A település első írásos emléke 1286-ból származik, mely Paagh formában említi. A XIII-XIV. században királyi nyeregkészítők lakhelye volt. Páty a török hódoltság idején rövid időre elnéptelenedett. Kedvező földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően kiváló szőlőtermelő terület. Múlt századi pincesora igazi borturisztikai látványosság. [...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján a Római kor óta lakott település. Első írásos említése 1292-ből származik. A település a török hódoltság ideje alatt is lakott maradt. A felszabadítást követően többször is tulajdonost cserélt, majd a XVIII. században a jezsuiták birtokába került, akik jelentős építkezésekbe kezdtek. A mezőgazdaság révén hamar fejlődésnek indult. Pázmánd életében a szőlőtermelés ma is ez egyik legmeghatározóbb gazdasági ágazat. [...]

Korabeli okiratokban Paznan, Poznan néven talljuk a telelpülést. A Szent István hívására német lovagokkal érkező Pazman (Hunt Poznan) lovag birtoka volt. Először 1240-ben említik, mint a Szent Márton egyház birtokát. A török korban elpusztult falut református magyarok telepítették újra. Lakói szőlőművelésből tartották el magukat. [...]

Régészeti leletek bizonyítéka alapján, ősidők óta lakott terület. A mai város ősét rómaiak alapították, Sopianae néven. Az itt megtalált IV. századból való kereszténységet bizonyító sírkamrák révén Pécs ma az Unesco világörökségének a részét képezi. A kora középkorból, 871-ből származó írásos dokumentum 5 székesegyház néven említi, a város német neve mai napig is így hangzik. A Honfoglalás korában István király püspöki székhellyé tette meg. A Város mai névváltozata 1235-ből származik. Vallási szerepét bizonyítja, hogy több szerzetesrend is itt telepedett le. 1367-ben itt alapította meg a Nagy Lajos Magyarország első gimnáziumát. A város virágzó gazdasága a török hódoltság alatt sem hanyatlott. Miután a törökök elfoglalták a várost saját kultúrájuknak megfelelően szervezték át. Így a templomokat mecsetekké alakították át, fürdőhelyeket és korán iskolákat alakítottak ki. A híres török utazó, Elvija Cselebi Pécset a kereskedelméből adódó forgalma miatt Isztanbulhoz hasonlította. 1686-ban a város felszabadításáért vívott harc során Pécs jelentős károkat szenvedett. A fejlődés ezért csak lassan, nehezen indult meg. Tovább nehezítettek a helyzeten az 1690-ben kitört pestisjárvány, valamint a Rákóczi szabadságharc eseményei.

Az újjáépítés során szláv és német telepesek érkeztek a területre. A XVIII. század a fejlődést és a változást jelentette Pécs számára. Megalakult az első nyomda és az ország első nyilvános könyvtára. 1780-tól pedig Mária Terézia szabad királyi városi ranggal ajándékozta meg. A XIX. században a gazdasági fejlődés mellett a kulturális élet is virágzott. Megalakult a jogi akadémia és felépült a város első kőszínháza. Az 1882-re kiépült vasúthálózat tovább lendített a fejlődésen. Az ekkor megalakult gyárak és a bányászat révén Pécs a két világháborút követő időszakban is virágzott. A Rendszerváltás, valamint a délszláv háború következményei megállították a felfelé ívelő folyamatot. Pécs gazdasága hanyatlani kezdett, a gyárak megszűnésével hatalmas munkanélküliség jött létre és a háború közelsége miatt a város turizmusa is akadozott. Mára azonban újra fejlődik, melyet mi sem bizonyít jobban, mint hogy Pécs nyerte el Európa Kulturális Fővárosa címét a 2010-es évre. [...]

A település történelmének eredetére kevés régészeti lelet utal. Néhány szórványos lelet arra enged következtetni, hogy a terület ősidők óta lakott volt. A mai Pécsely két település Nagy-, és Nemespécsely egyesülésével 1942-ben jött létre. A XIV. században elkezdett vár építése sohasem fejeződött be, melynek maradványai ma is megtekinthetők. A török támadások az egykori két települést is elérték, de nem néptelenedtek el. Jelentős fejlődés csak a XIX. században kezdődött. Pécsely fő bevételi forrása ma is a szőlőtermesztésből származik. [...]

A település történelme a Honfoglalás koráig vezethető vissza. A bencések révén Pécsvárad már a X. században a térség jelentős települése volt. Iparosai mellet nagy létszámmal voltak a szőlőműveléssel és vízimolnársággal foglalkozó lakosai. A XIV. századra már városi ranggal bírt. A település virágzó gazdasága a török hódoltság idején hanyatlásnak indul. A török kiűzését követően szerb és német családok telepednek le. A fejlődés a XVIII. században, Mária Terézia idején indul újra. Közalapítványi uradalomként jelentős kiváltságokkal rendelkezett. A XX. században megépült vasútvonal tovább lendítette a fejlődést. A második világháború utáni események teljesen megváltoztatták a település lakosságának összetételét. Német családokat telepítettek ki, illetve sokakat szállítottak orosz kényszermunkatáborba. A hátramaradt üres lakrészekbe a felvidékről érkező magyarok költöztek. 1949-ben megalakult Tsz - a helyi hagyományos szőlőművelésre és gyümölcstermesztésre alapozva - indult fejlődésnek. [...]

[...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az ősidők óta lakott terület. A település első okleveles említése 1284-ből származik, mely Burusjenew néven említi. A török támadások következtében elnéptelenedett területre német telepesek érkeztek, akik magukkal hozták a szőlőművelés kultúráját. A XVII. században már Weindorf néven említették a települést. A II. világháborút követő deportálások jelentős változásokat hoztak a település életében. A kitelepített németek helyére magyar családok érkeztek.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park részeként jelentős idegenforgalmi célpont. [...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az őskortól lakott terület. Pincehely egykor Gyán és Görbő településekkel tartozott össze és csak a középkorban váltak külön. A település nevének első írásos emléke 1424-ből származik. A török hódoltságot kettős adózás révén vészelte át a lakosság. A török kiűzése azonban jelentős károkkal járt. A település újraépítése 1695-ben kezdődött meg. A magyar betelepülők és a vásártartás révén hamar fejlődésnek indult. Bár Pincehely részt vett minden nagyobb hadi eseményben fejlődése töretlen volt az évszázadok során. Pincehely ma is a térség meghatározó települései közé tartozik. [...]

A település történelme a népvándorlás koráig vezethető vissza. A mai  település azonban csak 1947-ben jött létre. Nevét az azonos nevű tóról kapta, mely mára teljesen kiszáradt. A lakosság fő bevételi forrása a mezőgazdaságból származik, azon belül is kiemelkedő szerepe van a szőlőtermesztésnek. A kedvező természeti adottságokra alapozva egyre nagyobb jelentősége van az idegenforgalomnak. [...]