A település történelme a Honfoglalás koráig vezethető vissza. Nevének eredetére többféle magyarázat is szolgál. Első írásos emléke 1397-ből származik, mely Dorogh néven említi. A török hódoltság ideje alatt csupán egyszer néptelenedett el egy rövid időre. A török kivonulásával jelentős fejlődésnek indult. Ezt a tényt támasztja alá, hogy 1724-ben a megyei közgyűlés helye lett. A fejlődést az 1860-as tűzvész lassította le, ám azt követően további lendülettel folytatódott. Ekkor épült meg a község ma is használatos iskolája, illetve ekkor épült ki a Rétszilas-Szekszárd vasúti szárnyvonal. A XIX-XX. században újabb, a fejlődést elősegítő gazdasági beruházásokra kerül sor. Víztorony, malom és villanytelep létesült, később pedig megalakult a szeszgyár, valamint a dohánybeváltó. A gazdasági virágzást a két világháború visszavetette, de megállítani nem tudta. [...]

A település első írásos emléke 1246-ból származik, mely Harsan néven említi. A XIII. században Miklós dubichai gróf várat építetett a településen. A XV. században azonban már, mint Naghharsan szerepel. A török támadások ellenére a hódoltság ideje alatt is végig lakott maradt. Ebben az időben alakult ki a településen a reformáció és lett Nagyharsány a későbbiekben vallási központja. A törökök ellen vívott végső győzelem helyszíneként vált Nagyharsány a magyar történelem szerves részévé. Földrajzi elhelyezkedését tekintve mindig is jelentős mezőgazdasági vidék, ezen belül kiemelkedő szőlőtermő terület volt. Rövid ideig próbálkoztak a Szársomlyón bauxit kitermeléssel de, gazdaságtalansága miatt leállt a folyamat.

[...]

A település első írásos említése Wigman néven 1233-ból származik. A település a tatár, majd a török támadások idején is elnéptelenedett. A települést irányító nemesi családoknak köszönhetően mindannyiszor újraéledt. Az 1848-as szabadságharc véres színhelye volt, Haynau ugyanis itt rendezte be főhadiszállását. A település a XIX. században vált híressé keserűvíz forrása révén, mely mára a kellő gondozás hiányában elapadt. [...]

Régészeti leletek alapján bizonyított, hogy ősidők óta lakott a terület. Első írásos emléke 1245-ből származik, mely Knysa néven említi. A török támadások következtében jelentős károkat szenvedett. Lerombolt várának köveiből a XVIII. században újraépítették a várost, megteremtve ezzel a mai település arculatát. Földrajzi elhelyezkedése révén mindig is fontos hely volt. A XIX. században a vasútvonalak kiépítésével csak fokozódott jelentősége. Gazdasági szerepe mellett kulturális központtá is vált. [...]

[...]

A település történelme a Honfoglalás idejéig nyúlik vissza. Első írásos említése 1015-ből származik, mely Manek néven említi. Nagymányok is a török támadások áldozatává vált. A török kivonulása után németek telepedtek le a településen. A lakosság fele még ma is német nemzetiségű. A mezőgazdasági tevékenységet az 1803-as évektől a szénbányászat váltotta fel. 1873-ban kiépült a vasúti hálózat mely tovább lendítette a fejlődést, üzemi épületeket és munkáslakásokat építettek. A fejlődés révén mindig bővült a falu, így egy sajátos településszerkezet alakult ki, mely ma is látható. Napjainkra a település bányászati szerepe megszűnt. [...]

A település történelme egészen a IX. századig nyúlik vissza. Az egykori királyi birtok neve feltehetőleg a korábban fellelhető nyárfaerdőről kapta. A török támadásoknak sok lakosa esett áldozatul, az életben maradtak pedig elmenekültek. A török kivonulásával megkezdődött az újranépesítés. Először 1715-ben érkeztek a Rajna vidékéről német telepesek, majd 1757-ben Mária Terézia uralkodásának idején jöttek további német családok. A betelepítéseknek köszönhetően Nagynyárádnak a XVIII. században kizárólag német lakosai voltak. A II. világháború utáni időszak megváltoztatta a lakosság összetételét. Német családokat telepítettek ki, helyükre pedig felvidéki magyarok jöttek. Ennek ellenére ma is nagyrészt német nemzetiségű lakosok élnek a községben. [...]

A területe már a római korban is lakott volt. Maga a település történelme az Árpád-korig vezethető vissza. Neve a Péter személynévből ered. Első írásos emléke 1296-ból származik, mely Peturdyként említi. Eredetileg Kis- és Nagypeterd egy település volt. A település a török hódoltság idején is lakott maradt. Fejlődése gyors volt, mert a környező elpusztult települések lakosai itt telepedtek le újra. [...]

Régészeti leletek alapján bizonyított, hogy a terület ősidők óta lakott. Első írásos emléke 1019-ből származik. A település XVI. századi virágzása a XVII. században hosszú időre megszakadt. Először a kaponai horvátok, majd a törökök pusztítottak, melynek következtében a település elnéptelenedett. Az újjáépítés és betelepülés 1690-től kezdődött meg. Nem sokkal később 1711-ben azonban pestisjárvány tizedelte a lakosságot. A Zalavári apátság birtokaként indult fejlődésnek a település. A főként mezőgazdaságból élő település ma is dinamikusan fejlődik. [...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már a bronzkortól lakott terület. Első írásos említése 1275-ből származik. Nevét az egykori birtokos Rédey család után kapta. A település a török hósoltság ideje alatt is lakott maradt, bár gazdasága visszaesett. Történelme során szinte folyamatos volt a szőlőtermesztés, melyet csak a XIX. századi filoxéra járvány és az 1954-es árvíz vetett vissza. Napjainkra a szőlőtermesztés mellett egyre nagyobb jelentősége van a gyümölcstermesztésnek és az ezekre épülő iparnak és kereskedelemnek. [...]