Történelem: A Séd forrás mellett már a bronzkori ember is letelepedett és a vidék a keltáknak is kedvelt lakóhelye volt. Az első szőlőket valószínűleg a rómaiak telepítették. A honfoglaláskor a Lél, Szalók, Salamon, Ákus nemzetség telepedett le a környéken. Ők már szőlőt találtak itt.
Az I. István király 1010 körül alapított apácazárdához már szőlőterület is tartozott. A várat és a körülötte virágzó szőlőket egy 1093-ban, I. László király korában kelt okirat említi először. 1242-ben IV. Béla király Olaszországból, Moreából hozott be szőlővesszőket és a szőlőműveléshez értő telepeseket. Valószínűleg ekkor került ide a Furmint. A környék szőlőterületei értékes birtokok voltak, így gyakran cseréltek gazdát.
A XVI. században olyan nagy becsben tartották az öreg vulkán oldalában fekvő szőlőket, hogy az 1511-ből származó hegytörvény kimondta, a "vidéki szőlőtulajdonos szőlőjét szabadon csak osztatlan atyafiának adhatja el".
Mivel Zircen 1742-ig nem volt patika, a betegeket somlói borral gyógyították, amelyről azt is tartották, hogy nászéjszakán fogyasztva fiúgyermek születik. Ezért a "nászéjszakák borának" is titulálják.

A XIX. században a vár fokozatosan elenyészett, de a szőlők területe tovább bővült.
Híres bor a somlói Furmint és a somlói Juhfark is.