Történelem:

Gyöngyös környékén feltárt régészeti leletek sok nép emlékét őrzik, köztük a keltákét is. Honfoglaláskor a magyarokhoz csatlakozó kunok szállták meg, akiknek a szomszédságában a besenyők telepedtek le. E korból eredhet Abasár és Heves települések neve is. 1042-ben Saár határában királyi adományból zárdát építettek, amelyhez szőlőbirtok is tartozott.

Az Árpádházi királyok ideje alatt Gyöngyösnek nem volt különösebb politikai vagy gazdasági jelentőssége. Egy 1261-ből származó okirat Gungus Puspolyt (Gyöngyöspüspökit) szőlőivel együtt az egri rgyhéznak adta. A tatárjárás után a lakott helyek megerősítéséhez és a várépítéshez sok fa kellett. A fakitermeléssel párhuzamosan haladt a szőlőtelepítés.

1334-ben kelt engedély szerint, Gyöngyös város a földesúrtól "menten" választhatja törvényhozó testületét, és a város területén termelt borral szabadon rendelkezik.

A XV. században a borvidék olyan színvonalat ért el, hogy nagyobb mértékben megindult a borkereskedelem.

A törökök elfoglalták Gyöngyöst, aminek fő oka az volt, hogy minél több dézsmabort hajtsanak be, amit a hatvani bég jó pénzen értékesített. A magyarok ugyanúgy próbáltak adót behajtani a gyöngyösieken. Ez a környék visszafejlődését eredményezte. Ekkor a sári, visontai, gyöngyösi, patai és az apci borok voltak híresebbek.

A török uralom után a vidék népe Rákóczit támogatta, s a szabadságharc után a szőlőművesek is jobbágysorba süllyedtek. Az új birtokosok a fejlesztéssel nem törődtek, így a szőlőkultúra csak lassan fejlődött.

Mária Terézia 1755-ös vámrendelete e borvidék borkereskedelmét is sújtotta. A XVIII. század közepén ennek ellenére nagyobb szőlőtelepítések voltak.

A filoxéra pusztítását a mátraaljai szőlők sem kerülhették el.

A XX. század első harmadában a Károlyi uradalom Debrői Hárslevelűje ért el világhírnevet. De az abasári, domoszlói, nagyrédei és visontai borok is méltán híresek a nagymúltú gyöngyösiek mellett. A borvidék néhány pincéjében régi idők óta kóser borokat is készítettek a zsidó ünnepi asztalokra.

A török uralomtól a fő fajta a Kadarka volt, de ez a továbbiakban jelentősen megváltozott.

Terület:

7 277 hektár

Klíma:

A Mátra hegyvonulatai védettséget biztosítanak az északi szelektől, kedvező mikroklíma alakul ki.

Talaj:

Változatos talajú. Megtalálható a pannonagyagon, márgán, löszön, andeziten, riolittufán kialakult csernozjom barna erdőtalaj, fekete nyiroktalaj, agyagbemosódásos barna erdőtalaj, barnaföld, de még humuszos pleisztocén és holocén homok is előfordul.
Talajai többnyire mészben szegények.

Szőlőfajták, borok:

A legutóbbi évek adatai alapján a borvidék meghatározó fajtái az Olasz rizling, a Rizlingszilváni, az Ottonel muskotály, a Leányka, a Tramini, a Hárslevelű, a Chardonnay, a Sauvignon, a Zweigelt és a Kékfrankos. A borvidéken jelenleg ajánlott fajták: Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Chardonnay, Kékfrankos, Leányka, Olasz rizling, Ottonel muskotály, Sauvignon, Szürkebarát, Tramini; engedélyezett fajták: Blauburger, Cserszegi fűszeres, Hárslevelű, Királyleányka, Merlot, Pinot blanc, Pinot noir, Rajnai rizling, Rizlingszilváni, Turán, Zengő, Zenit, Zöld veltelini, Sárga muskotály, Zweigelt.

A borvidék elsősorban fehér boraival vált ismertté. Ezen a borvidéken a szőlőfajták jellegzetes illat-, íz-, aromaanyagai jól érvényesülnek a borban, nem nyomja el, nem uralja a tájjelleg. A borvidék fő fajtájának, az Olasz rizlingnek jól érvényesül finom rezedára emlékeztető illata. A kedvezőbb fekvésű dűlőkben az illat mellett a kesernyés íz, a teltség, a savak harmóniája igazán kellemes italt adó fajtává teszik az Olasz rizlinget. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai szerint kiváló minőségű borokat terem a borvidéken a Szürkebarát. Ez a fajta lehet a jövőben a borvidék másik "zászlós" fajtája. A vörösborok inkább friss gyümölcsillatukkal és zamatukkal tűnnek fel, a vastag, nehéz vörösborok ritkán teremnek. A direkttermő szőlőfajták az áruszőlőtermesztésből teljesen eltűntek.

Körzetek

1. Mátrai körzet
2. Síkvidéki körzet

www.matraiborvidek.hu