A település történelme az Árpád-korig nyúlik vissza. Első írásos emléke 1015-ből származik, mely Velentha néven említi. A török támadások révén elpusztult településre először német ajkúak, majd cigány nemzetiségűek telepedtek le. A II. világháborút követő németek kitelepítése révén tovább nőtt a cigány nemzetiségiek aránya. [...]

Régészeti leletek alapján már a vaskorban is lakott település volt. Első írásos emléke 1250-ből származik. Nevének eredetére több magyarázat is szolgál. Kéthely, a Károly Róbert király idejében keddenként tartott vásárra is utalhat. Ugyanakkor eredhet Ketel árpádkori vezér nevéből is. A község a Vértes toldalékkal ellátott mai nevét 1913-ban kapta. A török hódításai Vérteskethelyt sem kerülték el. Az 1500-as években elnéptelenedett település csak az 1720-as években éledt újra. A lakosság ekkor még csak főként mezőgazdasággal foglalkozott. A XX. század első felében azonban már az ipar is jelentős szerepet játszott. Ma mégis ingázni kényszerül a lakosok nagy része. [...]

Vértesszőlős már ősidők óta lakott helynek számít. Neve az 1960-as években vált világszerte ismertté, amikor Pécsi Márton geográfus bejelentése alapján, Vértes László ősrégész vezetésével feltárták Európa egyik legrégibb, mintegy félmillió évvel ezelőtt élt ősemberének, Samunak telephelyét. Példátlan gazdagságban maradtak meg kőeszközei, tűzhelye, táplálékának maradványai, de előkerült koponyájának egy darabja (tarkócsontja) és foga is. A leleteket az egykori melegforrásból lerakódott mésztufában és a közbetelepült löszben találták meg. Az átégett csontokból megállapították, hogy ez az ősember már ismerte és használta is a tüzet. A leletek helyén, a falu mésztufa bányájában a Magyar Nemzeti Múzeum szabadtéri bemutatóhelyet alakított ki. Egy őskori forrás környékét üvegpavilonnal védik, az egykori dagonyázóhely őskori állatok és emberősünk megkövesedett lábnyomait őrzi. A későbbi időkből a településen avarkori leletek is előkerültek. A települést írásban 1244-ben említik először. Földrajzi elhelyezkedése révén minden támadás érintette. A török időkben elnéptelenedett. Fejlődése az Eszterházyak révén 1727-ben kezdődött, ám az 1878-as tűzvész következtében a falu nagy része elpusztult. Az újjáépítés Klotz Ignácz plébános irányításával hamar elkezdődött. [...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az őskortól lakott terület volt. A települést híressé tevő szőlőművelő tevékenység már a római korban megkezdődött. A törökök  támadásai  teljesen elpusztították a települést,  szőlőültetvényeit azonban a környező falvak lakói a hódoltság ideje alatt is művelték. A felszabadítást követő betelepítések során újabb és újabb szőlőfajták és borkészítési technológiák honosodtak meg az ide érkező török, szerb és német telepeseken keresztül. A filoxéra járvány jelenetős károkat okozott. A vészt követően a hagyományos szőlőtőkék mellet új fajtákat is telepítettek. 1912-ben pezsgőgyár létesült. Napjainkra a szőlőtermesztés mellett egyre nagyobb jelentőséggel bír a borturizmusra épülő idegenforgalom.

[...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az őskortól lakott terület volt. A település első írásos emléke 1290-ból származik, mely Kuestd néven említi. A török támadások következtében lakosainak száma jelentősen csökkent. A felszabadítást követően először szerb, majd német telepesek érkeztek a településre. Ebben az időben nőtt meg a szőlőtermesztés jelentősége. A XIX. században a bor mellett nagy hangsúlyt fektettek az oltványtermesztésre és értékesítésre. A II. világháború utáni kitelepítések során teljesen kicserélődött a lakosság, ám a meghonosított hagyományok, technológiák a mai napig is élnek.

[...]

A település első írásos emléke 1358-ból származik, mely Wyndurna Lak néven említi. A török támadások következtében a XVII. századra teljesen elnéptelenedett és csak a XVIII. században épült újjá a Hertelendy és Festetics családok révén. A földrajzi elhelyezkedésnek köszönhetően a település kiváló kirándulóhely , illetve szőlőtermelő terület. [...]

A település első írásos emléke 1274-ből származik. A török támadásokig békés, mezőgazdaságból élő település gyakorta más-más nemesi család birtokává válik. A támadásokat sokáig visszaverő település, 1696-ban elnéptelenedett és csak 1720-tól épült újjá. Fejlődését segítette az 1832-ben megépített Keszthely-Sárvár-Sopron útvonlú potakocsiállomás. Bár kedvező földrajzi elhelyezkedése előnyt jelent, mégis ez a település is az elnételenedéssel küszködik. [...]

A települést 1279-ben említik először írásban Vysonta néven. A főként mezőgazdaságból élő település 1445-ben mezővárosi rangot kapott. A török támadást követően elnéptelenedett és a XVII. század végén népesült csak be újra. Ezekben az időkben a mezőgazdaság jelentette a fő megélhetést, amit az 1960-as években idetelepített hőerőmű és a külfejtési bányászat egészített ki. Az iparosodással járó fejlődés azonban jó ideig elmaradt, ugyanis kormányrendelet alapján a település szanálásra volt szánva és 10 éves építési tilalmat rendeltek el. Ezt követően azonban Visonta hamar felzárkózott a környékbeli településekhez és ma is a térség egyik legdinamikussabban fejlődő városa. [...]

Első írásos emléke 1229-ből származik, mely Wysch néven említi. A török hódoltság idején elnéptelenedett falu a XVIII. században épült újjá. Több birtokos váltotta egymást. Igazi fejlődés azonban csak a XIX. századtól volt megfigyelhető. A lakosság nagy része mezőgazdaságból él, de egyre nagyobb jelentőség rejlik a helyi turizmusban is. [...]

A mai település területén 1183-ban Trinitás bencés apátság épült, melyhez a XIV. században már Szentrinitás falu is kapcsolódott. A XVIII. században jellemzően szerb és németek lakta település volt. A II. világháborút követő kitelepítések jelentősen megváltoztatták a lakosság összetételét. Napjainkban is a hagyományos szőlőtermesztés jelenti a fő bevételi forrást.

[...]