A település első írásos említése 1237-ből származik, mely Borot néven említi. Nevét a Borothi családról kapta. A török támadások következtében elnéptelenedett település a XX. századig lakatlan maradt. 1910-ben önálló községgé vált, és az I. világháborút követően jelentős fejlődésnek indult. Napjainkra a település elsődleges célja a lakosság elvándorlásának megállítása. [...]

A környék ősidők óta lakott terület volt. A régészeti ásatások gazdag bronzkori leleteket hoztak a felszínre. A terület a honfoglaló magyarok egyik szállásbirtoka volt. Innen biztosították a környező gyepű védelmét. A település nevét az itt lakó Geszti család után eredeztetik. Első írásos emléke 1292-ből származik. A lakosság megélhetését évszázadokon át a szőlőtermesztés biztosította. A területet elkerülték a tatár és a török hadak, de Eger eleste után a falu behódolt a töröknek, és adót fizetett.

A II. világháborúban a harctérre és kényszermunkára elhurcolt leventékkel, illetve zsidókkal együtt 27 hősi halottja volt a községnek. 1973-ban megszüntették a településen az önállóságát és közigazgatásilag Sály községgel közös tanácsot hoztak létre. Az 1990-ben a község ismét önállósult és saját önkormányzatot hozott létre.
[...]

A település első írásos említése 1288-ból származik, mely Zurchuk néven említi. Nevét az egykori tulajdonos Bors családtól kapta. A török hódoltság idejében elnéptelenedik és a XVIII. századra népesül be újra. Természeti adottságának köszönhetően a fő bevételi forrás minden időkben, így ma is a szőlőtermesztés. [...]

A település történelme a Honfoglalás koráig vezethető vissza. Első írásos emlékében Byhene néven említi, melyet a bő, azaz gazdag, tehetős szóból származtatnak. Más vélemények szerint nevét a település egykori birtokosa után kapta. A település a XVIII. században indult jelentős fejlődésnek. 1794-ben vásártartói jogot kapott, majd 1812-ben mezővárosi rangra emelkedett. A két világháború közötti „boldog béke” időszakában mezőgazdaságot kiszolgáló ipar létesült a telelpülésen. A gazdaság fellendülésével a társadalmi élet is megélénkült és létrejött az olvasóegylet. A II. világháború ugyan érintette a települést, fejlődése azonban az 1950-es évektől kezdve a mai napig töretlenül folytatódott. [...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján az őskor óta lakott terület. Jó földrajzi elhelyezkedését bizonyítja, hogy a római korban itt húzódott a limes vonala. A település nevét a Böcs személynév becézett alakjából kapta. Ugyan Bölcske is török fennhatóság alá került, a hódoltság ideje alatt mégis fejlődni tudott. A XVI. században így mezővárosi rangra tett szert. Ebben az időben erősödött meg a szőlőművelés is. A török kiűzésekor lerombolták a mezővárost, újjáépítése azonban szinte azonnal megkezdődött. Jelentőségét bizonyítja, hogy a Paksi birtokos család révén „Kispaksnak” is nevezték a települést, mely ma is dinamikusan fejlődik. [...]

A telelpülés első írásos említése 1225-ből származik. A török megszállás elől a település lakosságga elmenekült. 1703-ban skóciai bencés szerzetesekkel népesítették be a falut és a telki apátságot. Ők helyezték át székhelyüket Telkiből Jenőre. A XVIII. századra alakult ki a telelpülés mai elhelyezkedése. A lakóházak leköltöztek a Kápolnahegyről a patakvölgybe. Ekkor érkeztek német telepesek a faluba. A község lakói mindíg is mezőgazdaságból éltek. Fő jövedelmi forrás a Pilis déli dombjain folytatott szőlőtermesztés volt.

A II. világháború végén mind a német visszavonulást, mind az orosz megszállást megszenvedte a falu. Ezt követően 1946-ban csaknem a község teljes német lakosságát kitelepítették. Helyükre Erdélyből kitelepített székelyek érkeztek. 1948-ban indult meg a központilag irányított szövetkezetesítés. Az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején közel 60 kataszteri holdnyi területre barackost és közel 70 kataszteri holdnyi területre gépi művelésű szőlőt ültettek. Utóbbit az 1970-es évek derekán további 50 kataszteri holdnyi ültetvénnyel bővítették ki. [...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az őskor óta lakott terület. A mai település történelme a Honfoglalás korára vezethető vissza, erre utal a nevében szereplő Keszi is, mint a Keszi törzs jelzője. Földrajzi elhelyezkedése a történelem során hol előnyére hol hátrányára vált. A kereskedelmi szempontból fontos csomópont, hadi szempontból viszont kedvező útvonal volt. Így a törökdúlás következtében elnéptelenedett települést több nemzetiségű népcsoport, de főként német telepesek építették újjá. Jelentős fejlődésnek, az iparosodás következtében a XIX. században indult. A Főváros közelségének is köszönhetően dinamikusan fejlődő település. [...]

A XX. század kezdetén a Munkásbiztosító Pénztár fogott munkáslakás-építésbe a Rákoskeresztúrhoz tartozó, gyéren lakott területen. Az alapító munkások azonban nem bírták a telekvásárlással és az építkezésekkel járó tetemes költségeket, és a biztosító sem volt képes ebben az időben hitelekkel áthidalni a tőkehiányt. A telkeket és házakat így köztisztviselők, kisiparosok és kereskedők szerezték meg. A gyorsan fejlődő település 1907-ben levált Rákoskeresztúrról és önálló település lett. 1930-ban 3112 lakója volt. Az iparosok száma meghaladta a 100-at. Rákosligetet 1950. január 1-jével – számos főváros környéki településsel együtt – Budapesthez csatolták. [...]

A település történelme a középkorig nyúlik vissza. A török támadások következtében elpusztult települést, német és szerb telepesek építették újjá a XVIII. században, Promontor néven. A szőlőkultúra által fellendült a gazdasági élet 1886-ban a filoxéra járvány áldozata lett. A település ekkor kapta a mai nevét. A XIX. századtól megkezdődött a település infrstruktúrális fejlesztése, így 1926-ban városi rangot kapott, majd 1950-től a Fővároshoz csatolták. Ma a „Szőlő és a Bor Városa” címet viselő Budafok, Budapest XXII. kerületét képezi. [...]

[...]