A település első írásos emléke 1267-ből származik, mely Apathy néven említi. Mai nevét csak 1903-ban kapta. A település a török támadások következtében elnéptelenedett. Az újranépesítéskor német családok telepedtek le. A II. világháborút követő kitelepítéskor sokan kényszerültek elhagyni Bátaapátit. A kitelepítettek és az itt maradt lakosok, valamint leszármazottaik közt azonban ma is él a kapcsolat, melynek jelképévé vált a visszatelepülő németek által épített evangélikus templom. [...]

A település első írásos említése 1142-ből származik. Itt épült fel a ciszterci rend első kolostora. A XV. században már mezővárosi ranggal bírt. A középkori virágzásnak a török támadás vetett véget. A törökök kiűzésével német telepesek érkeztek a területre, akik újra fellendítették Bátszék gazdaságát. A többségében német ajkú település életében hatalmas törést jelentett a II. világháborút követő kitelepítések. A német lakosság helyére székely nemzetiségűek érkeztek. Bátaszék 1995 óta újra városi rangra emelkedett.

[...]

A település első írásos emléke 1192-ből származik, mely Óbaátamonostor néven említi. Nevét  a közelben álló Bátha monostorról kapta, mely később a tatárok pusztításainak áldozata lett. A XIV. században újraépült a monostor. A hozzá kapcsolódó település pedig a XVI. századra mezővárosi rangra emelkedett. A település a török hódoltság ideje alatt is végig lakott maradt, bár lakóinak száma jelentősen megfogyatkozott és monostora elpusztult. 1761-ben az egykori monostor köveiből épült fel  a  település mai temploma, a monostor helyén pedig 1992-ben kápolnát emeltek. Bátmonostor napjainkban a hagyományőrzésről vált híressé.  A mezőgazdaságra és az egyre jobban elterjedő idegenforgalomra alapozva  dinamikusan fejlődik. [...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az őskorban is lakott terület volt. Első írásos emléke 1320-ból származik, mely Boxse néven említi. Neve vélhetőleg a török bekci, őr szóra vezethető vissza. Természeti adottságának köszönhetően már a XV. században mezővárosi rangra tett szert. A török támadások következtében többször elnéptelenedett. Az ezt követő időkben járványok majd nyugati zsoldosok fosztogatásai sújtották a lakosságot. A fejlődés ezért csak a XVIII. században indult meg a Szapáry család irányítása alatt. A XIX. században a filoxéra járvány jelentett nehézséget. A kereskedelmi szőlőtermelés sorsát a II. világháború utáni határzár pecsételte meg. Mára azonban a térség egyik központjává nőtte ki magát. [...]

A legenda szerint Árpád serege itt tartotta első pihenőjét a honfoglalás idején. Az itt található bővizű, ásványi sókat tartalmazó vízforrást már Anonymus is megemlítette. A szájhagyomány szerint ott felejtette ujjatlan bekecs kabátját és innen ered a község neve. A nyelvészek véleménye szerint valószínűbb, hogy nevét a XII. századi birtokosáról, a Beke családról kapta. A tatárjárás, majd a török uralom idején is elpusztult a község, de mindig újra benépesült.

A településről az első írásos dokumentumokat az apátság XII. századból származó alapítólevelében találták. A község református templomának 1625-ben történő felszentelésekor Szenczi Molnár Albert zsoltárfordító mondott beszédet.

A községen fontos kereskedelmi utak keresztezésében található, melyek a háborúk idején a hadak útjaivá váltak, ezért a történelemben bekövetkezett háborúk mindegyikét megszenvedte. A XIX. századtól kezdve Bekecs először a szomszédos Legyesbénye községhez, majd a II. világháborút követően Szerencshez tartozott. 1956-ban önállósodott újra. Ez az önállóság hozzájárult a település fejlődéséhez, melyben sokat segített az is, hogy Bekecs volt négy község termelőszövetkezeti központja.

A megye többi településével ellentétben a szocialista rendszer bukását előidéző, és a rendszerváltás után összeomló gazdaság válsága Bekecset szerencsésen elekrülte. Ez Szerencs közelségének is köszönhető volt. A település napjainkra Szerencs várossal gyakorlatilag egybeépült.
[...]

[...]

Régészeti leletek alapján bizonyított, hogy már ősidők óta lakott terület. Maga a település első írásos emléke viszonylag késői időkből, a XV. századból származik. A mai település 1935-ben Baltavár és Kisbér összeolvadásából jött létre. [...]

Helyén már a kőkorzsakban is telelpülés állhatott. Régészeti feltárások tanulsága szerint már az avar korban is lakott volt. A város határában római kori villagazdaság nyomaira és Árpád-kori templom és temető maradványaira bukkantak. Nevét egyesek egy ősi magyar nemzetség nevéből származtatják, míg mások a környéken termű vadrózsafa nevéből eredeztetik. Első okleveles említése 1270-ből származik. 1443-ban I. Ulászlótól pallosjogot kapott a telelpülés. A török megszállás idején két uralkodónak is adózott a telelpülés. A történelem során a Rozgonyiak, majd a Batthyány család birtoka volt. 1754-ben emelték manzárdos kastélyukat. Gróf Batthyány Kázmér támogatta a jobbágyfelszabadítást és külföldi tapasztalatait igyekezett a gazdálkodás korszerű átalakításában kamatoztatni.

A telelpülés a XIX. század elején mezővárosi rangot kapott. Ekkor már a vidék gazdasági és kulturális központja volt. Gróf Batthyány Kázmér ekkor építette a csillagvizsgálót és a csillagászok elszállásolását szolgáló Hegyi-kastélyt. Az 1848-49-es szabadságharc végnapjaiban itt kereste fel a magyar országgyűlés küldöttsége Windischgrätz tábornagyot, aki feltétel nélküli fegyverletételt követelt a magyar vezetéstől. Ezt a képviselőház megtagadta.

A kiegyezést követően a telelpülés ismét fejlődésnek indult. 1872-ben nagyközségi rangot kapott. 1884-ben épült meg a Bicskét Budapesttel összekötő fő vasúti vonal, majd 1898-ban a Székesfehérvári helyi érdekeltségű vasúti vonal. Ez utóbbi egészen 1970-ig működött. A Budapestet Győrrel öszekötő vasútvonalat az országban elsőként, 1921-ben villamosították. A II. világháború rendkívül súlyos károkat okozott a városban. 1986-ban várossá nyilvánították. [...]

A település 1542-ből származó írásos emléke, Bysse néven említi. A település lakosainak fő bevételi forrása korábban a mezőgazdaságból származott. Napjainkban a nemrégiben létesített két halastó révén fellendülni látszik a falusi turizmus.

[...]

A település első írásos emléke 1436-ból származik, mely Boycha-szállásként említi. A török támadások következtében elnéptelenedett település a XVII. század közepéig lakatlan maradt. A XIX. század elején alakult igazi településsé és 1905-ben vált önálló községgé. 1990-től a privatizálások révén átszerveződött a mezőgazdaság, - többek közt a szőlőtermelés- amely azóta is virágzik. Bócsa ezáltal ma is dinamikusan fejlődik. [...]