A Bükki Nemzeti Park területéhez tartozó Szomolya, már az Árpád-korban lakott település volt. A falu nevét a bélháromkúti (ma Bélapátfalva) cisztercita apátság építkezésének okirataiban említették először a XIII. században. Természeti adottságainak köszönhetően, a környéken már a XIV. században jelentős volt a szőlőművelés. Kedvező földrajzi elhelyezkedésének köszönhető, hogy sem a török, sem a kuruc támadásai nem pusztították el a falut. A XVII-XVIII. században a felvirágzó szőlőtermesztés mellett beindult a borkereskedelem is. A vulkanikus talaj és a felszíni közetek, azonban nem csak a mezőgazdaságnak kedveztek, hanem a helyiek lakóhelyéül is szolgált. A XIX. században 82 domboldalba vájt barlanglakást tartottak nyílván. A II. világháborút követően, ezen lakások tulajdonosai főként csak pincének használták a barlangokat.

www.szomolya.hu