Szekszárdi borvidék

Történelem:

A területen már a római korban is bizonyíthatóan termesztettek szőlőt, fehér- és vörösbor-szőlőt egyaránt. A római kor után sok évszázadig nincsenek biztos adatok a helyi szőlőtermesztésről. Az első biztosnak mindható adat az esztergomi káptalan által kiadott I. Béla alapító oklevelét tartalmazó átirat, amely felsorolja az 1061-es adományokat, köztük Csin, Bika és Fövestelek néven három szőlőterületet is, amelyeket a bencéseknek adományozott a király. Valószínű, hogy ekkoriban már csak fehérbort készítettek. Az egyházi birtokokon magas szintű szőlőtermesztés folyt. Erről tanúskodik a szekszárdi apátság 1267-ik évi oklevele is.

A törökök elől menekülő rácok hozták erre a borvidékre is a Kadarka fajtát és a délszláv vörösborkultúrát. 1541-ben a törökök szandzsákszékhellyé tették a várost de a bortermelés tovább folyt, sőt egyes szőlőterületeknek mohamedán tulajdonosa volt.

A XVIII. század elején Mérey Mihály és az őt követő apátok azt a kedvezményt adták a szőlőtermesztőknek, hogy csak tizeddel (kilenceddel nem !) tartoznak. Ez a lehetőség a német telepeseket is vonzotta, akik több hullámban érkeztek a borvidékre. A helyi szőlőtermesztési, borkészítési ismeretek az új telepesekével kiegészülve emelték borvidék szőlőkultúrájának színvonalát.

A század közepén már általános volt a héjonerjesztés, és a bort pincében tárolták. Ez a kereskedelem miatt különösen fontos. A bor ekkor már fontos megélhetési forrás volt.
1828-ban még 37 fehér és 29 "fekete" szőlőfajtát termesztettek, köztük 6 féle Kadarkát (még fehéret is). Húsz év múlva már csak néhány uralkodó szőlőfajtát említenek.
Az utóbbi évtizedekig a későn érő, de időnként kiváló zamatú bort adó Kadarka volt az uralkodó, újabban azonban a biztonságosabban termelhető Kékfrankos, Cabernet, Merlot került túlsúlyba.

Napjainkban a megyeszékhelyre látogató vendég mintegy 5000 pince közül válogathat. Évente január hónapban a Vince-napi borünnep, áprilisban a Szent György-napi Bikavér, májusban a Pünkösdi Fesztivál, pünkösd után egy héttel az Alisca Bornapok, augusztusban a Kékfrankos találkozó, szeptember harmadik hétvégéjén a Szekszárdi Szüreti Fesztivál vonz tízezreket, november 11-én, Szent Márton napján a hagyományos újbor bírálat, decemberben a Szent János-napi borszentelő ünnepe hívogatja látogatóit.

Terület:

2 211 hektár

Klíma:

A terület klímája dunántúlias, a tavaszi és az őszi fagyok ritkán tesznek kárt az ültetvényekben. A tél hosszú és enyhe. A nyarak napfényesek, melegek, helyenként száraz években az aszály károsít.

Talaj:

Talaja nagyobb részt szélfútta lösz, kisebb részben pannonhomokkal kevert lösz, melynek vastagsága helyenként elérheti a 30 métert is.

Szőlőfajták, borok:

Kadarka - régi híres fajta. Ma már ritkaságszámba megy, de újratelepítése megindult. Kékfrankos - gazdag illatú, harmonikus, testes, magas csersavtartalmú. Merlot, Cabernet franc, Cabernet Sauvignon - finom, jellegzetes illattal, zamattal, tüzes, szép bársonyossággal bír. Fehérbort készítenek a Chardonnay és az Olaszrizling fajtákból is. A Szekszárdi Bikavér ősi eredetű, 2-3 vörösborból készítik. Eger mellett csak Szekszárd használhatta a bikavér elnevezést.

Körzetek

A borvidék nincsen külön körzetekre bontva.


http://www.szekszardibor.com

Programok


Évi Virág - Ajándék»

Villány- Siklósi Borút Egyesület»