A település történelme egészen az avarkorig nyúlik vissza. Első írásos emléke 1093-ból származik. A XIV. században már városi ranggal bírt. A várostól délre fekvő mezőn 1526. augusztus 29-én a történelmi jelentőségű csata zajlott, melynek során a magyarok csúfos vereséget szenvedtek a hatalmas túlerőben lévő török sereg ellen, akik ezután a teljes várost lerombolták. Később szandzsák székhely lett. A felszabadulást követő újranépesítés során szerb, sokác és német telepesek érkeztek a területre. Az ekkor megkezdődő fejlődés eredményeként a XVIII. században már mezővárosi rangra tett szert. A kedvező földrajzi elhelyezkedésre alapuló kereskedelme révén a XX. században járási székhely lett. [...]

A település honfoglaláskori alapítására nincsen bizonyíték, egyes feltételezések szerint csak a tatárjárás után jött létre. 1392-ben az egri káptalan egyik bizonyságlevelében említik legkorábban, de a XIII. század végén már biztosan létezett. A XIV. századtól birtokosai, a Monaky-ak ősi nemesi családnak számítottak. Monok neve többek szerint az ő személynevükből alakult ki. Több helyütt azonban Moha és Monak alakban is előfordul , melynek alapjául a szláv eredetű monoh szó tekinthető, melynek jeletése barát, szerzetes.

1567-ben a törökök teljesen felégették a falut, mely elnéptelenedett. A század végére újra benépesült. A reneszánsz stílusú kiskastély az 1570-es években épülhetett. A XVII. század végén Monok várkastélya a Thökölyek és később az Andrássyak birtoka lett. Ők újíttatták fel a kiskastélyt és egy nagyobb barokk palotát is építtettek, melyet később klasszicista stílusban átalakítattak.

1802. szeptember 19-én itt született Kossuth Lajos.
[...]

Régészeti leletek alapján már az őskor óta lakott terület. Nevének eredetére több magyarázat is szolgál, feltehetőleg a török Monar személynévből ered. Első írásos emléke 1398-ból származik. A tatárjáráskor elpusztult település újra épült ám a török hódoltság ideje alatt többször  lakatlanná vált. A felszabadítást követően magyar családok  építették újjá, mely az elkövetkező évszázadokban tovább népesedett a betelepülő, német és szlovák telepesek révén. A főváros közelsége mindig is kihatással volt a település történelmére, annak minden előnyével és hátrányával.. Fejlődése a Pest-Szolnok vasútvonal kiépítésével kezdődött meg. 1989-óta város. [...]

A település eredeti nevén Almádi, csak a XV. században említik Apáti néven, melyet bencés apátsága után kapott. II. Ulászló uralkodása idején a szerzetesek elhagyták a kolostort és ezzel a település viharos időszaka kezdődött meg. A török megszállás idején elnéptelenedett, a XVI. században azonban újra fejlődésnek indult. Vízimalmait messzeföldön ismerték. A XVIII. században megépült a környék legnagyobb Nepomuki Szent János névre keresztelt temploma. A mezőgazdaságnak köszönhető virágzása a XIX. században kezdődött meg. Termelőszövetkezet alakult és a gazdasági megerősödés révén a kulturális élet is fejlődött, mely folyamat ma is tart. [...]

A település történelme egészen a Honfoglalás koráig nyúlik vissza. Első írásos említése 1252-ből származik. A török támadások révén két alkalommal is elnéptelenedett, ám a XVII. századtól már ismét lakott területként említik. Innentől folyamatosan fejlődött egészen a XIX. századig. Mára vészesen lecsökkent a lakosság létszáma. A település fellendülését a nyaralótelkeket vásárlóktól remélik. [...]

A település első írásos emléke 1389-ből származik, mely Monorod néven említi. Kedvező földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően a török időkben sem pusztult el. A XVIII. századig szinte csak magyarok által lakott hely. A XVIII. században németek telepedtek le. A II. világháborút követő kitelepítések után üresen maradt házakat szegény családok között osztották szét, így a felvidékről érkezett magyarok közt is. A ma dinamikusan fejlődő település számára a legnagyobb problémát az elvándorlás jelenti. [...]

A település környéke már a honfoglalást megelőző időkben is lakott volt. Az első telepek már az újkőkorban megjelentek. A Római Birodalom idején a Móri-árkon nagy jelentőségű útvonal vezetett keresztül. Oklevél először 1080-ban említi Villa Mourt néven. Nevét sokan a XI. században élt Moór bencés szerzetestől, a későbbi pécsi püspöktől származtatják.

A település először királyi, majd püspöki birtok volt . Károly Róbert 1327-ben a csókakői uradalmához csatolta. Később a Rozgonyiak, majd a Kanizsai család birtoka lett. 1543-tól 1688-ig török kézen volt. 1691-ben Hochburg János (Johann Haas von Hochburg) császári tanácsos vásárolta meg az udvartól. Hochburg hatalmas vagyonát főhadiszállítóként szerezte a török elleni felszabadító harcok idején. Fia János Domonkos svábokat telepített a környékre.

A kapucinus rendel érkezett a Vértes vidékére a szőlőművelés kultúrája. Ők hozták magukkal a borvidék jelképének tekinthető ezerjó fajtát is. 1755-ben a térség földbirtokosa Lamberg Ferenc Antal (Franz Lamberg) magyar honosítást nyert. 1758-ban Márai Teréziától mezővárosi és vásártartási jogokat kapott. Az 1848-49-es szabadságharc végén a város határában vesztett csatát Perczel Mór hadteste Windischgratz csapataival szemben. A szabadságharc leverését követően Mór belső problémákkal küzdött és 1870-ben mezővárosi rangja is megszűnt.

A gazdasági világválságot és a két világháborút a község nagyon megsínylette. A pusztítást csak fokozta 1945-ben a német ajkú lakosság kitelepítése. Az államosítások után a központi gazdasági irányítás az 1950-es években a szén- és bauxitbányászat erőteljes fejlesztését kezdte meg. Az ipari üzemek megjelenése mellett a mezőgazdaságot is szerkezetében alakították át. Mór 1984-ben újra városi rangot kapott. Az 1989-ben végbement rendszerváltást követő gazdasági válsághullám a településen csak átmeneti gondokat okozott. A város napjainkban a környék egyik legdinamikusabban fejlődő települése, a térség szellemi, kulturális és gazdasági központja. [...]

A település első írásos emléke 1267-ből származik, mely Moorag néven említi. A török támadások idején elnéptelenedett települést német családok népesítették be a XVIII. században. Az új betelepülők alapozták meg a ma is virágzó mezőgazdaságot. Bár a II. világháború és az azt követő kitelepítések és kivándorlások révén jelentősen csökkent a lakosság létszáma, a település ma is dinamikusan fejlődik. [...]

A település első írásos emléke a 1729-ből századból származik. Területén a XVIII. században kezdett kialakulni a tanyavilág. 1892-ben kultúrközponttá  fejlődött majd 1950-ben önállósult. A település dinamikusan fejlődött így, 1970-ben nagyközségi, majd 1989-ben városi rangra emelkedett. A városnak jelentős bevétele származik a mezőgazdaság mellett az egyedi természeti értékekre és a gyógyfürdőre alapuló idegenforgalomból. [...]

[...]