Városok

Pusztamérges

A település első írásos emléke 1462-ből származik, mely Asszonyszállása néven említi. A XVI. században a török támadások révén elnéptelenedett. A felszabadítást követően szerb telepesek népesítették be a területet., az így létrejött települést 1641-ben Szegedhez csatolták. A XIX. században az úgynevezett mérgeskisasszonyok tulajdonába került, akiktől a település mai neve is származik. XX. század elején megindult a szőlőtermelés, melynek köszönhetően megnövekedett a lakoságszám, valamint megindult a gazdasági, kultúrális fejlődés. Ennek eredményeként Mérgespuszta 1908-ban önálló kisközség lett. A település számos nemzetközileg elért eredménnyel biüszkélkedhet. Napjainkra a mezőgazdaság mellett egyre nagyobb jelentősége van az idegenforgalomnak is.

[...]

Pusztaszer

A település történelme a honfoglalás koráig nyúlik vissza. Nevét ,a szer jelzőt a legenda szerint onnan kapta, hogy a honfoglaló hét vezér itt tartotta az első országgyűlést, vagyis szerét ejtették az ország dolgának. Az eseményre a ma is létező hét halom -mely azóta több részre oszlott- emlékeztet. A települést az évszázadok folyamán több ízben érte támadás, először a tatárok majd a törökök által. A XVII. században pedig tűzvész pusztított. Az 1640-ben újraépített település a Pusztaszer nevet kapta. A települést a XIX. században, nagy kiterjedése miatt több részre osztották, melyek egy része Kistelek illetve Kecskemét irányítása alá került. 1934-től önálló település.

[...]

Pusztavám

A település környéke igen gazdag római kori emlékekben, mivel római kori utak találkozásánál települt. A község régi neve Ondód, a Pusztavám elnevezést a XV. században Zsigmond király által felállítatott vámhely után 1909-ben kapta. A történelem során hol a szentkeresztesi bencés kolostorhoz, hol a gesztesi birtokhoz, hol pedig a csókakői uradalomhoz tartozott. 1691-ben kivásárlás útján került Hochburg János (Johann Haas von Hochburg) császári tanácsos birtokába. Hochburg hatalmas vagyonát főhadiszállítóként szerezte a török elleni felszabadító harcok idején.

A török hódoltság alatt elnéptelenedett településre 1715-ben érkeztek az első német telepesek, melyeket később bajoroszági svábok követtek. Ők a vallási és kulturális szokásaik mellett magukkal hozták a szőlőművelés ismeretét is. Ekkor került a térségbe az ezerjó szőlőfajta is. A lakossága a XIX. század közepéig mező- és erdőgazdálkodásból élt. A II. világháborút követőn vált ismerté a település, ekkor indult meg a Vértes-hegységben a szénbányászat. Így válhatott a telelpülés a térség szénbányászati központjává. A szocialista tervgazdálkodás „eocén programjának” keretében, 1981-ben a közelben létesült az ország legnagyobb mélyművelésű bányája. 1983-ban a bányában tragikus kimenetelű sújtólégrobbanás történt. A külszíni fejtések gödreiben, a karsztvizeknek köszönhetően 15-20 méter mély tengerszem alakult ki. A bánya kimerülését követően ipari üzemeket telelpítettek.

Az 1989-es rendszerváltást követően sok magánvállakozás jött létre a telelpülésen. Többen kezdtek újra mezőgazdasággal, azon belül is szőlőműveléssel foglalkozni. [...]

Ráckeve

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az őskor óta lakott terület volt. A mai település elődje a XII. századból származó Ábrahámtelke volt. A XV. században - a Keve településről - betelepülő szerbek alapították meg a mai Ráckevét. A gazdag betelepülők hamar fellendítették a település gazdaságát. A török hódoltság idején ugyan lakott terület maradt, a felszabadításkor elmenekültek lakosai. Az újjáépítés Savoyai Jenő fölbirtokos uralma alatt kezdődött meg, ekkor a lakosság a német telepesekkel bővült. A XIX. század és a Millennium kulturális fejlődést jelentett a város számára, melyet a világháborúk eseményei lassítottak . Az 1960-as évektől azonban új lendületet vett a fejlődés, melynek eredményeképpen Ráckeve, látványosságokban és rendezvényekben gazdag idegenforgalmi célponttá vált.

[...]

Raposka

Első írásos említése 1420-ból származik. A Szent György-hegy tetején elhelyezkedő település lakosai elsősorban szőlőtermeléssel foglalkoznak. [...]

Rátka

Rathka névenelőször mint a Kállay család birtokát említik a XV. századi oklevelek. A települést a XVI-XVIII. században a törökök, az erdélyi és császári hadak teljesen kifosztották, így elnéptelenedett. A község a regéci uradalom részeként ekkor már a Rákóczi család birtoka, 1697-től teljesen lakatlan. Korábbi birtokosai közt szerepeltek a Melczer, az Alaghy családok is.

Az eredetileg magyar lakta települést Trautsohn herceg 1750-ben népesítette be újból a mai németország Feketeerdő vidékről érkezett telepesekkel. Ők új hazájukban, a Tokaj-Hegyalján is megőrizték anyanyelvüket és hagyományaikat. A betelepítések második hullámaként 1785-ben a Bodeni-tó vidékéről további 79 család érkezett a faluba. A falu a mai napig őrzi nemzetiségi hagyományait. A Bretzenheimek 1806-tól 1876-ig tartó uralma komoly fordulatot jelentett a viszonylag elkülönülten élő település addigi nyugodt életében. Fokozatosan megfosztották a német származású lakosságot korábbi előjogaiktól. 1880-as évek filoxéra járványa a község fejlődését nagy mértékben visszavetette. A gazdasági élete a két világháború közötti időszakban sem talált magára. A társadalmi-gazdasági hanyatlás betetőzését jelentette a II. világháborút követő orosz megszállás, melynek során a német lakosság nagy részér deportálták. A Zempléni-hegység erdővel és szőlővel borított kúpjai által körbezárt település a történelmi borvidékhez tartozik.
[...]

Ravazd

Nevének eredete feltehtőleg a személynévként is használt magyar ravasz (róka) főnévre vezethető vissza. Régészeti feltárások tanúsága szerint a környék már a rómaiak idejében is lakott terület volt. Az Angliából érkező bencés szerzetes, Szent Villebald építtette a falu első templomát, melyről az 1002-ben kelt pápai oklevél is megemlékezik. Halála után háromszoros szentként tisztelték, kultusza az egész Duna mentén elterjedt. Ravazd Európában a kultusz legkeletibb kegyhelye. Az Árpád-házi királyok alatt három részből (Kis-, Nagy-, Cheb Rouzd) álló telelpülés 1137-ben Ravazd néven egyesült.

A 82-es út mellett egy vendéglőhöz közel található a Béla-kút. A monda szerint a tatárok elől menekülő IV. Béla a ravazdi határban pihent meg. Ahol leszúrta kardját, fakadt a forrás, amit "Pannonia forrásnak" neveztek el. A monda eredetét ma már nehéz bizonyitani, annyi azonban ismertes, hogy 1240 körül kelt oklevelében említést tesz a telelpülésről. A török időkben a falu teljesen elnéptelenedett. A XVIII. században már, mint a pannonhalmi bencés apátság birtoka szerepel. Régen Ravazd híres volt szőlőműveseiről és kádárairól. A telelpülésen ma is finom vörösborokat készítenek. [...]

Rém

A település első írásos emléke 1400-ból származik, mely Rym néven említi. A török támadások következtében elnéptelenedett település csak a XIX. században kezdett újra benépesülni, mint Baja város része. 1872-ben vált önálló községgé. A mezőgazdaság révén azóta is dinamikusan fejlődik. [...]

Révfülöp

A település első írásos említése 1211-ből származik. Kedvező földrajzi elhelyezkedése révén mindig fontos szerepet töltött be a térség életében. A török hódoltság idején sem néptelenedett el teljesen. 1899-ben magalapult Révfülöpi Fürdő- és Partszépítő Egyesületet tevékenységének köszönhetően tovább nő a település jelentősége. 1943-tól önálló település. [...]

Rezi

Első írásos említése 1236-ból származik. A XII. században királyi szolgák lakhelyéül szolgált. A XIV. században már királyi várral rendelkezett, melyet a lakosok maguk bontottak el, hogy ne kerüljön a falu török kézre. Az évszázadok során gyakran változott a település birtokosa. A XVIII. századtól egészen 1945-ig a Festetics család lesz tulajdonosa. Ezen időszak jelentette a település gazdasági életének fellendülését. A mezőgazdaság mellett kőbánya üzemelt és jelentős volt a kőfaragó iparág is. A kőbánya 1988-as bezárásával stagnált a fejlődés, mára azonban az idegenforgalom és a borkultúra révén ismét fellendült a gazdaság. [...]