Régészeti leletek tanúsága szerint az őskortól lakott terület. Egykori fényes múltjáról tanúskodnak a három különböző felekezethez tartozó templomok, melyek közül az evangélikus a legrégibb, mely túlélte a török támadását is. Ma a szőlőtermelés mellett a csipkeveréséről is híres. [...]

A település első írásos említése 1293-ból származik. Nevét egykori tulajdonosa Hernanth magisterre (mester) után kapta. A település a XIV. században két részre, Alsó- és Felsőmesterire szakadt. Ekkortájt kezdődött meg Alsómesteri Ság-hegyhez tartozó részén a szőlőtermelés. A török időkben adófizetés terhe mellett nem pusztult el egyik falu sem, bár lakossága megcsappant. A fejlődés a XVIII. században indult, mikor pápai engedéllyel búcsújáróhely lett. A XX. század újabb mérföldkövet jelentett a település életében. 1968-ban hévízre alapozva fürdő nyílt. A két település 1935-ben újra egyesült. [...]

A terület már a népvándorlás korában lakott volt. Feltételezések szerint a település a honfoglalás korában jött létre. A tatárjárás idején teljesen elnéptelenedett. A XIV. században a szomszédos Cserépvárhoz tartozik, míg a XV. századtól a diósgyőri uradalom legdélibb települése.

1456-ban Hunyadi János itt kötött békét a huszitákkal. 1464-ben Mátyás királytól több kiváltsággal feruházott mezővárosi rangot kapott. Ez időből származik első pecséte és címere is. Egyes feltételezések szerint a térség népének, a matyó népcsoportnak a neve is Mátyás nevéből származik. 1544-től török hódoltság alatt állt, majd 1552-ben teljesen elpusztult és az 1596-os mezőkeresztesi csata után évekre elnéptelenedett. A XVIII. század közepére újból a térség jelentős települése lett. 1806-ban a Napóleon seregei elől menekített Szent Koronát egy éjszakára a plébánia épületében bujtatták.

1784-ben Mezőkövesd megváltotta magát hűbéresétől, a magyar koronától. 1849. február 28-án a honvéd hadsereg a település határában győztes ütközetet vívott a császáriakkal. A szabadságharc után a település újból virágzásnak indult. 1860-ban elérte a Budapest-Miskolc vasútvonal.

Napjainkban Mezőkövesd, melyet „Matyóföld fővárosá“-nak is szokás nevezni a fejlődés mellett híven őrzi népi hagyományait.
[...]

A települést 1298-ban említik először oklevelek, mint a Rátold nembéli István fia, Kokos birtokát. Nevét Lehel vezér fiának, Zumbó vezérnek a nevéből származtatják. Hajdan várkastélya is volt Zumbor néven. A XV-XVI. században egymást váltogatták birtokosai. 1567-ben a török a földel tette egyenlővé, de száz éven belül újra betelepült. 1665-ben I. Lipót városi címet adományozott neki és kiváltságokkal ajándékozta meg. A város pecsétje 1698-ból származik. A Rákóczi-szabadságharc idején újra elpusztult, elnéptelenedett. Még a XVIII. század során újra benépesült. Ettől kezdve, a XVIII-XIX. században ismét számos birtokosa volt, többek között az Orczy, Vay és Andrássy családok.

A település híres szülötte Lippay György (1600-1666) esztergomi érsek.
[...]

A település területe már a kelták által lakott volt. A mai település első írásos említése 1121-ből származik. A török támadásai Miháldot is elérték, melynek következtében rövid időre elnéptelenedett. A török kivonulásával visszatértek az elmenekült lakosok és újjáépítették a falut. 1848-ban már jelentős település volt. Igazi virágzása azonban a második világháború után kezdődött csak meg. A község ma a termálkút nyújtotta lehetőségtől reméli az újabb fejlődést. [...]

A település történelme a Honfoglalás utáni időkig vezethető vissza. Első írásos emléke 1277-ből származik. Első neve Villa omnium sanctorium Kaal volt, később Mindszentkálla Kisfaludra változott, mely arra utal, hogy a mai település, három község összevonásából jött létre. A török hódoltság idején elnéptelenedett, de a XVI. század végére már újra benépesült. Napjainkban a szőlőtermelésen túl a turistáknak is  kedvelt célpontjává vált. [...]

A település kedvező földrajzi adottságait már a paleolitikumtól kihasználták az emberek. Évezredes ősember-leletek kerültek elő a várost övező Bükk-hegység barlangjaiból, valamint a belváros mellett magasodó Avas-hegy lábánál. A vidék első lakói a kelták lehettek, de a honfoglaló magyarok már kevert törzseket találtak a vidéken. A Diósgyőri vár helyén már jóval a magyar törzsek megérkezése előtt földvár magasodott. A településről először 1173-ban Anonymus tett említést Miskoucy néven. A Bors nemzetséghez tartozó Miskóc nemzetségnek a XI. századtól lett a központja. Az általuk, a tapolcai völgyben alapított Szent Benedek-rendi apátság romjait 2004-ben tárták fel. 1312-ben a király birtokába került, aki a Széchy családnak adományozta. Az ő vezetésük alatt vált a falu vásártartási és bíráskodási jogokkal rendelkező mezővárossá. 1364-től a király Diósgyőri birtokaihoz csatolta. A XIII-XIV. században kiépült a diósgyőri vár, és a XV. század végére kialakult az Avas-hegy lábánál fekvő mai belváros elődje. A török időkben mind a harcoktól, mind a súlyos adóterhektől sokat szenvedett a város. Ekkor alakult ki a környéken a szőlőgazdálkodás és bortermelés hagyománya.

A Rákóczi szabdságharc idején néhány hónapig a fejedelem főhadiszállása volt, ezért a császári csapatok szétdúlták és felégették. A XVIII. század nagy fellendülést hozott a város életében. Kiépültek egyházi, oktatási épületei és közigazgatási hivatalai. A környező nemesség kúriákat emelt, 1823-ban pedig a lakosság adakozásából felépült az ország első magyar kőszínháza. 1859-ben elérte a Budapestet Kassával összekötő vasútvonal. 1868-ban a hámori kohászat utódjaként megépült a diósgyőri vasgyár. A XIX. század vége felé kolerajárvány, majd árvíz pusztított a településen. Ekkor érte el a filoxéra vész a települést környező szőlőket. A szinte teljesen elpusztult ültetvényeket a parasztok nem telepítették újra, hanem inkább a környéken egyre erősödő ipar gyáraiban kerestek megélhetést. 1897-ben az országban másodikként itt indult meg a városi villamosforgalom. A II. világháborút követően a régió egyik ipari központjává vált, hatalmas gyárak, lakótelepek épültek. 1949-ben megalakult a Nehézipari Műszaki Egyetem, a mai Miskolci Egyetem elődje.

Az 1956-os forradalom helyi eseményeiben jelentős szerepe volt az egyetem ifjúságának és az őket támogató egyetemi oktatókból és vasgyári dolgozókból megalakított Munkástanácsnak. Az 1960-70-es évek ipari fejlesztéseinek hatására a város lakosságának száma jelentősen megemelkedett és az ország második legnagyobb városává lépett elő. A Kilián városrészben, a Szentpéteri kapuban és az Avason hatalmas lakótelepek épültek. Az 1980-as évek közepén kezdődött a belváros nagyarányú rekonstrukciója, mely a mai napig tart. A szocialista rendszer eszmei és gazdasági csődjét az 1989-ben lezajlott politikai rendszerváltás sem tudta a régióban megoldani. Hatalmas gyárak, üzemek zártak be szinte egyik napról a másikra. Ebben az időben olyan nagyszámúak voltak az elbocsátások, elvándorlások, hogy a város lélekszáma annyira lecsökkent, hogy újra visszaszorult Debrecen mögé a harmadik helyre és a nyírségi megyeszékhely, Nyíregyháza is komoly riválisa lett.
[...]

A település első írásos említése a XIII. század elejéről száramazik. Az Árpád-korban a királyi szolgálók lakhelye, bevétele a mindenkori királynék udvartartását szolgálta. A török hódítások után elnéptelenedett település újranépesítése csak 1622-ben járt sikerrel. Földrajzi elhelyezkedése révén az 1848-as szabdságharc egyik fontos színhelye volt. A XX. század során a település folyamatos pusztításoknak volt kitéve. Először az 1903-as tűzvész, majd az I. és II. világhaború állt a fejlődés útjában. [...]

Kedvező földrajzi adottságának köszönhetően már az ókorban is lakott település volt. 1074-ben ezen a helyen győzték le Géza és László hercegek Salamon királyt. A telpülés fejlődésében meghatározó volt az 1982-ben megépített Hungaroring versenypálya. A főváros közelsége és jó megközelíthetősége révén dinamikusan fejlődő település. [...]

Régészeti leletek alapján már az őskorban is lakott település. Első írásos említése 1269-ból származik, Munorod néven. A településnévben szereplő bánya utótagot 1902-ben kapja. Történelme során többször elnéptelenedett. Fejlődése csupán a XIX. században kezdődött el, miután 1825-ben a falu határában kőszenet találtak. [...]