Egri borvidék

Egri borvidék

Történelem:

A XI. században Szent István király püspökséget alapított Egerben. A püspökségre költöző szerzetesek magukkal hozták hazájukból az ott honos szőlőfajtákat is. A tatárjárást követően IV. Béla király vallonokat telepített a térségbe, akik meghonosították a szőlőtermesztési és a borkészítési ismereteiket. Az első pincéket az egyházi és királyi adótermés, a dézsma tárolására építették. A XIV-XV. században Eger gazdasága a bortermelésre épült, ezért a város legnagyobb földesurai, az egri püspökök az egri bort rendeletekkel védték és szabályokat alkottak a borkimérésről. A XVI. századig a térségben szinte kizárólag csak fehérbort készitettek, majd a törökök elől ide menekülő rácok hozták magukkal a kiváló vörösbort adó kadarka szőlőfajtát és vörösborkészítés technológiáját. A szőlőtermesztés a török hódoltság idején is megmaradt. Ennek oka, hogy ugyan a törökök nem fogyasztottak bort, de a borra kivetett adók komoly bevételt jelentett.

A XVII. században a fehérbort adó szőlők mellett fokozatosan teret nyertek a vörösbort adó fajták. Az 1850-es években lendült fel a régió legismertebb borának, a Bikavérnek termelése. Ez a bor több vörösborszőlő borának házasításával készül. 1886-ban jelent meg Egerben a filoxéra, és a szőlőket szinte teljesen kipusztította. Az újratelepítések során új fajták is kerültek a borvidékre. Megváltoztak a Bikavér összetételét adó borok is. Valaha a Kadarka különböző változatai adták az alapját, míg napjainkban a fő összetevő a kékfrankos. A bor nevének eredete nem ismert biztosan. A legenda szerint mikor a törökök az egri várat ostromolták, a védőkben a lelkesedés és a hősiesség már nem tudta pótolni az elcsigázottságot és az elesett bajtársakat. Ekkor a fáradó magyar katonák erősítésére Dobó István várkapitány megnyittatta a borospincéket. Az asszonyok nagy ónkupákban hordták a vörösbort a harcolóknak. Ivás után újult erővel, félelmet nem ismerve vetették magukat az ostromlókra. Szájról-szájra járt a rémület a törökök között: A magyarok bikavért isznak! Ettől olyan erősekké és vadakká válnak, mint a bikák. Abba is hagyták az ostromot, megtagadván basáik parancsát.

Magyarországon az eredetvédett borok között a Bikavér volt az első. A "Bikavér kódex"-et 1997-ben alkotta meg a hegyközség. Legfontosabb szabálya hogy a listában megadott vösösborszőlő-fajták közül legalább három borából kell házasítani a Bikavért. A XX. század elején, megjelentek a családi pincészetek. Az egri hegyek puha tufakőzete kiválóan alkalmas pincék kialakitására, ahol az állandó hőmérséklet és az optimális páratartalom kedvez a borok fejlődésének.

Terület:

6 049 hektár

Klíma:

Éghajlatára jellemző, hogy hosszú, a magyarországi átlagnál hűvösebb a tél, viszonylag későn tavaszodik, a nyár meleg, száraz jellegű.

Talaj:

A hegy- és domboldalakon, főleg miocén korú riolittufán, ezenkívül agyagpalán, nyirokon kialakult fekete színű, mészben szegény nyiroktalaj, barnaföldek, agyagbemosódásos barna erdőtalajok.

Szőlőfajták, borok:

Fehér szőlők: Leányka, Olasz rizling, Hárslevelű, Muskotály, Chardonnay.
Kék szőlők : Kékoportó, Merlot, Kékfrankos, Cabernet sauvignon.

A régió leghíresebb bora az Egri Bikavér és a Kékfrankos alapú vörösborok. A vörösbor mellett kitűnő fehérborok is teremnek. Különösen az Egri leányka ,a Debrői Hárslevelű, valamit a Verpeléti Olasz rizling nevezetesek.

Körzetek

1. Debrői körzet
2. Egri körzet

-

Programok


Patricius Borház»

Tokaj Nobilis Szőlőbirtok»