A település első írásos emléke 1211-ből származik, mely Nagh-zewlens néven említi. Mai nevét csak a XX. század elején kapta. A település történelme egészen az Árpád-korig vezethető vissza. Természeti adottságának köszönhetően a szőlőművelés szinte a kezdetektől jelen van a település életében. A középkorban ebből kifolyólag igen tehetős volt a lakosság, ám virágzását a török hódoltság időszaka akadályozta meg. A település sohasem néptelenedett el és mindvégig kizárólag magyar lakta falu volt. A falu lakosai ma is a szőlőművelésből élnek. [...]

Régészeti leletek alapján bizonyított, hogy a terület ősidők óta lakott. Első írásos emléke a IX. századból származik, mely még Durnava néven említi. Az évszázadok során többféleképpen is nevezték, a mai formátum a XIX. században alakult ki. A település természeti adottságának köszönhetően, már a XIV. században mezőváros rangra emelkedett. A török támadás kezdetétől a XVIII. századig azonban különböző körülmények hátráltatták a település fejlődését. A XX. században az infrastruktúra kiépülésével újra a térség fontos szőlőtermelő településévé vált. [...]

A település történelme a középkorig nyúlik vissza. Első írásos emléke 1533-ból származik. Kedvező természeti adottságainak köszönhetően a lakosság fő bevételi forrását mindig is a mezőgazdaság adta. A község mai arculatát adó épületek többsége a XVIII. század elejéről származik. A Balaton, Hévíz és Zalakaros kedvező közelsége mellett a még kiaknázatlan termál- és gyógyvíz készlete garantálják a telelpülés folyamatos fejlődését. [...]

A település első írásos emléke 1082-ből származik, mely Tuuri puszta néven említi. Már a XIII. században mezővárosi rangra emelkedett. A török hódoltság azonban csaknem teljesen elnéptelenítette. Az újjáépítés csak a XVIII. század elején kezdődött meg. Egykori jelentőségét azonban már nem tudta visszaszerezni. A lakosság szerkezete napjainkban egyre öregedő tendenciát mutat. A falusi turizmus mellett az évente megrendezésre kerülő Off-Road Fesztivál is több száz érdeklődőt vonz. [...]

Somogyzsitva mai formában 1951-ben három település, Somogyfehéregyház, Felsőzsitfa és Sőcsénypuszta összevonásából jött létre.

Somogyfehéregyház, azelőtt csak Fehéregyház elnevezése abból származik, hogy 1368-ban I. Lajos király Fehéregyházi György leányát, Katics asszonyt helyezte itteni birtokaiba. Felsőzsitfát a középkorban Sikova alakban említik az oklevelek, 1536-ban Sytwa elnevezéssel szerepelt az adólajstromban. Szőcsénypuszta 1254-ben Zeuchen alakban fordult elő, 1449-ben a Szőcsényi volt az egyik birtokos család. A II. világháború után közigazgatásában először önálló volt, majd Somogysámsonhoz társult, s 1995-től újra önálló. [...]

A telelpülés környéke már az őskorban is lakott hely volt. A római korban két fontos útvonal keresztezte itt egymást. Az utak találkozásánál Scarbantia néven emeltek várost. A mai főtér helyén volt az akkori városközpont, a Fórum is. A népvándorlás korára a telelpülés teljesen elpusztult, és csak a IX-XI. századra épület fel a római kori városfalak felhasználásával az új királyi vármegye ispánjának, Suprunnak székhelye. A tatárjárást követően IV. Béla a johannita rend híveit telelpített a városba. 1277-ben IV. László királytól kapott szabad királyi városi rangot, vámmentességet, árumegállító- és vásár tartási jogokat.

A telelpülés környéki domboldalakban termő szőlőkből már ekkor minőségi bort készítettek. Erre a borra épült a város kereskedelme. 1526-ban a lakosság közel 80%-ának volt szőlőültetvénye a határban. 1529-ben a törökök betörtek a városba, de tartósan nem került az uralmuk alá. Sopron ezek után vált a szabad területek központjává. Ebben az időben öt alakalommal tartottak országgyűlést falai között. A város céhei a XVI-XVII. században élték virágkorukat.

A XVIII. század közepén Poroszországhoz csatolták, ezért elveszítette eddig virágzó borpiacait. Ekkor sok szőlőültetvényt kivágtak és szántóföldé alakították. A XVIII. század végére elveszítette gazdasági jelentőségét, de megmaradt a régió szellemi központjának. Az ország második állandó kőszínházában többször adott koncertet Haydn. 1809-ben rövid időre Napóleon csapatai szállták meg. A hagyomány szerint ekkor kapta nevét a város híres bora, a Soproni Kékfrankos. Ugyanis a franciák által igen kedvelt vörösbort a fehér színű háborús pénz helyett, csak az értékesebb békebeli kék frankért mérték a gazdák.

Gróf Széchenyi István kezdeményezésére született meg a Dunántúl első vasútvonalaként, a Sopront Bécsújhellyel és Béccsel összekötő pályaszakasz. A város fejlődése egészen a XX. század elejéig töretlen volt. Az I. világháborút követő trianoni békeszerződés értelmében a lakosság népszavazással döntötte el, hogy nyolc környező telelpüléssel együtt továbbra is Magyarországhoz kívánnak tartozni. Ekkor kapta Sopron a Civitas fidelissima, azaz a „leghűségesebb város” nevet.

A II. világháborúban több légitámadás is érte. A szovjet csapatok 1945. április 1-én szállták meg. Ezt követően, 1946-ban közel 8000 német ajkú lakost telepítettek ki. A keleti blokkot a nyugat országaitól elválasztó „vasfüggöny” közelsége miatt sokáig központilag befolyásolták, visszafolytották fejlődését, a lakosság és az ide látogatók szabad mozgását. Ennek a visszafogott iparosításnak köszönheti megőrzött barokk arculatát és báját a város. 1950-ben megszűnt megyeszékhely lenni. Az 1989-ben végbement politikai rendszerváltásnak és az azt követő gazdasági átalakulásnak közsönhetően napjainkra Sopron újra egy nyitott, népszerű turisztikai célpontá vált. [...]

A település első írásos emléke 1214-ből származik. A név feltehetőleg a magyar sajtár szóból származik. A település lakosai zömmel mezőgazdaságból élő jobbágyok. Virágkorát a XIX. században élte. Bár a második világháborút követően fejlődött a település gazdasága és infrastruktúrája, lakossága mégis csökkent. Ma a folyamatosan fejlődő város próbál megélhetési lehetőséget teremteni a lakosai számára, hogy azoknak ne kelljen ingázniuk. [...]

A település feltehetőleg a honfoglalás idején keletkezett. Valószínűsíthető, hogy nevét Szent István anyjáról, Saroltáról kapta. Ezt látszik igazolni III. Béla oklevele, melyben mint Soruuld – melyet Sarold, Sarolt alakban is használtak – szerepel a község. A telelpülés a török időkben teljesen elnéptelenedett. A XVII. században a Hochburgok túlnyomóan német ajkú lakosság betelepítésével élesztették újjá a falut. A főleg Bajorországból érkező svábok erdőirtás révén jutottak művelhető földekhez. Ők hozták magukkal a szőlőművelési ismereteket. A II. világháború során a lakosságnak kétszer is menekülnie kellett. A XIX. századból származó templomát a súlyos károk miatt le kellett bontani. 1952-ben építették fel új római katolikus templomát. [...]

Kedvező földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően már a középkorban fontos kereskedelmi központ volt. A település első írásos említése 1270-ből származik, mely Sokoró néven említi. Sukoró az 1848-as szabadságharc fontos helyszíne volt. Földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően jelentős szőlőtermesztő vidék. A déli vasútvonal megépülése azonban kedvezőtlen hatással volt a településre. Az igazi gazdasági fellendülés csak a rendszerváltást követően kezdődhetett meg. Ma kedvelt idegenforgalmi célpont. [...]

A XIX. században költözött a település a mai helyére. A korábbi település Ósükösdként ismert mocsaras terület. Az 1474-ben épült legendás Anna-kápolnája jelentős búcsújáróhely. [...]