogy „az elmúlt két évtized sikerei, a kiemelkedően jól működő birtokok, jól sikerült borok” mellett „sokszor lehetetlenül alacsonyak a szőlő-árak”, s „eszetlen bürokráciában fuldokló, gazdálkodásukban ellehetetlenülő kisbirtokok, országosan csökkenő szőlőterületek” vannak, és „szervezetlen a termelés és a piac”, miáltal „az ágazat minden szeletében megújulásra szorul”.

Az egyik legrangosabb hazai borverseny, a napokban megrendezendő Magyar Bormustra egyik szervezőjeként, a kereszttel ellátott szőlőfürtös logója miatt sokak által ismert Céh vezetői szerint „az újjászületés csak abban az esetben lehetséges, ha a törvények és szabályok egyértelműen a minőségre ösztönöznek, ha az árak és a piaci viszonyok lehetővé teszik a megújulást és a megélhetést – úgy a kutatásban és az oktatásban, a szaporítóanyag- és szőlő-termelésben, mint – a borászatban, borkereskedelemben és borturizmusban.” A Céh vezetői bizakodnak: ha valóban sikerül a minőségi bortermelést támogatni, úgy megállítható a magyar borvidéken a szőlőtőkék kivágása, és új exportpiacok nyílhatnak meg a hazai termelők előtt.