Régészeti leletek bizonyítéka alapján már az őskortól lakott település. Első említése 1285-ből származik. A középkorban ,mezővárosi ranggal rendelkező település a török hódoltság ideje alatt szinte teljesen elnéptelenedett. Újranépesítése a XVIII. században kezdődött meg, amikor is sváb illetve bajor telepesek költöztek a területre. A község mai arculata a XIX. századi árvizet és tűzvészt követő újjáépítés után alakult ki. A település lakosságát jelentősen érintette a II. világháborút követő kitelepítések. Az elhurcolt csalások helyére magyarok érkeztek. Napjainkra a szőlőtermesztés mellett az idegenforgalom jelenti a legfőbb bevételi forrást. [...]

[...]

A település történelme egészen a keltákig vezethető vissza. Nevét az egykori mocsarakkal körbevett területről kapta. Várát a magukat Szigethi-nek nevező család kezdte el építeni. A XV. században már mezővárosi rangra tett szert. A török támadásoknak először ellenálló vár a kettős királyság idején Habsburg kézre került, majd 1566-ban a második ostrom alkalmával a törökök foglalták el. Felszabadítására csak 1689-ben került sor és fejlődése is csak a XIX. század vége felé kezdődött meg. Nagyobb fellendülést hozott a vasútvonal kiépítése, a gőzmalom, cipőgyár és a konzervgyár megépítése. 1966 óta városi ranggal bír. [...]

A település első írásos emléke 1262-ból származik. Nevének első tagja arra utal, hogy a település egykoron sziget volt. Talán ennek köszönhető, hogy a törökök nem tudták elfoglalni a várát. Az, hogy ma mégis csupán várromokat láthatunk az Lipót császár parancsára történő robbantás eredménye. Az 1991-ben létrehozott alapítvány viszont arra törekszik, hogy korhű állapotba visszaállítsa a várat, ezáltal csalogatva a látogatókat. [...]

A környék már az ősember idején lakott hely volt. Ezt bizonyítják az őskori, avar és honfoglalás kori régészeti leletek is. A település nevét a szikes szó és a völgy jelentésű aszó összevonásából eredeztetik. Első írásos említése IV. Béla 1280-ban kelt okleveleiből származik. A történelem során a települést körülvevő mezők sok neves csatának szolgáltak színhelyül. 1588-ban Rákóczi Zsigmond védte meg a várost a támadó török túlerővel szemben. A csatában állítólag több mint 2000 török és alig 100 magyar és német harcos esett el. A helyiek körében a mai napig legendák keringenek a környék esetleges tömegsírjairól. 1679-ben Thököly Imre erdélyi fejedelem kuruc serege győzte itt le a labancokat. 1706-ban a Rákóczihoz hű települést a császári csapatok porig égették. Ekkor veszett el a város pallosa, mellyel a kivégzéseket tartották. 1848. december 28-án a Mészáros Lázár csapatai itt állították meg a császári csapatok elrőrenyomulását. 1852-ben egy lakástűz következtében a város teljesen leégett. A lakosok ugyan újjáépítették, de terheik csökkentése végett kérelmezték városuk nagyközséggé történő visszaminősítését, mely 1866-ban be is következett. A település a történelem során többször volt megye-, illetve járási székhely is. Szikszó 1989-ben kapott újra városi rangot. [...]

A település területe feltehetőleg már az őskorban is lakott volt. Első írásos emléke a XII. századból származik. Kedvező természeti adottságának köszönhetően mindig is a mezőgazdaság nyújtotta a lakosság számára a fő megélhetési forrást.

Igazi látványosságnak számít a híres pincesor. A magas, helyenként akár 6-8 méteres löszfalba vájt pincéket még a XX. század elején vagy annál is korábban alakították ki. A pincéket eleinte csak rejtekhelynek építették, a bornak csak azt a részét tárolták itt, amit a fináncok elől el akartak titkolni. A pincékben egész éveben állandó 15°C-os hőmérséklet uralkodik, ami ideális a bor és a termények tárolására. Több, mint 100 pincét ma is használnak. A pincesor felújítását az önkormányzat végeztette, amelyért 1999-ben megkapták az Európa-díjat és az értékmegőrzésért a Henry Ford-díjat is. [...]

Régészeti leletek alapján a rézkortól lakott település. Első írásos említése 1225-ből származik. A török hódítást követő elnéptelenedés után először reformátusok, majd katolikusok telepedtek le. A fejlődés csak a két hitközösség közt lévő vallási ellentétek elsímítása után indul meg. 1974-ben Dunaszentmiklóshoz tartozott és csak 1990-től kezdődhetett meg önálló fejlődése. [...]

A Bükki Nemzeti Park területéhez tartozó Szomolya, már az Árpád-korban lakott település volt. A falu nevét a bélháromkúti (ma Bélapátfalva) cisztercita apátság építkezésének okirataiban említették először a XIII. században. Természeti adottságainak köszönhetően, a környéken már a XIV. században jelentős volt a szőlőművelés. Kedvező földrajzi elhelyezkedésének köszönhető, hogy sem a török, sem a kuruc támadásai nem pusztították el a falut. A XVII-XVIII. században a felvirágzó szőlőtermesztés mellett beindult a borkereskedelem is. A vulkanikus talaj és a felszíni közetek, azonban nem csak a mezőgazdaságnak kedveztek, hanem a helyiek lakóhelyéül is szolgált. A XIX. században 82 domboldalba vájt barlanglakást tartottak nyílván. A II. világháborút követően, ezen lakások tulajdonosai főként csak pincének használták a barlangokat. [...]

Régészeti leletek és a település neve alapján már az ókorban is lakott terület volt. Neve az avar györk-körk névből származik, melynek jelentése gyűrűvár, védelmi vonal. Első írásos emléke azonban Gereg néven említi 1327-ben. A török hódoltságot követően kezdődött meg a település fejlődése a Jankovics család uralma alatt. 1778-ban mezővárosi rangra emelkedett. Győzedelmesen részt vett az 1848-as szabadságharcban. A két világháború azonban több száz áldozatot követelt. A II. világháború után a Jankovich birtok felosztásával kezdődött meg a mai napig is tartó fejlődés. [...]

Régészeti leletek bizonyítékai alpaján már az ősidők óta lakott település volt. Első írásos emléke 1267-ből származik, mely Swch néven említi. Nevének eredetére több magyarázat is szolgál. Az egyik magyarázat szerint az itt élő királyi szűcsök, más magyarázat szerint pedig, az egykori birtokos Szüchy család után kapta a nevét. Bár a település mind a török, mind az I. és II. világháborúból kivette a részét, sohasem néptelenedett el. A mÁtrai borvidék részeként kitűnő szőlőtermő terület. Kedvező természetföldrajzi elhelyezkedésének köszönhetően pedig közkedvelt kirándulóhely. [...]