Az ókorban kultikus hely volt. A római kori telelpülés emlékét örzi a napistennek hódoló katonák részére épített Mithrász-szentély. A középkorban a térség több településétől eltérően nem Sopron város, hanem a győri püspökség birtoka volt. A település nevét először 1199-ben Racus alakban említi oklevél. Nevét valószínűleg a patakban élő nagyszámú rák után kaphatta. 1311-ben a soproniak lerobálták püspöki kastélyát. 1582-ben vásártartó jogot és mezővárosi rangot kapott. Ekkor emelték a több helyütt még ma is látható városfalat. Győr eleste után ide menekült a püspök a török seregek elől. 1683-ban a Bécs felé tartó seregek a telelpülést kifosztották és felégették, lakosait lemészárolták, vagy elhurcolták. Helyükre később német ajkú lakosság települt.

1738-ban Furlani soproni orvos megjelentette könyvecskéjét Rákosról és vizéről. 1855-ben beindult a hajóközlekedés a Fertő-tavon. 1906-ban a telelpülés nevét Fertőrákosra bővítették. 1921-ben a trianoni békediktátummal ellentétben a telelpülés lakossága a Magyarországhoz való tartozás mellett teszi le a voksát.

1944-45 között a fasiszták a kőfejtőbe kényszer-munkatábort telepítettek. A háborút követően elkobozzák az egyházi, uradalmi földeket és a püspöki kastélyt. 1946-ban a német nyelvű lakosság nagy részét kitelepítették, helyükre üldözött felvidéki magyar családok érkeztek. 1949-ben alakították ki az osztrák-magyar határon az aknazárat. A Fertő-tavat egyúttal teljesen elzárják a közönség elől. 1958-ban újjászerveződik az 1884-ben létrehozott Fertő Csónakázó Társaság utóda, a Fertői Vitorlás Szövetség, és ezzel a közvélemény felé látszólag csökkentik a tó elzártságát.

1965-ben elkezdődött a később „Vasfüggöny” néven elhíresült 246 kilométer hosszú műszaki határzár kiépítése. 1969. május 1-én befejeződik az aknazár felszedése. 1970-ben, közel 40 évvel a premiert követően, újra előadás színhelye volt a kőfejtő. 1971-ben felállították az osztrák-magyar határon az elektromos kerítést. 1975-ben a település középkori szerkezetű, egységes építészetű magját védetté nyilvánították. 1989 elején a határon kikapcsolták a 18 éve működő elektromos jelzőberendezést és nyár közepén Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszterek jelképesen átvágták a vasfüggönyt. Ezzel a kelet és nyugat közötti kapcsolat enyhülésének jeleként megkezdődött a vasfüggöny elbontása. 1989. augusztus 19-én zajlott le az Ellenzéki Kerekasztal pártjai által szervezett, és Páneurópai Piknik néven ismerté vált, közös szalonnasütéssel egybekötött barátkozás az osztrák-magyar határ két oldalán. Egy hivatalos esemény keretében néhány órára megnyitották a magyar határt. Ezt az esemény adta lehetőséget közel 600 NDK állampolgár kihasználta arra, hogy áttörje a kelet-európát a nyugati országoktól elválasztó, ezidáig szigorúan őrzött határszakaszt. A tömeg nem hagyta magát feltartóztatni és a kapuszárnyakat benyomva átszaladtak a határon. A jelenlévő néhány határőr emberségről tanúskodó tétlenséggel nézett végig a határsértést.

Az akkor hatalmas botrányt okozó, később pedig a kelet-európai változást és a német újraegyesítést felgyorsító és hazánknak óriási elismerést kivívó közjáték emlékére, augusztus 18-án minden évben megrendezik az Európa Nap nevű konferenciát és találkozót. A történelmi eseményről Japán felajánlásból minden évben barlangszínházi koncerttel is megemlékeznek.

www.fertorakos.hu