Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az őskortól lakott terület volt. A település első írásos emléke 1290-ból származik, mely Kuestd néven említi. A török támadások következtében lakosainak száma jelentősen csökkent. A felszabadítást követően először szerb, majd német telepesek érkeztek a településre. Ebben az időben nőtt meg a szőlőtermesztés jelentősége. A XIX. században a bor mellett nagy hangsúlyt fektettek az oltványtermesztésre és értékesítésre. A II. világháború utáni kitelepítések során teljesen kicserélődött a lakosság, ám a meghonosított hagyományok, technológiák a mai napig is élnek.