Régészeti leletek alapján, már a rómaiak által is lakott terület volt. Első írásos emléke 1093-ból származik, mely „Azzofeu”, azaz száraz völgyként említi. Valójában ez a kifejezés nem jellemzi a települést, hisz itt folyik a Séd patak, mely egykoron számos vízimalmot működtetett. A török hódoltság Aszófőt is legyőzte. A XVIII. századtól kezdődött meg az újraépítés. Ebben az időben születtek meg a település híres szőlőültetvényei. [...]

A település ősidők óta lakott terület, erre utalnak a régészeti leletek, a fiatal kőkortól a késő rézkoron át egészen a szarmata és hun maradványokig. Az első írásos emlék 1325-ből, Athkar néven említi a települést. 1486 óta foglalkoznak az itt élők szőlőtermesztéssel. A török hódoltság a falut sem kímélte, elnéptelenedett és csak a XVIII. században sikerült újra benépestíeni és felvirágoztatni a község életét. Atkár azóta is dinamikusan fejlődő település.
[...]

Régészeti leletek bizonyítéka alapján a település ősidők óta lakott. Első írásos emléke 1015-ből származik. Nevét Babarc vitézről kapta. A településen - a földrajzi elhelyezkedése révén - főként a mezőgazdaság, ezen belül is a szőlőtermelés volt a jelentős. Ennek köszönhető, hogy már a XV. században vásártartó hely volt. A török támadások sajnos kedvezőtlen fordulatot hoztak a falu életébe, mely elnéptelenedett. Az elmenekült lakosok a XVIII. században kezdték meg az újjáépítést. 1704-ben azonban rácok dúlták fel a falut, olyannyira, hogy a túlélő lakosok mellett német telepesekkel kellett a falut újranépesíteni. Ettől az időponttól kezdve jelentős fejlődésnek indult, melyet a II. világháború szakított félbe. Lakosainak összetétele ekkor ismét jelentősen megváltozott a kitelepítések és a felvidékről történő magyar ajkúak betelepítése révén. A világháborút követően a TSz-ek révén indult fejlődésnek, később a téglaégetés egészítette ki a mezőgazdaságot. Ma dinamikusan fejlődő, főként szőlőtermelésből élő település. [...]

[...]

[...]

Badacsonytomaj térsége már a kelta időkben is lakott volt. 1313-ban szerepel először  Thomay alakaban, mely Szent István egykori vitézére, a település birtokosára, Tomaj vezérre utal. 1263-ban pálos rendház épült, mejnek romjait 1887-ben tárták fel. Bár a két települést, Badacsonyt és Tomajt felölelő település lakosságát megtizedelték a török hódtások, a terület azonban folyamatosan lakott maradt.

A település fejlődése, a török kiűzésével és a Rákóczi szabadságharc befejeztével kezdődött meg. Míg a XVIII. században inkább csak a borkedvelők pihenőhelye volt, addig az 1909-ben megindult vasúti közlekedés a kedvelt balatoni nyaralótelepülések sorába emelte. Az 1903-ban beindított bazaltbányászat ugyan kedvező hatással volt a településre, ám a hegy flórája és faunája annál nagyobb kárt szenvedett. Így 1965 óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz csatolva, tájvédelmi körzetként próbálják megőrizni a megmaradt élővilágot. 2004. július 1-je óta városi ranggal bír. [...]

A település történelme egészen a bronzkorig nyúlik vissza. 1219-ben, Turdemiz néven említik először írások. A település neve az évszázadok során többször változott, mai alakját 1950-ben kapta. A XX. század elején meginduló bazaltbányászat jelentős fejlődést hozott a falu életében. Ennek ellenére a lakosság nagy része megmaradt a hagyományos szőlőművelésnél és bortermelésnél. [...]

A település kedvező földrajzi adottságaink köszönhetően már a római korban is lakott volt. Első írásos említése 1396-ból származik. Nevének eredeti, ótörök jelentése (bő, gazdag) eltér a magyar baj szóétól. A török hódoltságot követő újratelepítés során előszőr magyar, később német lakosok telepedtek le. Bár a németajkúak kisebbségben élnek, szerepük a történelem során végig meghatározó. [...]

Régészeti leletek bizonyítéka alapján az ősidők óta lakott terület volt. A település első írásos említése 1323-ból származik. A település a török hódoltság áldozatává vált és elnéptelenedett. A XVII. századi újranépesítés során horvát, szerb és német telepesek érkeztek a területre. A felszabadítás után a város hamar fejlődésnek indult, így 1696-ban mezővárosi rangra emelkedett. A Duna nyújtotta kereskedelmi útvonal révén a XVIII-XIX. században gazdasági virágkorát élte, 1873-ban várossá vált. Az I. világháborút követően a vármegye székhely volt, ám ezt a jogosultságát 1950-ben elveszítette. Napjainkra a soknemzetiségű város kedvelt idegenforgalmi célpont a Dunántúl és az Alföld határán. [...]

Régészeti leletek alapján a település már az őskorban is lakott volt. Nevét vélhetően első birtokosáról Bajóti Simonról kapta. 1273-tól templomos lovagok lakhelye volt. Bajót a hozzátartozó Péliföldszentkereszttel már ebben az időben is jelentős zarándokhely volt. [...]