A környék kedvező hadászati fekvéséből adódóan már a magyarság korai történelmében is fontos szerepet játszott. A település nevét egy Árpád-kori várról kapta, melynek romjai még ma is láthatóak. 1248-ban említi először oklevél, melyből megtudhatjuk, hogy a tatárjárást követően IV. Béla visszafoglalta a várat az osztrák hercegtől. Magát a várost 1263 és 1274 között a Héder nemzetség Volfer ágából kivált Kőszegi Henrik és fia Iván építtették. Ebben az időben már állt az Óház-tetőn a Kwszug nevet viselő Felső-vár. A Kőszegiek a Gyöngyös-völgyben építették fel az Alsó-vár nevet viselő erődítményüket. A telelpülésnek a család neve után a Kőszeg nevet adták és német telepesekkel népesítették be. 1289-ben összetűzésbe kerültek I. Albert osztrák herceggel, aki elfoglalta a várat. Két évvel később azonban III. András király visszaszerezte és visszaadta a Kőszegi családnak. 1327-ben Károly Róbert elvette a várost és királyi városi címet, önkormányzati és vásártartási jogokat adott neki. Az Anjouk megerősítették a vár védelmi rendszerét és a város bekapcsolódott a királyi borkereskedelembe is.

1392-ben a város a Garaiak, majd III. Frigyes uralkodása alatt zálogjogon a Habsburgok tulajdonába került. 1446-ban kapta ma is ismert címerét. A Habsburgok 200 éves uralmát csak Mátyás királynak sikerült 1483-ban 7 évre megtörnie és a nyugat-magyarországi területekkel együtt visszacsatolni a királysághoz. Kőszeg történelmének legnevesebb dátuma 1532 augusztusa, amikor báró Jurisics Miklós várkapitány vezetésével a viszonylag kevés védő visszaverte a Bécs ellen vonuló többszörös túlerőben lévő török sereget. Az ostrom után a város adómentességet és országos vásár tartására kapott jogot I. Ferdinánd uralkodótól, aki a várat is újjépíttette. Ezt követően a város virágzásnak indult.

1648-ban visszakerült Magyarország tulajdonába és szabad királyi város lett. Innetől fokozatosan csökkent jelentősége és befolyása. 1670-es évek végén a Wesselényi-összeesküvésben való részvétel miatt a városnak bele kellett egyeznie a jezsuiták letelepedésébe. 1695 és 1931 között az Eszterházy család hercegi ágához tartozott.

A Rákóczi féle szabadságharcban a kurucok egyik legjelentősebb támaszpontja volt. A szabadságharc bukását követően lassú, de tartós fejlődésnek indult. Fellendültek a céhek, számos polgári és közintézmény létesült. Ekkor alakították át a vár épületei és épültek a város barokk stílusú házai. A filoxéra vész tönkretette a város bortermelő gazdaságait. Ebben az időben alakul meg a Kőszegi-hegység természeti szépségeit bemutatni igyekvő Turista Egyesület, amely a hegyekben kilátókat, kiszolgáló és információs létesítményeket emelt. Ekkor vált a város és környéke fontos turisztikai célpontá.

Az I. világháborút követő trianoni békeszerződéssel a járás nagy részét Ausztriához csatolták, ezzel a város elvesztette vonzáskörét és piacai legnagyobb részét. A II. világháborút a város műemlékei szerencsésen átvészelték, de az államhatárok lezárásával 1949-től fokozatosan leépítették intézményrendszerét. A határzár létrehozásával a várost évtizedekre teljesen elzárták a külvilágtól. A határátkelőhely létesítésé némi fellendülést hozott a turizmusban. Főleg a belföldi turizmus mutatott nagy érdeklődést a sokáig elzárt terület iránt. Az 1970-es évektől megjelentek az osztrák bevásárló turisták is városban. A „Vasfüggöny” 1989-es lebontását követően a település teljes szabadságát visszanyerte.

www.koszeg.hu