A település régészeti leletek tanúsága szerint a római kor óta lakott terület. Első írásos emléke 1093-ból származik Ermenes néven. A török támadások következtében a település elnéptelenedett, majd a XVII. században német betelepülők által népesült be újra. A lakosság kezdetektől fogva a mezőgazdaságból élt, erre bizonyíték a ma is működő vízimalom, melynek elődje 1211-ből származik. [...]

A település történelme a XII. századig nyúlik vissza. Első írásos emléke 1436-ból származik, mely Hyetemes néven említi. A török támadások következtében elnéptelenedett, majd a XVIII. században a Szegedről elköltözöttek népesítik be újra. 1908-ban önállósult. A XX. századra a hagyományos mezőgazdaság és a szőlőtermelés mellett spárgatermesztése révén vált ismertté a település. [...]

[...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján a terület már a IX. században is lakott. Első írásos emléke 1276-ból származik, mely Pokud néven említi. A kedvező földrajzi elhelyezkedésnek köszönhetően Pakod évszázadok óta híres bortermelő terület. [...]

A település ősidők óta lakott terület, már Anonymus korából rendelkezik írásos emlékkel. Földrajzi elhelyezkedése révén szinte minden hadi esemény részese volt. Magyarország hadtörténelmében többször is szereplő helyszín az 1848-as szabadságharc révén vált leginkább ismertté. A csata eseményeire emlékeztető műemlékek jelentős idegenforgalmi célponttá váltak. [...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az őskortól lakott terület. A település nevének első írásos emléke 1333-ból származik. Földrajzi elhelyezkedése révén mindig is jelentős területnek számított. Paks a török hódoltság ideje alatt is mindvégig lakott terület volt. A XVIII. században itt épült meg a ma „Bottyán vára” néven ismert kuruc hídfőállás. Ebben az időben jelentősen változott a lakosság összetétele, magyar és német családok költöztek Paksra és megalakult Tolna megye első ortodox zsidó hitközsége. Az új betelepülők révén virágzásnak indult a gazdasági élet. Fejlődött a mezőgazdaság, egyre jelentősebbé vált az ipar, valamint kialakult a Dunán a kereskedelmi útvonal. A XIX. századra Paks már járási székhely. A két világháború eseményei sem állították meg Paks fejlődését, felépült az atomerőmű és Paks városi rangra emelkedett. [...]

A település első írásos emléke 1296-ból származik. A török hódoltság idején jelentősen megfogyatkozott lakóinak száma. A törökök mecsetté alakították át a falu templomát - melyet később ugyan részben átépítettek - így az ma is őrzi a keleties stílusjegyeket. A XVIII. században német telepesek érkeztek a település népességének növelése érdekében. A németek magukkal hozták a szőlőművelés tudományát, mely a helyi adottságokkal párosulva híres borászati településsé tette a falut.

[...]

Régészeti leletek alapján a terület már ősidők óta lakott. A település neve a mindennapos tevékenyégre utal. A szláv eredetű szó jelentése a szőlőskertnél, a szőlőskert alatt. A település fejlődése a középkori gyakori tulajdonosváltásnak, majd a későbbi török támadásoknak, illetve a Habsburg elnyomásnak köszönhetően csak a XVII.-XVIII. században kezdődött meg. A két világháború után egyesült Lovas és Alsóörs településekkel. 1990-ben vált újra önálló településsé és indult virágzásnak. Ma a szőlőtermelés mellett az idegenforgalom jelenti a fő bevételi forrást. [...]

A telelpülés eredeti neve Győrszentmárton volt. Egyes feltételezések szerint a Civitas Pannónia nevű római város alapjain létesült a X. században. Helyén már a kelták, illérek, hunok és avarok is megtelepedtek. Géza fejedelem a Pándzsa felső folyásánál létesített fejedelmi udvarházat és 996-ban bencés szerzetesek létesítenek itt királyi alalpítású kolostort. A Tours-i Szent Márton tiszteletére emelt kis templomot 1001-ben szentelték fel. Falai között rendszeresen megfordult az első magyar király, Szent István is. A kolostor a XII. században leégett, majd 1137-ben helyreállították és kibővítették. A XIII. század elejére alakul ki a kerengő köré szerveződő, szabályos kolsotrépület. 1241-ben falai előtt az országot lerohanó tatárok is megtorpantak. 1350-ben a telelpülés a kolostor védőszentje után a Szentmárton (Villa Zentmartun) nevet kapta.

1452-re uradalmi központá nőtte ki magát és mezővárosi rangot kapott. 1541-ben a kolostor főapátsággá vált és ezzel kiemelt helyet kapott a magyarországi bencés apátságok között. 1594-1606 közötti időszakban a kolostor egyszer magyar, egyszer török kézen volt. A török hadak távozását követően az apátság épületeit felújították. Az 1700-as években készültek el a barokk épületek. 1786-ban II. József király rendelete értelmében a többi magyarországi szerzetesrendekhez hasonlóan a pannonhalmi Szent Benedek rendet is eltörölték. 1802-ben az elhagyott kolostorba visszatértek az elmenekült szerzetesek és újból megkezdték a középiskolai oktatást. 1823-ban megépült a hatalmas könyvtárépület és a templom klasszicista tornya. Ezzel a kolostor elérte ma is ismert épületegyüttesének képét. Az 1940-es években épült a gimnázium és a kollégium épülete. 1945-ben államosították a rend birtokait és iskoláit.

A kommunizmus éveiben a telelpülés is elveszítette regionális irányító szerepét. Leépítették a kézművesipart. Az államosítással és szövetkezesítéssel tönkretették az önálló gazdálkodást. A lakosság jelentős része a jobb megélhetés reményében Győrbe, illetve a környék nagyobb városaiba vándorolt el. 1950-től újból engedélyezték a győri és pannonhalmi iskolák működését. 1965-ben felvette a telelpülés a Pannonhalma nevet. A rendszerváltást követően összeomlottak a központilag életben tartott termelő szövetkezetek és ipari társulások.

Az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság a UNESCO Világörökség Bizottságának döntése nyomán 1996 decembere óta a világ kulturális örökségének része. Az apátság milleniumának ünnepére ellátogatott maga II. János Pál pápa is. 2000 óta a település városi rangal rendelkezik. [...]

A település, kedvező természeti és földrajzi adottságai révén már az ősidők óta lakott terület volt. Nevét, melyet iráni nyelvből eredeztetnek, Anonymus említi először írásban. A település már 1298-ban vásártartó joggal rendelkezett. A török időkig töretlenül fejlődő település 1407-ben városi rangra emelkedett. A felszabadítást követően más településekhez képest viszonylag hamar már 1650-ben megindult az újjáépítés. Bár a fejlődés mértéke kisebb volt, mint a középkorban, a város így is jelentős eredményeket ért el. Napjainkra a mezőgazdaság mellett egyre nagyobb jelentősége van az idegenforgalomnak is mely részben a kedvező természetföldrajzi elhelyezkedésének, részben pedig történelmi illetve épített értékeinek köszönhet. [...]