A környéken végzett ásatások réz- és bronzkori telepeket , avar kori sírokat és római kori kőépületek maradványait tártak fel. Első okleveles említése 1281-ből, Tothchynk néven. A történelem során többször is gazdát cserélt, míg 1678-ben elzálogosítás útján Szécheny György győri püspök birtokába került. A Széchenyi családra véglegesen csak 1711-ben szállt át a birtok, akik így Magyarország főnemesei közé emelkedtek. Innentől fogva összefort a falu és a Széchenyiek története. 1750-ben költözött Kiscenkre Széchenyi Antal generális, aki megkezdte a családi kastély építését. A Nemzeti Múzeumot alapító, felvilágosult gondolkodású Széchenyi Ferenc a kastélyt később jelentősen átépíttette.

A kastély és egyben a birtok is azonban gróf Széchenyi István alatt élte fénykorát és ekkor nyerte el a kastély is mai formáját. 1892-ben Nagycenk és Kiscenk Nagycenk néven egyesült, de mind a mai napig nem épült teljesen össze. Széchenyi István a kor jeles politikusa, több gazdasági jelentőségű mű szerzője, az új gondolkodású moder Magyarország egyik megteremtője volt. 1815 és 1825 között többször járt Franciaországban, Angliában, Görögországban, Olaszországban. Megfordult Magyarország és Erdély jeles városaiban. Utazásai során végzett megfigyelései és állandó összehasonlítása révén rádöbbent az ország szellemi és anyagi elmaradottságára. Ez keltette fel benne a vágyat, hogy a külföldön tapasztalt és nálunk még ismeretlen intézményeket meghonosítsa az országban.

Első ilyen lépésként javaslatára 1822-ben valósult meg Pesten az Osztrák-Magyar Monarchia első lóversenypályája. Franciaországban tett utazása során ragadta meg figyelmét a Canal du Midi és ez indította el benne a Duna- és Tisza-szabályozás gondolatát. Az 1825-ben megnyílt országgyűlés előtt jószágainak egyévi jövedelmét (60 000 forintot) ajánlott fel egy „a nemzetiség és nyelv erősítése, terjesztése és pallérozása szent céljára” létrehozandó Magyar Tudományos Akadémia létrehozására. 1827-ben Pesten megalapította a Nemzeti Kaszinót. 1828-ban megjelent első könyve a „Lovakrul”, majd 1830-31-ben a társadalom és gazdaság korszerű kapitalista átalakulását előirányzó Hitel, Világ és Stádium című reformprogramjai. 1831-ben részt vett a dunai gőzhajózás beindításában, a pesti Hengermalom és a Kereskedelmi Bank megalapításában. Létrehozta az óbudai hajógyárat, majd 1836-ban téli kikötőt alapít a dunán. Szorgalmazta a Duna-Tisza csatorna építéséről szóló törvény jóváhagyását. Foglalkozott a magyar színház létesítésének kérdéseivel, saját példával előljárva segítette elő a bortermelés és a selyemhernyó-tenyésztés fejlesztését. Irányította az Al-Duna szabályozását és az al-dunai út megépítését. 1842-ben letették a közbenjárása révén megvalósuló, Pestet és Budát összekötő első állandó kőhídnak, a napjainkban róla elnevezett Lánchídnak az alapkövét. 1845-46-ban beindította a balatoni gőzhajózást. 1841-ben kiadott Kelet népe című művében a nemzet izgatásával és a békés reformfolyamatok veszélyeztetésével vádolta meg Kossuth Lajost.

Örömmel fogadta az 1848. februári-márciusi forradalaom győzelmét. 1848. áprilisában Batthyány Lajos gróf miniszterelnök felkérésére elvállalta az első független magyar minisztérium közlekedésügy és közmunka tárcájának vezetését. A haza sorsa felett érzett elkötelezett aggódása, Kossuth politikájából fenyegető veszélytől való félelme megtörte szellemi erejét. Orvosa 1848 szeptemberében a Döblingben lévő gyógyintézetbe szállíttatta, ahol évekig csak feleségével érintkezett. Lassanként állapota javult, látogatókat fogadott, foglalkozott gazdaságának ügyeivel, átjavított a félbemarad Pesti por és sár, valamint Hunnai című műveit és megírta Önismeret című pedagógiai munkáját. Az 1850-as évek végétől rendszeresen felkeresték tanácsért otthonában a Bach korszakban elnyomott magyar eszmét szívükön viselő gondolkodók és politikusok. Ez idő alatt írta, az 1859-ben megjelent Ein Blick című szatirikus művet. Az írásban az élc, a gúny és a szójáték eszközeivel állítja pellengérre a gyűlölt miniszterelnök személyét és politikáját. Ez a Londonban kiadott mű lett Széchenyi politikai főműve és legfőbb oka a Bach-rendszer bukásának. A mű kapcsán a bécsi rendőrség 1860. március 3-án házkutatást tartott nála, kéziratait elkobozták. Az írásban politikai összeesküvésre utaló jeleket véltek a nyomozók felfedezni és tudatták vele, hogy az elmegyógyintézet nem jelent többé védelmet számára.

A félelem a meghurcoltatástól, egy régi barátjának hirtelen, tragikus elvesztése, valamint a kilátástalannak tűnő politikai helyzet annyira megnövelték elkeseredettségét és izgatottságát, hogy 1860. április 8-án öngyilkosságot követett el. Emlékét a „Legnagyobb magyarnak” kijáró tisztelet övezi.

www.nagycenk.hu