Régészeti feltárások szerint a telelpülés már az újkőkorban is lakott hely volt. A bronzkorból temető és egy lakóház körvonalai maradtak fent. Később a rómaiak, kelták és avarok is megtelepedtek a Répce folyó átkelőhelyén. A IX. században a Keleti-Frank Királysághoz tartozott, így a honfoglaló magyarok először kifosztották és csak utánna telelpedtek meg itt. A telelpülést először 1255-ben említi oklevél. Címere már 1362-ből ismert, és írások többször civitasként említik. 1390-ben a Kanizsaiak birtokába került és mezővárosi rangot kapott. A XVI. században már egyike Magyarország legnagyobb mezővárosainak. A magyar reformáció egyik fellegvára. 1591-ben itt ülésezett a protestáns zsinat és kimondták a nyugat-magyarországi reformátusok és evangélikusok ketté szakadását.

A XVII. században Sopron és Kőszeg után a régió legjelentősebb települése, saját polgármesterrel és önálló bírósággal rendelkezett. Határában már ebben az időben jelentős szőlőföldeket műveltek. A század közepétől azonban sokat veszített jelentőségéből. A II. világháborút követő közigazgatási reform során megszűnt a csepregi járás, a telelpülést községi rangba minősítették és csak 1995-ben kapta vissza a városi címet. [...]

A falu határában található Subalyuk-szikla- barlangban találták meg a Neander-völgyi ember Közép-Európa egyik legrégibb ismert nyomait. A települést először 1196-ban említik Cheryp néven. Ekkortájt Crispinus fia Egyed birtoka volt a község. A XIII. században Katapán egri püspök szerezte meg, és a XV. század második feléig az ő birtokában is maradt a település. A XV. század közepétől az 1248–1350 között épített Cserép-várhoz tartozott. A XVI. században a Báthory család birtokába került.

1596-ban, Eger eleste után a közeli Cserép-vár őrsége megfutamodott, így a török harc nélkül szállta meg azt. Maga a falu 1554-ben lett a törököké. 1687-ben a császár csapatok ostrommal szabadították fel a várat. A falut az egri püspök szerette volna visszaszerezni, de kísérlete kudarcot vallott. A Hór völgyét határoló hegycsúcsok közül az egyiken még láthatók az Ódor-vár csekély kőfalmaradványai és a hajdani sáncok nyomai.

A falu lakossága egész történelme folyamán szőlő-, gyümölcstermesztéssel, mészégetéssel foglalkozott. Házainak többsége korábban barlanglakás volt, az udvarokat, a lakó- és gazdasági helyiségeket riolittufába vájták. Néhány jellegzetes tufába faragott portát még ma is láthatunk a falu szélén. [...]

Az eddig ismert legkorábbi már falunak tekinthető település kb. 2800 évvel ezelőtt alakult ki Cserépváralja területén. A 895 utáni időkben az Őrsár nemzettség telepedett le a község területén. Az első okleveles adat a faluról 1214-ből származik. Egyes értelmezések szerint azonos az 1292-ben említett Váralja községgel. A Cserépvár építési idejéről és építtetőjéről nincs írásos forrásunk. Feltehetőleg 1248–1350 közöt építtették Ernye Bán vagy utódai. 1596-ban Eger eleste után őrsége megfutamodott, így a török harc nélkül szállta meg. A törökök a vár ostroma előtt a községet teljesen elpusztították. A vár többször is gazdát cserélt, valószínű, hogy a vár kutját is török rabok készítették. A császári csapatok 1687-ben ostrommal szabadították fel. 1697-ben helyreállították. A Rákóczi szabadságharc kezdetén a várat a kurucok foglalták el és 1703-ban itt tartották fogva Telekessy György egri püspököt. 1710-ben a császári csapatok kezére került. A vár valószínűleg ez idő tájt pusztulhatott el. L' Huillier Ferenc egri várkapitány 1711-ben vásárolta meg és a vár omladozó köveiből építtete fel kastélyát. A vár megmaradt részeit egy ideig még raktárként használták. Ma csak csekély kőfalmaradványok és sáncnyomok figyelhetők meg. Az uradalom 1830-ban a Cóburgoké lett. Lakossága 75 év alatt megnégyszereződött , 1930-ra két tanerős katolikus elemi iskolája volt a falunak.

Cserépváralja portáinak jelentős része még a századfordulón is riolittufába vájt helyiségekből állt. A lakosság a török hódoltságig főleg méhészkedéssel foglalkozott, később a szőlőtermesztés terjedt el.
[...]

[...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján az őskor óta lakott település. Első írásos emléke 1291-ből származik, mely Cherkuth néven említi. Nevét a cser bokrok közül előtörő forrásról kapta. A török támadások idején Cserkút elnéptelenedett. Jelentős fejlődés csak a XIX. században indult meg. A XX. században újabb lendületet adott a virágzásnak az uránérc bányászat. A bánya bezárásával megszűnő munkahelyek miatt nagyfokú elvándorlás kezdődött meg. Ma azonban Pécs közelségének köszönhetően sok az új betelepülő. [...]

Régészeti leletek tanúsága szerint a terület már az ókorban is lakott volt. Első írásos emléke 1357-ből származik, mely Tomaj néven említi. A török hódoltság idején elnéptelenedett, de mivel a környék lakosai gondozták a szőlőterületeket 1682-re újra feléledt. Cserszeg településrész csak a XVII. században alakult ki, és 1848-ban a két település egyesült. Az ekkor megindult fejlődés a rendszerváltás időszakáig stagnált. Majd 1990-től a szomszédos Keszthely és Hévíz tömegturizmusától elmenekülő turisták újra felfedezték, így  ezáltal újra fejlődésnek indult. [...]

Csikéria 1924-ben önállósult Szabadka városától. Nevét a Csík-érről kapta. A  viszonylag rövid múltú településnek számos nehézséggel kellett szembenéznie, úgy mint a délszláv válság valamint a rendszerváltást követő hirtelen munkanélküliség. Mindezek ellenére ma is dinamikusan fejlődik. A lakosság fő bevételi forrása a mezőgazdaságból származik.  [...]

A falu mai neve eredetileg Váralja volt, a Csókakő elnevezés kizárólag a falu határában lévő sziklára épített várra vonatkozott. A várat már 1299-ben említik írásos források, mint a Csák nemzetség tulajdonát. Sokan innen magyarázzák a vár nevének eredetét is. 1327-ben Róbert Károly felismerve a hely stratégiai fontoságát királyi birtokká tette. A vár irányítását az uralkodók mindíg a legkiválóbb embereikre bízták. Így került 1430-ban a Rozgonyi család birtokába, akiknek V. László örökjogot is adományozott. 1515-ben Kanizsai László szerzte meg a várat, majd annak lányával kötött házassága révén Nádasdy Tamás birtokába került. 1543-ban török kézre került és csak hosszabb-rövidebb időre sikerült visszafoglalni. 143 év után, 1686-ban szabadult fel véglegesen. Ezt követően lassan jelentőségét veszítette mint erődítmény. A vár és vele együtt az újra benépesülő település Hochburg János (Johann Haas von Hochburg) császári tanácsos, majd a Lambergek tulajdonába került.

A terület mindíg is fontos szőlőtermesztő vidék volt. Az 1750-es években Lamberg gróf számos földterületre további szőlőket telepítettett. Ekkor a környékről sokan idetelepültek a jobb megélhetés reményében. Fényes Elek, a magyar honismereti és statisztikai tudomány egyik megalapítója szerint „itt terem az egész megyében a legjobb bor”. A faluban elszórtan is találunk borpincéket, a pincesorokat az Alsó-Magyalos és az Aranyhegy alatt alakították ki. [...]

Régészeti leletek bizonyítéka alapján az ősidők óta lakott terület volt. Csólyospálos 1945-ben két település. Csólyospuszta és Pálospuszta egyesítésével jött létre. 1948-tól megindult a település infrastrukturális és kulturális fejlődése. A ’70-es években épült ki a mai arculata. A lakosság fő bevételi forrása a mezőgazdaság, mely révén dinamikusan fejlődik. [...]

A település első írásos emléke 1138-ból származik, mely villa Cuma néven említi. A későbbi évszázadok során Csomát egyetlen történelmi vihar sem kerülte el. A mai település arculata a Hunyady család uralma alatt, a XVIII. századtól alakult ki. [...]