Régészeti leletek alapján már az ókorban is lakott terület volt. Első írásos emléke csak a XVI. századból származik. Jelentős fejlődés a XVIII. századra volt jellemző, ekkor épült a Pallavicini kastély, mely ma az országszerte ismert Tüdő és Szívkórháznak ad otthont. [...]

A település történelme egészen a római korig nyúlik vissza. Első írásos emléke 1330-ból származik, mely Dombró néven említi. A török támadások idején elpusztult a település. A XVIII. században magyar, német és horvát telepesek építették újjá. [...]

A település történelméről kevés írásos dokumentum áll rendelkezésünkre. Annyi azonban bizonyos, hogy németek lakta terület volt, mely marhatenyésztésükről volt híres. A németeket a II. világháborút követően kitelepítették. [...]

Mucsfa viszonylag fiatal település, történelme a XVIII. századra vezethető vissza. A települést német nemzetiségűek alapították és virágoztatták fel. 1920-ban nagyközségi rangara emelkedett. A hanyatlás kora a II. világháborúval illetve az azt követő kitelepítéssel kezdődött. A kitelepített német családok helyére bukovinai székelyek és felvidéki magyarok érkeztek. 1990 óta önálló önkormányzattal működő település. [...]

A település keletkezésének pontos dátuma nem ismert. Feltehetőleg a török időkben már lakott település. A XVIII. században a magyarok mellett szláv és német nemzetiségűek is éltek itt. A település lakosai főként mezőgazdaságból, ezen belül szőlőtermesztésből éltek. A II. világháború eseményei, a kitelepítések és az elvándorlások révén majdnem kihalt a település. Mára azonban stagnálni látszik a lakosság száma. [...]

A település első oklevele 1353-ból származik, mely Ratkh néven említi. Murarátka a Mura Menti Tájvédelmi Körzet részeként jelentős idegenforgalmi vonzerővel bír. A kedvező földrajzi elhelyezkedésnek köszönhetően a lakosság egyik fő megélhetési forrása a borászat. [...]

A mai település 1938-ban jött létre három település, Alsó- és Felsőszemenye, valamint Csernec egyesítése révén. A területén lévő templomot azonban már 1248-ban is említették. A település meghatározó része a bányató. Mivel a bánya ma már nem üzemel, így a tó most a horgászok és a kikapcsolódni vágyók kedvelt kirándulóhelye lett. A dinamikusan fejlődő településen egyre nagyobb hangsúlyt kap a szőlőtermesztés és borgazdálkodás. [...]

Régészeti leletek bizonyítéka alapján már az őskor óta lakott terület volt. A település első írásos emléke 1193-ból származik. A török időkben elnéptelenedett, újraépítése a XVIII. században kezdődött meg. Több tulajdonosváltást követően a Ziráky család birtokába került. Ezekben az időkben kezdődött meg a még ma is jellemző szőlőtermesztés. A mezőgazdaság mellett az idegenforgalomból is jelentős bevétele származik a településnek.

A település mellett, egy gránitsziklán található a Országos Szintezési Főalappont a Nadapi Ősjegy, amely Magyarországon a tengerszint feletti magasság meghatározásánál alappontként számít. Az első országos szintezést a bécsi Katonai Földrajzi Intézet végezte 1873-1913 között. Alapszintnek az Adriai-tenger középszintjét választották, amelyet a trieszti Molo Sartorio mércéjén 1875-ben határoztak meg. A Nadap főalappont tengerszint feletti magasságát 173,8385 m-ben állapítottak meg. Ez a pont az ország geológiai szempontból legállandóbb pontja.

Később újra megmérték a középvízszintet, amely 9 cm-el eltért az előzőtől, ezért bevezették a "nadapi alapszintet" (vagyis azt mondták, hogy a magasság nem a tengerhez képest, hanem egy képzeletbeli felülethez képest értendő, amely 173,8385 méterrel van a nadapi jel alatt). Még később az is kiderült, hogy a nadapi szint meghatározására a XIX. század végén végzett katonai szintezés során súlyos hibákat vétettek, de újramérni már nem tudták, mert az első világháború elszakította Magyarországot a tengertől.

Később hét főalappontot létesítettek a további mérések megsegítésére. Ezek közül a mai Magyarország területére csak a nadapi esik, ezért mind az 1921-es, mind pedig az újabb, 1949-ben kezdődött országfelmérésnél ebből kellett kiindulni.

A II. világháború után a nadapi alapszintről áttértünk a kelet-európai alapszintre, az ún. balti (kronstadti) alapszintre, amely 0,6747 m-rel feljebb van, mint a nadapi alapszint (ez egyébként sok gondot okozott a vízügyi létesítmények építésénél). A Nadap főalappont magassága így 173,1638 mBf (a balti alapszinthez viszonyítva). A magasságot egyébként az obeliszk talapzatának üregében lévő gránittáblából kiemelkedő csiszolt felület jelöli. [...]

Régészet leletek alapján már az ókorban is lakott terület volt. Első írásos emléke 1229-ből származik. A mai község 1860-ban Kis- és Nagyberki egyesítésével jött létre. A település mindig is a térség központi része volt. Fejlett gazdasága, pénzverdéje és bronzöntödéje révén a szomszédos települések felett állt. Ma négy település körjegyzőségi székhelye. [...]

A környéken végzett ásatások réz- és bronzkori telepeket , avar kori sírokat és római kori kőépületek maradványait tártak fel. Első okleveles említése 1281-ből, Tothchynk néven. A történelem során többször is gazdát cserélt, míg 1678-ben elzálogosítás útján Szécheny György győri püspök birtokába került. A Széchenyi családra véglegesen csak 1711-ben szállt át a birtok, akik így Magyarország főnemesei közé emelkedtek. Innentől fogva összefort a falu és a Széchenyiek története. 1750-ben költözött Kiscenkre Széchenyi Antal generális, aki megkezdte a családi kastély építését. A Nemzeti Múzeumot alapító, felvilágosult gondolkodású Széchenyi Ferenc a kastélyt később jelentősen átépíttette.

A kastély és egyben a birtok is azonban gróf Széchenyi István alatt élte fénykorát és ekkor nyerte el a kastély is mai formáját. 1892-ben Nagycenk és Kiscenk Nagycenk néven egyesült, de mind a mai napig nem épült teljesen össze. Széchenyi István a kor jeles politikusa, több gazdasági jelentőségű mű szerzője, az új gondolkodású moder Magyarország egyik megteremtője volt. 1815 és 1825 között többször járt Franciaországban, Angliában, Görögországban, Olaszországban. Megfordult Magyarország és Erdély jeles városaiban. Utazásai során végzett megfigyelései és állandó összehasonlítása révén rádöbbent az ország szellemi és anyagi elmaradottságára. Ez keltette fel benne a vágyat, hogy a külföldön tapasztalt és nálunk még ismeretlen intézményeket meghonosítsa az országban.

Első ilyen lépésként javaslatára 1822-ben valósult meg Pesten az Osztrák-Magyar Monarchia első lóversenypályája. Franciaországban tett utazása során ragadta meg figyelmét a Canal du Midi és ez indította el benne a Duna- és Tisza-szabályozás gondolatát. Az 1825-ben megnyílt országgyűlés előtt jószágainak egyévi jövedelmét (60 000 forintot) ajánlott fel egy „a nemzetiség és nyelv erősítése, terjesztése és pallérozása szent céljára” létrehozandó Magyar Tudományos Akadémia létrehozására. 1827-ben Pesten megalapította a Nemzeti Kaszinót. 1828-ban megjelent első könyve a „Lovakrul”, majd 1830-31-ben a társadalom és gazdaság korszerű kapitalista átalakulását előirányzó Hitel, Világ és Stádium című reformprogramjai. 1831-ben részt vett a dunai gőzhajózás beindításában, a pesti Hengermalom és a Kereskedelmi Bank megalapításában. Létrehozta az óbudai hajógyárat, majd 1836-ban téli kikötőt alapít a dunán. Szorgalmazta a Duna-Tisza csatorna építéséről szóló törvény jóváhagyását. Foglalkozott a magyar színház létesítésének kérdéseivel, saját példával előljárva segítette elő a bortermelés és a selyemhernyó-tenyésztés fejlesztését. Irányította az Al-Duna szabályozását és az al-dunai út megépítését. 1842-ben letették a közbenjárása révén megvalósuló, Pestet és Budát összekötő első állandó kőhídnak, a napjainkban róla elnevezett Lánchídnak az alapkövét. 1845-46-ban beindította a balatoni gőzhajózást. 1841-ben kiadott Kelet népe című művében a nemzet izgatásával és a békés reformfolyamatok veszélyeztetésével vádolta meg Kossuth Lajost.

Örömmel fogadta az 1848. februári-márciusi forradalaom győzelmét. 1848. áprilisában Batthyány Lajos gróf miniszterelnök felkérésére elvállalta az első független magyar minisztérium közlekedésügy és közmunka tárcájának vezetését. A haza sorsa felett érzett elkötelezett aggódása, Kossuth politikájából fenyegető veszélytől való félelme megtörte szellemi erejét. Orvosa 1848 szeptemberében a Döblingben lévő gyógyintézetbe szállíttatta, ahol évekig csak feleségével érintkezett. Lassanként állapota javult, látogatókat fogadott, foglalkozott gazdaságának ügyeivel, átjavított a félbemarad Pesti por és sár, valamint Hunnai című műveit és megírta Önismeret című pedagógiai munkáját. Az 1850-as évek végétől rendszeresen felkeresték tanácsért otthonában a Bach korszakban elnyomott magyar eszmét szívükön viselő gondolkodók és politikusok. Ez idő alatt írta, az 1859-ben megjelent Ein Blick című szatirikus művet. Az írásban az élc, a gúny és a szójáték eszközeivel állítja pellengérre a gyűlölt miniszterelnök személyét és politikáját. Ez a Londonban kiadott mű lett Széchenyi politikai főműve és legfőbb oka a Bach-rendszer bukásának. A mű kapcsán a bécsi rendőrség 1860. március 3-án házkutatást tartott nála, kéziratait elkobozták. Az írásban politikai összeesküvésre utaló jeleket véltek a nyomozók felfedezni és tudatták vele, hogy az elmegyógyintézet nem jelent többé védelmet számára.

A félelem a meghurcoltatástól, egy régi barátjának hirtelen, tragikus elvesztése, valamint a kilátástalannak tűnő politikai helyzet annyira megnövelték elkeseredettségét és izgatottságát, hogy 1860. április 8-án öngyilkosságot követett el. Emlékét a „Legnagyobb magyarnak” kijáró tisztelet övezi. [...]