A község már a honfoglalás korában is lakott volt, majd később a Myskoucz (Miskóc) nemzetség birtokába került. A Mályi név először egy 1233-ban kiadott oklevélben fordul elő Maly alakban. Az okiratokban nevével többféleképpen írott változatával is találkozhatunk, csak 1783-tól szerepel Mályi néven.
A név feltehetően a mál (szegély, hegyoldal, oldal) kifejezésből származik. A régi falu, Ó-Mályi valóban az enyhén lejtős, napsütötte hegyoldalon, a Vakarácsi-hegy délkeleti oldalán kezdett kialakulni.

A XIV. században a Széchyek birtokába került, majd a diósgyőri vár tartozéka lett. Ebben az időben vált híresé bortermeléséről. A borászat mellett a méhészet és a fakitermelés biztosította a helyiek megélhetését. A fejlődést a tatárdúlás veti vissza. A következő évszázadokban számos birtokosa volt a községnek, és meglehetős jólétben éltek lakosai. A török megszállás súlyos adóterhei, pestisjárvány és a Thököly, majd Rákóczi szabadásgharc harci eseményei miatt azonban többször elnéptelenedett. A XVIII. században rutén telepesek érkeznek a faluba. Ebben az időben újra gyarapodni kezd a község, ekkor épül fel a ma is álló temploma. A XIX. század második felében a község lakossága 700 fő körül van. Megkezdik a mocsaras részek lecsapolását. A falusiaknak a szőlő és nagyon kevés szántó áll rendelkezésükre. A lakosság zöme a jobb boldogulás reményében a vasútépítkezésen, majd Diósgyőrben kezd el dolgozni. A gyorsan fejlődő ipar hamar felszívja a mezőgazdaságból megélni nehezen tudó parasztságot. Ennek következtében végképp eltünnek a régi foglalkozások (méhészet, faszénégetés) a településről.

Az itt található sóder kitermelésére megalakult Mezőnyékládházi Kavicsbánya Részvénytársaság 1940-ben már 60 főt foglalkoztatott, a falu határában található bányató ma is népszerű pihenőhely. 1950-ben indult el a téglagyár építése. Ekkor jelentősen nőtt a lakosság létszáma és az új házak száma. Hamarosan bevezetésre került a villany és 1957-től megindul a tömegközlekedés is. A 60-as években épült ki a tópart Miskolc “ kis Balatonjává “. Az 1970-es években újabb építkezési hullám következtében a lakosság száma már elérte a 3000 főt, ez köszönhető volt a jelentős könnyűipari üzemek idetelepülésének is.
[...]

Régészeti leletek alapján már ősidők óta lakott terület. Első írásos emléke 1274-ből származik. A XV. században már mezővárosi rangra emelkedett. A török hódoltság idején csaknem teljesen elnéptelenedett. A XVII. század során a Széchenyi család irányítása alatt újjáépült és az ezt követő évszázadokban folyamatosan fejlődött. Mária Teréziától visszakapta mezővárosi rangját is. Virágzását a két világháború sem lassította le. [...]

A település első írásos emléke 1332-ből származik. Márfa is a török támadások áldozata lett. A felszabadító háborúk után többször is tulajdonost cserélt a település. Így rövid ideig a Batthyány család birtoka is volt. [...]

A település első írásos emléke 1015-ből származik. A török hódoltság idején ugyan még lakott maradt, a török kiűzése során azonban elnéptelenedett a település. A XVIII. századi újranépesítés során előbb horvát, majd német telepesek érkeztek. Ebben az időben épült meg a híres pincesor. A települést 1740-ben kegyhellyé nyilvánították, miután a fiatal lányoknak megjelent Szűz Mária. [...]

A település első írásos emléke 1332-ből származik. Nevének eredetére több magyarázat is szolgál. Egyrészről, az egykori birtokos nemzet Aba Sámuel rokonságából származó Márk névből eredeztetik. Más elképzelés szerint a település neve a népvándorlás kori törzsek Markaz (centrum) szavából ered. A XIV. században épült vár nem tudott ellenállni a török támadásnak. A falu elnéptelenedett és csak 1742-ben került sor az újranépesítésre. A falu lakossága azóta is a szőlőműveléssel foglakozik, melynek hagyománya a török előtti időszakból ered. [...]

Kedvező földrajzi elhelyezkedése révén már a középkorban is virágzó település volt. Első írásos emléke 1268-ból származik, mely Villa Forum Martini néven említi. A török támadások következtében elnéptelenedett és a XVIII. századig lakatlan maradt. Az 1700-as években éledt újra a Brunszvik család uralma alatt. A településen ma is jelentős a család hagyatékára alapuló idegenforgalom, mindemellett itt található a Magyar Tudományos Akadémia Kutatóintézete is. [...]

A település egykor királyi birtok volt. Az ebből az időből származó épületei még ma is állnak. Később a pécsi püspök tulajdona lett. Erre utalt a neve is, mely 12950-ig Püspöknádasd volt. A török kiűzését követően német telepesek érkeztek, meghatározva ezzel a falu lakosságának összetételét. A II. világháborút követő 1000 fős kitelepítés után is 90%-ban német lakta település maradt. Szőlőművelő hagyományát a három nagy pincesor bizonyítja. [...]

A település a XIII. században jött létre. Első írásos emléke 1446-ból származik, mely Medejként említi. Nevének eredetére több magyarázat is szolgál. A török támadások során elpusztult Medinát szerb és magyar telepesek építették újjá a XVIII. században. A későbbiek folyamán német nemzetiségűekkel egészült ki a lakosság. A község most a Dunára alapozott turizmusfejlesztésben látja a fejlődést.

[...]

A település már az emberiség őskorában is lakott volt. Az ásatások során felszínre került bronzkori leletek a budapesti Nemzeti Múzeumban és a londoni British Múzeumban is megtalálhatóak.

A honfoglalás idején hunok, avarok és szláv népek keveredve éltek itt. Egykoron a község határában hatalmas és háborítatlan ősi erdőségek voltak, melyben a legenda szerint Szent István király is örömmel vadászgatott. A szájhagyomány szerint később Kun László király töltötte itt szívesen idejét vitézeivel. Az erdőben sok medve tanyázott. Ordításuktól hangos volt a vadon. Bömbölésük lehallatszott a faluba, amely akkor még csak néhány házból állott. Innen eredeztetik a község nevét is, ami előbb Medveszó, majd Mediaszó, végül Megyaszó lett. A település címerében is egy két lábon álló, szájában dudát tartó medve látható. Egy másik feltételezés szerint a település nevét a mély és a völgy (aszó) szavak összetételéből származtatják. 1656-ban a falut a törökök pusztították el. A Bocskai szabadságharc idejében már jelentős település volt. A fejedelem az 1600-as évek elején hajdúkat telepített a községbe. 1713-ban földrengés, 1750-ben pedig tűzvész pusztított a faluban, de mindig újraépítették.
A
falu északi részén álla Baksi halom, mely egy népvándorlás kori sírhely. A község határának legnevezetesebb része a híres Csákó bánya, amelyben ma már fejtés nem folyik. A nevét a hely alakjáról kapta. Leghíresebb képződményei, a megkövesedett fák, más néven faopálok. A környéki dombokon, szántókon különösen gyakran bukkan fel a több millió éves növénymaradványokat konzerváló faopál, illetve a tej-, üveg-, nemes-, és jáspisopál. A Megyaszó melletti lelőhely védetté nyilvánítását az elszaporodott üzleti célú gyűjtés megakadályozása tette szükségessé.
[...]

[...]