Városok

Bükkaranyos

A település a Bükkalja keleti részén, a Kulcsár-völgyben helyezkedik el. [...]

Bükkzsérc

A községet először a latinos Serch alakban 1248-ban IV. Béla oklevele említette. Ekkor az egri püspökség birtokában volt. A település neve valószínűleg szláv eredetű, és erdőégetéssel nyert tisztásra utal. 1457-ben a püspökség Noszvajjal együtt elcseréli a karthauzi rend birtokában lévő Felsőtárkányért. A törökök 1552-ben földúlták a települést. Az itt élők szőlő-, gyümölcstermesztésből, mész- és szénégetésből, zsindelypala-készítésből éltek. A község déli határában elterülő Alsó-hegyi pincék különálló "pinceszert" alkotnak. [...]

Cegléd

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az őskor óta lakott terület volt. Első írásos emléke 1290-ből származik. A tatárjárás által elpusztított település hamar újraépült és virágzásnak indult. Bár a törökök elfoglalták, kettős adózás terhe mellett a felszabadításig tovább fejlődött. A hódoltságot követő felszabadítások során azonban ismét elpusztult a település. A XVII. században felépült várost az 1703-as évektől a Rákóczi szabadságharc eseményei, majd 1834-ben tűzvész sújtotta. A gazdasági fellendülés így csak a XIX. században kezdődhetett meg a vasút kiépítésével. A II. világháború lelassította a fejlődés folyamatát, napjainkra azonban a térség kultúrális és zenei központjává nőtte ki magát.

[...]

Ceglédbercel

A település első írásos említése 1281-ből származik. A XIV. századtól – a rend feloszlásáig – a Klarissza apácák birtokolták. A XVIII. században német telepesek érkezetek a területre. A gazdasági fellendülést kolerajárvány késleltette . A járványban elhunytak illetve, az elmenekültek helyére, később magyar családok költöztek. Ceglédbercel 1804-től vált önálló településsé. A vasút kiépítése olyan jelentős volt a lakosság életében, hogy az addig húzóágazatnak számító mezőgazdaság és állattenyésztés háttérbe szorult. A II. világháború és az azt követő deportálások súlyosan érintették a település lakosságát. Napjainkra ismét a mezőgazdaság, azon belül a szőlőtermesztés jelenti a fő bevételi forrást. Munkahely hiányában azonban a lakosság nagy része a közeli városokba kényszerül ingázni.

[...]

Celldömölk

A mai város területe, régészeti leletek alapján már ősidők óta lakott volt. Történelmét mégis nehéz leírni, hiszen Celldömölk öt település összeolvadásából jött létre a XIX. és a XX. század folyamán. Természeti adottságának köszönhetően minden feltétel adott a szőlőtermesztéshez és a turizmushoz. A vulkanikus talaj ugyanis kitűnő táptalaj a szőlőműveléshez, az egykori vulkáni kráter pedig egyedülálló fürdőként üzemel. Mindezek ellenére nem ez képezi a település fő vonzerejét. 1745 óta ugyanis a nagy nyilvánosság is megtekintheti a csodatevő Mariazell-i Mária szobor másolatát. A szűz Mária tiszteletére 1748-ban épült templom azóta búcsújáróhely. [...]

Cibakháza

Történelme az Árpád korig nyúlik vissza. Első írásos említése 1465-ből származik. A XVI. századra már mezővárosi ranggal bírt. A török támadások következtében elpusztult település a XVIII. században épült újjá. 1832-re már fontos tiszai átkelő-, és vámszedő hely volt, így a XIX. században zajló folyószabályozás negatív hatással volt a gazdaságra. Megszűnt az átkelőhely, így csökkent a jelentősége és a városi rangját is elvesztette. Napjainkra a mezőgazdaság az arra támaszkodó konzervüzem, valamint a szőlőtermesztésnek köszönhetően ismét a térség egyik legdinamikusabban fejlődő települése.

[...]

Csabdi

Régészeti leletek bizonyítékai alapapján már az őskor óta lakott terület. A település első írásos emléke 1274-ből származik. A települést a XVII. századig első tulajdonosáról Chopol-nak nevezték. A török támadások következtében elnéptelenedett és csak a XIX. században épült újjá. [...]

Csabrendek

A terület már az őskortól kezdve lakott volt. Maga Csabrendek három település összevonásából jött létre a tatárjárást, valamint a török hódoltságot követően. Al- és Felcsab elnéptelenedett, Rendek azonban túlélte a támadásokat. A XVIII. században indult meg fejlődése. A lakosság ebben az időben főként mezőgazdasággal foglalkozott. 1775 körül épült fel a Fekete-kastély, mely a mai napig megtekinthető. A boldog polgárosodás időszakát előbb járványok, majd a két világháború eseményei árnyékolták be. Csak 1949-től kezdve indult újra a fejlődés a termelőszövetkezetek létrehozásával és a bányászat megindulásával. A rendszerváltást követően megnőtt a munkanélküliség, ám rövidesen jelentős vállalkozói réteg alakult ki. Ennek köszönhetően Csabrendek ma a térség jelentős települése. [...]

Csáford

A település első írásos említése 1311-ből származik. Ma Zalaszentgrót egyik városrészét képezi, mely szőlőtermeléséről vált híres. Napjainkra egyre nagyobb jelentősége van az idegenforgalomnak, illetve a falusi nyugalmat kedvelők közül egyre többen telepednek itt le. [...]

Csákberény

Területe már a kőkorszakban is lakott volt. A Római Birodalom fennállásának idején itt haladt el az Aquincumból Mogentianába tartó jelentős hadiút. Orond-puszta néven először 1231-ben említi oklevél. 1237-től a csókakői váruradalomhoz tartozott. A törökök támadása elől a lakossága szétszéledt, a település pedig elpusztult. 1667-ben kezdődött el a település újjáépítése.

Az 1848-49-es forradalomban a telelpülés a szabadságharc oldalára állt. A falu két, haladó szellemű papja Szikszai János református lelkész és Mansbart Antal római katolikus plébános lelkesen buzdította híveit, és templomaikban felolvasták a legitim magyar kormány "függetlenségi nyilatkozatát". A szabadságharc bukását követően a császári hadvezetés mindkettőjüket elhurcolta, és a nagyigmándi a református paplak udvarán kivégezték őket.

Az 1860-as években váltotta meg a község a földbirtokostól a falutól nyugatra fekvő Orondi-szőlőhegy és az Öreghegy területén fekvő szőlőültetvényeket és az urasági dézsmajogot is törölték. A szőlőtermő területek 1960-tól 2004-es megszűnéséig termelő szövetkezeti gazdálkodás alá kerültek. Az egykori TSZ pincéjében rendezik meg a Csákberényi Bornapokat. Napjainkban a terület nagy részén zártkerti rendszerben szőlőskertek működnek. [...]