Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az őskortól lakott terület volt. Egy 1237-ből származó írásos emlék Turul néven említi. A település a török hódoltság ideje alatt is lakott maradt.  1849-ben a szabadságharc helyszínéül szolgált. Földrajzi elhelyezkedése révén jelentős szőlőtermő terület.

[...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az őskorban is lakott terület volt. A mai település csak a XIX. században jött lére. Újlengyel elődje Pótharaszt és Vatya települések lehettek.Nevét a parcellázást irányító Lengyel Zoltánról kapta. Kedvező természetföldrajzi elhelyezkedése nem csak a mezőgazdaságnak, de az idegenforgalomnak is kedvez. Kiépített túraútvonalak várják az aktív pihenésre vágyó látógatókat. [...]

A népvándorlás korától lakott terület volt. A közékorban Ellés néven volt ismert. A település 1736-tól vált önálló községgé, mely a földművelésért illetve a település intézményeinek felépítéséért cserébe 3 évi adómentességet kapott. Az osztrák örökösödési háborúk ideje alatt azonban annyira megnövekedett a lakosokra rótt adó, hogy sokan költöztek el Kiskunmajsára. A Rendszerváltást követően megállt az elvándorlási folyamat és megnövekedett a betelepülők száma. Az önkormányzat  új tanyák létrehozásában látja a fejlődés úthát. [...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már a római korban is lakott település volt. A XII. században egyházi tulajdont képező település a XIII. században a királyi vincellérek lakhelye volt. A török hódoltságot követő felszabadítások után német telepesek érkeztek a területre. Kihasználva a kedvező földrajzi adottságokat, évszázados borkultúrát alapoztak meg. A II. világháborút követő deportálások jelentősen megváltoztatták a lakosság összetételét. Napjainkra azonban ismét dinamikusan fejlődő település, melyhez hozzájárul a főváros közelsége is. [...]

Kedvező földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően évezredek óta lakott terület. Első írásos említése a XI. századból származik. Nevének eredete nem tisztázott. Elhelyezkedésének előnye egyben hátránya is, hiszen a történelem során minden hadi esemény részese volt. A tatárjárást követő idők békéjét a törökdúlás szakította meg. Bár a felszabadítást követően egyből megkezdődtek az újjáépítési munkálatok, a Rákóczi- szabadságharc, illetve az 1731-es tűzvész gátat szabott a fejlődésnek. Végül a XVIII. században kezdődhetett meg az újraépítés, melynek erdménye a mai városarculat. Fejlődésének meghatározó pontja a Budapest-Vác szakaszon 1846-ban megépült első magyarországi vasútvonal. [...]

A település eredeti, Sydo (Zsidó) nevén 1284-ben szerepelt írásban. A település a török hódoltság ideje alatt is lakotttmaradt. A felszabadítás utáni években jelentősen csökkent lakosainka száma. A XVII. században magyar és szlovák családok népesítették és építették újjá. A mezőgazdaságnak köszönhetően gyors fejlődésnek indult. A II. világháborút követő kollektivizálásokkal átalakult a mezőgazdaság, kevesebb lett a munkahely. Ennek köszönhetően Vácegres alvóvárosi jelleget öltött. Mai nevét 1943-ban kapta. [...]

Régészeti leletek bizonyítéka alapján, már a bronzkor óta lakott terület volt. Vác közelségekezdetektől fogva meghatározó volt a településéleténben annak minden előnyével és hátrányával. Kedvező volt a  kereskedelemszempontjából, ám a Vácot érintő támadások idején innkább hátrányt jelentett.   A település török hódoltság ideje alatt kettős adófizetés terhe mellett is lakott maradt, de a felszabadítást követően elnéptelenedett. A XVIII. században betelepült lakosok azóta is mezőgazdaságból élnek. [...]

A település történelme egészen az avar korig nyúlik vissza. Első írásos emléke 1166-ból származik. Nevét Árpád vezér unokájáról, Vál-ról kapta. Kedvező földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően, fontos hadiútvonalak kereszteződésében fekszik, így a török hódoltság idején mindvégig lakott tudott maradni. A felszabadítást követően az Ürményi család birtokába került, akik felvirágoztatták gazdaságát. Később a hazai sörgyártás jeles személyének, Dreher Antalnak került a tulajdonába a település. Vál napjainkban azonban leginkább szőlő- és bodzatermesztéséről ismert. [...]

A település első írásos emléke 1019-ből származik. Neve a szláv Vlkonja szóból ered. A középkori település a török támadások következtében elnéptelenedett és a XVII. századig lakatlan maradt. Az újrakezdést a Rákóczi-szabadságharc eseményei lassították. A XVIII. században mind gazdasági, mind kulturális fejlődés volt megfigyelhető. A II. világháborút követő időszakot a gazdasági stagnálás jellemezte. Napjainkra a mezőgazdaság mellett a falusi turizmus jelenti a legfőbb bevételi forrást. [...]

A település már az Árpád-korban lakottnak számított. Újfalu község első említése az 1332. évi pápai tizedjegyzékekben maradt fenn. Vámosújfalu névenek első említés Zsigmond király 1419. ápr. 12-én kelt oklevelében található.

Nevének eredetére több magyarázat is ismert. Az egyik szerint az itt járó idegenek gyakran "vérvámot" fizettek, azaz a verekedő, virtuskodó falubeliek gyakran helybenhagyták, sőt meg is ölték az idegeneket. A megmenekültek vitték hírét a nevezetes vámot szedő falunak. Egy másik magyarázat szerint a vámosiak "vámolósak", azaz szeretik megdézsmálni a másét. Egy bölcsesség is keringett róluk: "Akit Zsadányban meg nem loptak, Vámoson meg nem vertek, az végig mehet a világon!"

A számos legenda valóságalapja csupán annyi, hogy a falu vámhely volt. Nagyon valószínű azonban, hogy előbb volt Újfalu, mint vámhely. Az újfalu elnevezés pedig onnan származik, hogy a Bodrog folyó sorozatos árvizei miatt a falu lakossága erdeti lakhelyétől északabbra, az országúthoz közelebb költözött, vagyis új helyre.
[...]