Régészeti leletek bizonyítékai alapján a terület a bronzkor óta lakott. Első írásos említése 1295-ből származik, mely Olozy formában említi. Nevét a XII. században itt letelepedő vallonokról kapta, akiket tévesen olaszoknak neveztek. A XIII. században a pálosok a közelben alapítottak kolostort, akik meghonosították a szőlőtermelés kultúráját. A török hódoltság idején a település lakott tudott maradni, kolostora azonban elpusztult. Az újra népesítés következtében szlávok és németek telepedtek le, majd a XVIII. században magyarok érkeztek a területre. 1950-ben a település egyesült Hidorral. Ma dinamikusan fejlődő település. [...]

A települést elsőször 1239-ben Lyska néven IV. Béla egyik említi egyik levelében. A tatárjárást követően olasz (vallon) szőlősgazdákat telepített a környékre. Neve ekkor változott Lizkaulazira azaz Liszkaolaszira. A település ekkor királyi birtok volt, 1243-ban azonban a király a szepesi prépostságnak ajándékozta. 1320-ban Károly Róbert szabad piac tartási jogot adományozott Olaszliszkának. Ebben az évben épült Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt temploma is. A legidősebb része a torony, amely katonai őrtoronyként is szolgált. Az erkély magasságában kandallót alakítottak ki az itt őrt álló a katonáknak, akik kötélhágcsón jutottak fel.

1461-ban Mátyás király városi rangra emelte, évi három szabad vásárt engedve neki. 1530-ban Szapolyai János a város vámmentességét kiterjesztette 12 mérföldre a város körül. 1546-ban a város határában ütköztek meg Serédy Gáspár és Perényi Péter hadai. A Habsburg-párti Schwendli Lázár elfoglalta és a tokaji vár birtokaihoz csatolta. Hamarosan azonban az észak felé előrenyomuló törökök elpusztították és rövid időre teljesen elnéptelenedett. 1567-ben a szepesi prépostság visszakapja mint birtokát. 1601. szeptember 2-án II. Rudolf megerősítette a Mátyástól kapott kiváltságokat és hozzájuk még pallosjogot is adott a városnak, amit később II. Ferdinánd és Rákóczi György is megerősített.

1606. június 23-án a Bocskai féle felkelést lezáró bécsi béke alapján Bocskai István fejedelem uralma alá került a város. A városban a XVIII-XIX. században pestis és kolerajárvány is pusztított. Olaszliszkán 1848. október 4-én átvonult a szabadságharc zempléni önkéntes zászlóalja amelyhez a helyiek közül sokan csatlakoztak. A Tokaj-hegyaljai borvidék egyik jelentős bortermelő területe ma is. [...]

A település első írásos emléke a XIV. századból származik. A mai Ordacsehi két település, Orda és Balatoncsehi települések összeolvadásából jött létre, mely 1992-től önálló önkormányzattal rendelkezik. Napjainkra a mezőgazdaság mellett egyre nagyobb jelentősége van a falusi turizmusra épülő idegenforgalomnak. [...]

[...]

A település első írásos emléke 1251-ből származik, mely Vruztun néven említi. A török támadások következtében teljesen elpusztult falu 1778-ban épült újjá. A történelem során többször más településekkel egyesítették. A település életében mindig is a mezőgazdaság volt a meghatározó bevételi forrás, melyet a jelentős bortermelő terület is bizonyít. [...]

Az Ostoros-patak völgyét már Anonymus is megemlíti, mint Árpád vezér táborhelyét. Első okleveles említéseként az 1332-37 évi pápai tizedlajstromban találjuk Wstaras Welgh (Ostoros-völgy) néven. 1446-ban telepítettek először szőlőt a falu határába az egri káptalan jobbágyai. Az Eger felé vonuló törökök 1552-ben és 1566-ban is felégették. A török időben a szarvaskői vár birtokaként tartják számon. 1715 körül újranépesült, és az egri papnevelde birtokába került. A falu pecsétje 1834-ből maradt fenn. 1925-ben erős földrengés pusztított a faluban, melynek során sok, addig használt barlanglakás lakhatatlanná vált. [...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján, már az őskortól lakott terület. A település nevének első írásos emléke 1009-ből származik, mely Uzra néven említi. Zsigmond király hadvezérének, Philippo Scolárinak az Ozorai család utolsó sarjával kötött házassága révén, új virágzó korszak kezdődött Ozora életében. 1418-ban kolostor épült, és ez idő tájt épült fel a vár is, melyet a következő évszázadokban megannyi támadás ért, de mindannyiszor újjáépült. 1545-ben a törökök foglalták el, majd kivonulásukat követően a Nyáryak és az Esterházyak birtokába kerül. A település neve az 1848-as forradalom csatáinak egyik meghatározó helyszíneként vált a magyar történelem szerves részévé.

Napjainkban Ozora az idegenforgalomban látja a település fejlődését. Ezt igazolja az 1994-es Virágos Városok és Falvak versenyben elért első helyezése és az 1995-ben kapott Európa díja. [...]

A település történelme egészen a római korig nyúlik vissza. Nevének eredete bizonytalan. A település a török hódoltság idején is lakott volt, bár lakosainak száma jelentősen megfogyatkozott. A település a török kivonulásával fejlődni kezdett, 1817-ben azonban tűzvész áldozata lett. Az újraépítés során alakult ki a település mai arculata, melyet a II. világháborút követő államosítás sem tudott megváltoztatni.

[...]

Őrbottyán két település, Őrszentmiklós és Vácbottyán összeolvadásából jött létre. Bár a török támadást átvészelte a tizenötéves háborúban elnéptelenedett. A település a XVII. század végén népesült csak be újra. Kedvező földrajzi adottságainak köszönhetően a mezőgazdaság adja a lakosság fő megélhetését. A főváros közelsége kedvez a kereskedelemnek is. [...]

[...]