[...]

A települést a kunok alapították Mizse-szállás, Lajos-szállás és Bene-szállás néven. Az elpusztult települések pusztái a XVIII. századtól Jászberény tulajdonába kerültek, majd a lakosság növekedésnek köszönhetően 1877-ben önálló községgé nőtte ki magát Jász-Lajos-Mizse néven. Mai nevét 1902-ben kapta. Napjainkra a mezőgazdaság mellett a tanyavilágot bemutató idegenforgalom játszik egyre fontosabb szerepet a település életében. [...]

[...]

Földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően ősidők óta lakott terület. Első okleveles említése 1093-ból származik. Nevének eredetére több magyarázat is van, annyi azonban bizonyos, hogy a mai formában használatos nevet 1905-ben kapta. A török támadások következtében Lánycsók is elpusztult, ám újra felépült. A felszabadítást követően, szerb és horvát telepesek érkeztek a területre. A török veszedelemmel kezdődő sanyarú korszak a hódoltság megszűntével azonban nem ért véget. A XVIII. században a kurucok, majd a rácok dúlása követte. Mindemellett 1710-ben pestisjárvány tizedelte a lakosságot. Az ezt követő években újabb szerb telepesek, majd németek, végül 1760-ban magyar és horvát családok érkeztek. A XVIII. századra virágzásnak indult a település. A XIX. században újabb vész, a kolera szedte az áldozatait. Jelentős mértékben sújtotta a települést a II. világháború. A nagyszámú áldozatok mellett, több mint 500 német ajkút telepítettek ki. A lakosság összetétele ezáltal és az újabb betelepítésekkel megváltozott. Az 1950-re megépült bekötőútnak köszönhetően a település bekapcsolódhatott a Pécs-Mohács főközlekedési útvonalba és ezzel megindulhatott a település fejlődése. [...]

A település első írásos emléke 1325-ből származik. Látrány ebben az időszakban királyi birtok volt és a török hódoltság időszakáig jelentős gazdasággal bírt és a fontos szőlőtermő vidéknek számított. A török hódoltság következtében azonban csaknem teljesen elnéptelenedett és csak a XIX. századra tudta kiheverni veszteségeit. Mára a Balaton közelsége révén népszerű turista célponttá és természeti adottságainak köszönhetően közkedvelt kirándulóhellyé vált. [...]

A középkorban a terület az Abák nemzetség birtokához tartozott. A települést először az 1330-as pápai lajstromban említik, Begna néven. Később Egyházasbénye, majd Albénye neveken is előfordult. A XIV. században külön Albénye és Felbénye létezett.

1567-ben a törökök a települést teljesen elpusztították, életben maradt lakosait elhurcolták. Rákóczi Zsigmond a szerencsi várkapitánynak, Békési Jánosnak adományozta, aki az elnéptelenedett falut újra telepesekkel népesítette be. A XVII. században a Rákócziak birtoka, ám a törökök újból elpusztították.

1711-ben a többi Rákóczi-birtokkal együtt a települést is elkobozták, az elnéptelenedett falu a kincstár tulajdona lett. A XVIII. században újra benépesült. A II. világháborút a település viszonylag nagyobb károk nélkül megúszta.
[...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az őskortól lakott terület. Első írásos emléke 1308-ból származik. Bár a XV. században mezővárosi ranggal bírt, a török támadásokat Lengyel sem tudta átvészelni és elpusztult. Az újraépítés a XVIII. században kezdődött meg német telepesekkel. A település 1925-ig az Apponyi család birtokának része volt. Kastélyuk ma is látható. A település hanyatlása a II. világháborúval kezdődött, illetve az azt követő kitelepítésekkel. A település ma különleges természeti értékeivel csalogatja a látogatókat. [...]

A terület már a Honfoglalás előtti időkben lakott volt. A település első írásos emléke a XII. századból származik, mely Villa Tout néven említi. A név „tót” tagja feltehetőleg szláv eredetű és a betelepülőkre utal, míg a „lengyel” tag az egykori birtokost jelöli. Földrajzi elhelyezkedése révén mindig fontos hely volt. Lengyeltóti 1992-ben városi rangra emelkedett. [...]

A település történelmének első tárgyi bizonyítékai a római korból származnak. Első írásos emléke 1237-ből származik. Ma is látható vára az 1200-as években épült. 1381-re már mezővárosi rangra emelkedett. Földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően a mocsaras területre épült várat nem sikerült a törököknek bevenniük, de lakosainak száma erősen megfogyatkozott. A település ekkor két részre oszlott, Belső- és Külső Lentire. A XVIII. századi Rákóczi szabadságharc során tovább csökkent a lakosok száma. A helyzetet a pestisjárvány súlyosbította. A XIX. században megindult fejlődés a XX. században teljesedett ki. 1978-tól városi rangra emelkedett. Fő turisztikai vonzereje a termálfürdő, ám a borturizmus révén is egyre több látogató érkezik a városba. [...]

A település első írásos emléke 1365-ből származik, mely Németfaluként említi. A Lesence előtagot csak a XIX. században kapta meg megkülönböztetésül a legnagyobb birtokos, Tomaj más birtokaitól. A török hódoltság következtében teljesen elnéptelenedett és csak 1715-től vált újra lakott területté. Lakosainak bevétele a mezőgazdaságból származik. Lesencefalu részt vett az 1848-as szabadságharcban, valamint az I. és II. világháborúban is. 1969-től Lesencetomajjal vonták össze és csak 1990-től önállósult újra. [...]