Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az őskortól lakott település. Nevét feltehetőleg a Honfoglalás idejében itt lakó székely nemzetiségűekről kapta. A török kiűzését követően német telepesek érkeztek, akik fellendítették a település gazdasági és kulturális életét. A fejlődést az I. világháborút követő kivándorlások, és a II. világháborút követő kitelepítések vetették vissza. Napjainkban azonban újból dinamikusan fejlődik a település. [...]

A település a török támadások következtében elpusztult. Az 1720-as években építették újra az Igalból elvándorolt családok, akik az újra kezdéshez jelentős kedvezményeket, engedményeket kaptak. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ma is híres fehérboráról és a lótenyésztésről. [...]

Első említés 1261-ből származik Thala nogh alakban. 1552-ben az Eger ostromából kivonuló törökök a környék többi településével együtt felperzselték. 1596-ban végleg elpusztult, és csaknem 180 évig teljesen néptelen volt. A XVIII. század végén német telepesek népesítették be újra. Ekkor indult igazi virágzásnak a település. Napjainkra a szomszédos Maklárral teljesen egybeépült. [...]

A település első írásos emléke a XIII. századból származik. Kedvező földrajzi elhelyezkedéséből adódóan jelentős szőlőtermelő terület. A település egykori iskolájában ma tájház működik.

[...]

A település első írásos említése 1268-ból származik. A mai község egykoron több részből állt. A török hódoltság idején két ízben is felégették, így az újratelepítés csak a XVIII. században kezdődhetett meg. Főként nemesi családok tették ki a lakosság nagy részét, így ebből a korból eredeztethető a település mai neve. A település a rendszerváltást követően indult igazi fejlődésnek. [...]

A település történelme a Honfoglalás koráig nyúlik vissza. Első írásos emléke 1432-ből származik, mely Nádudvar néven említi. Mai nevét csak a XX. században kapta. A török támadások következtében elnéptelenedett települést szerb, szlovák majd később magyar és német telepesek építik újjá. Nemesnádudvar kivette részét mind az 1848-as szabadságharcból, mind pedig a két világháború eseményeiből. A II. világháborút követő kitelepítések következtében jelentősen megváltozott a lakosság összetétele. A kitelepített német családok helyére magyar családok érkeztek. Napjainkban a szőlőtermelés mellett a faipar jelenti a gazdasági bevételek fő forrását. [...]

Régészeti leletek alapján a terület már az őskortól lakott. A település sokat szenvedett a történelem során. Ez lehet a magyarázat arra, hogy csak a XVIII-XIX. században alakult ki a település mai arculata. Természeti és földrajzi adottságainak köszönhetően egyedi építészeti struktúra alakult ki, egymás felé épített házak formájában. Ez az egyedi telelpüléskép és a páratlan természeti környezet vonzza a turistákat. [...]

Régészeti leletek alapján már az őskorban is lakott település. Első írásos említése a XIII. századból származik. Szláv eredetű nevének jelentése: aki nem bátor, aki félénk. Kedvező földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően fontos település. Határában már a rómaiak is foglalkoztak szőlőtermesztéssel. A török hódítások kétszer is elpusztították a települést, mely csak a XVII. század végétől kezdett újra benépesedni. Jelentős fordulat volt a település életében a vasút kiépítése és az ipar megjelenése. [...]

A település közelében feltárt szkíta sírok bizonyítják, hogy a terület már a honfoglalás előtti időkben is lakott volt. Helyén már a X. században szláv település állt, melynek neve Neznay, vagy Noznay lehetett. Egy 1248-ból származó oklevélben mint az egri püspökség birtoka szerepel. Ekkor már állt a falu roman stílusú temploma. A török seregek 1552-ben porig égették. I. Ferdinánd király az Eger várának védelménél jeleskedő Füghedy Jánosnak adományozta a települést. Ő épített először kúriát a faluban. Az 1680-as években egy gazdag török borkereskedő fia a szultáni kincstártól örökáron megvette Almagyar és Noszvaj községeket. Eger visszafoglalását követően a városban maradt, megkeresztelkedett, és felvette a Noszvaji Ferenc nevet. Utód nélküli halálával az egri házát és vagyonát a minorita rendre hagyományozta. Ezt követően a falunak számos gazdája volt, de egyik sem törődött vele igazán. A XVIII. század végén gróf de la Motte Antal császári ezredes lett felesége révén a falu legnagyobb birtokosa. Kastélyukat copf stílusban 1774 és 1778 között építtették. Román kori templomát 1928-ban lebontották, helyére szélesebb, hosszabb templomot építettek, a régi elemek felhasználásával.

A községtől északra, a Kánya-patak festői szépségű völgyében található a településhez tartozó Síkfőkút, amely kedvelt kiránduló- és üdülőhely. Turistaháza 1930-ban épült, melyet az 1980-as években átépítettek. Itt található a Szent Imre-forrás és a két mesterségesen kialakított tó, ahol csónakázási, vízibiciklizési, horgászási lehetőség is van.
[...]

A község határában kora bronzkori és honfoglalás kori régészeti emléket találtak. Először 1275-ben említik Nouy névalakban, mint az egri püspökség birtokát. A történelem során nevének írásformája többször is változott és csak a XVIII. század végén jelenik meg a ma is haszált formája. Már a XII. században hires kőfejtővel büszkélkedhet. A nem mindennapi minőségű vörösesbarna, kitűnően faragható, kemény andezittufát már a törökök is felhasználták. Ebből a kőből épült 1664 előtt az egri minaret.

1552-ben az elvonuló török seregek porig égették, de újra benépesült. A XVII. század végén a Buttler család bérelte a birtokot. 1687-ben az Eger visszavételéért folytatott harc során ismét elpusztult, de hamarosan újraépült. Nemsokkal ezután a kuruc kor végén a labancok martaléka let és roved időre elnéptelenedett. A XVIII. század közepén Zorger János egri kisprépost kezdi meg a település újraszervezését, és benépesítését.
[...]