Városok
Kerekegyháza
A település első írásos emléke 1323-ból származik. Nevét feltehetőleg az itt talált kör alakú templom alaprajza után kapta. A török támadások következtében elnéptelenedett település a XVIII. századtól legelőpusztaként szolgált. A XIX. században magyar, sváb betelepülők által újraépült a település, 1856-ban önálló községgé vált. Gyümölcstermesztése révén gyors fejlődés indult meg 2001-ben városi rangra emelkedett.
[...]
Kerékteleki
A település története az Árpád-korig vezethető vissza. Oklevélben először 1237-ben szerepel Keregj alakban. Nevének eredetére többféle magyarázat is szolgál. Az egyik változat szerint az egykori birtokos Kerekes Pál után kapta a nevét. A másik magyarázat szerint Mária Terézia adományozta a nevet, mivel itt jártakor a lakosok kicserélték kocsija kitört kerekét. Hálából az uralkodónő telkekkel ajándékozta meg a lakosokat. A XIII. századtól elnéptelnedett település az 1700-es évek közepétől kezdett el újra benépesülni és fejlődni. [...]
Kerepes
Első írásos emléke 1148-ból származik. Nevének erdetére több magyarázat is szolgál. Az egyik változat szerint a régi magyar kerep(csónak) szóból ered, míg a másik magyarázat a Kreps (rák) népvándorlás időszakából fennmaradt szláv névből eredezteti. Mind a tatárjárás, mind a török hódoltság rányomta bélyegét a település sorsára. Többször elnéptelenedett és csak a Rákóczi-szabadságharcot követően, a XVIII. század közepén népesült be újra. Jelentős fordulat volt a település életében a lóvontatta postakocsi útvonal kiépülése, melyet a XX. században a vasút váltott fel. Fejlődését egy 1978-ban hozott határozat gátolta, mikor is összeolvasztották Kistarcsa településsel, Kerepestacsa néven. 1995-ben önállósult újra és indult fejlődésnek. [...]
Kerkateskánd
A mai Kerkateskánd két település, Kerkateskánd és Kerkatótfalu összevonásából jött létre. Bár korabeli források tanúsága szerint a helyi lakosság többfelé adózott a török hódoltság időszakában, mégis elnéptelenedett és elpusztult. Az újratelepülés a XVIII. században kezdődött meg. Lakosai számára a fő bevételi forrást a szőlőtermelés és a mezőgazdaság más ágai jelentik. [...]
Keszthely
Az emberi élet nyomai a Kr.e. VI. évezredtől, az újkőkortól kezdődően, folyamatosan kimutathatók a környéken, a város területén a legkülönbözőbb helyekről kerültek elő régészeti leletek, amelyek több anyagi műveltségnek, tárgytípusnak lettek névadói.
A IV. században Keszthely és közvetlen környéke még sűrűbben lakottá vált. A népességnövekedés a fenékpusztai erőd felépítésével hozható összefüggésbe, melyet feltehetően a honfoglaló magyarok pusztították el véglegesen. Az avarok keresztény vallású lakosságot telepítettek a környékre, akiknek sajátos anyagműveltségét Keszthely-kultúrának nevezi a régészeti kutatás. Hatalmas, több mint kétezer síros temetőjük a belváros déli felén került elő.
A mai Keszthely születésének körülményei nagyon bizonytalanok. Az Árpád-korból - XI-XIII. század - több településnyomot ismerni, ezek alapján a Keszthely nevű falu egy nagy kiterjedésű, lazán beépített, több részből álló település volt. Amikor 1247-ben először említi írott forrás, már két temploma van. 1368-ban a nagy hatalmú földesúr, Lackfi István betelepítette a ferences rendi szerzeteseket, akik felépítették templomukat és mellette a rendházat. 1403-tól a források mezővárosnak nevezik Keszthelyt, amit az 1430-as években több, mint három évszázadra a Gersei Pethő család szerzett meg.
A dinamikus fejlődést a török megjelenése akasztotta meg. A ferences barátok már 1532-ben elmenekültek. Elhagyott kolostorukat, Szigetvár elestét (1566) követően, végvárrá alakították át. A törökök többször is kifosztották és felégették a várost, de a várat sohasem tudták bevenni. A települést a XVII. század közepén egy külső sánccal és árokkal vették körbe. Ekkor alakultak ki a mai sétálóutcából nyíló kis utcácskák. Az északi városrész - palánkfalon kívül rekedt lakói - továbbra is jobbágyi állapotban maradtak, külön közigazgatás alatt. A török kor után, a Rákóczi-szabadságharc idején még katonai szerepet játszott a vár, amely 1705-től 1709-ig volt a kurucok kezén. A szatmári békét követően védműveit lerombolták, az árkokat betemették.
Forrás: Vendégváró [...]
A IV. században Keszthely és közvetlen környéke még sűrűbben lakottá vált. A népességnövekedés a fenékpusztai erőd felépítésével hozható összefüggésbe, melyet feltehetően a honfoglaló magyarok pusztították el véglegesen. Az avarok keresztény vallású lakosságot telepítettek a környékre, akiknek sajátos anyagműveltségét Keszthely-kultúrának nevezi a régészeti kutatás. Hatalmas, több mint kétezer síros temetőjük a belváros déli felén került elő.
A mai Keszthely születésének körülményei nagyon bizonytalanok. Az Árpád-korból - XI-XIII. század - több településnyomot ismerni, ezek alapján a Keszthely nevű falu egy nagy kiterjedésű, lazán beépített, több részből álló település volt. Amikor 1247-ben először említi írott forrás, már két temploma van. 1368-ban a nagy hatalmú földesúr, Lackfi István betelepítette a ferences rendi szerzeteseket, akik felépítették templomukat és mellette a rendházat. 1403-tól a források mezővárosnak nevezik Keszthelyt, amit az 1430-as években több, mint három évszázadra a Gersei Pethő család szerzett meg.
A dinamikus fejlődést a török megjelenése akasztotta meg. A ferences barátok már 1532-ben elmenekültek. Elhagyott kolostorukat, Szigetvár elestét (1566) követően, végvárrá alakították át. A törökök többször is kifosztották és felégették a várost, de a várat sohasem tudták bevenni. A települést a XVII. század közepén egy külső sánccal és árokkal vették körbe. Ekkor alakultak ki a mai sétálóutcából nyíló kis utcácskák. Az északi városrész - palánkfalon kívül rekedt lakói - továbbra is jobbágyi állapotban maradtak, külön közigazgatás alatt. A török kor után, a Rákóczi-szabadságharc idején még katonai szerepet játszott a vár, amely 1705-től 1709-ig volt a kurucok kezén. A szatmári békét követően védműveit lerombolták, az árkokat betemették.
Forrás: Vendégváró [...]
Kesztölc
Régészeti leletek alapján már az őskorban is lakott település volt. Nevének eredete nem tisztázott, több magyarázat is létezik. Első írásos említése 1075-ből származik. Az Árpád-korban a királyi szolgálók által lakott település. A lakosság fő megélhetési forrása a szőlőtermesztés, mely mind a mai napig fennmaradt. Az 1250-es években a községhez tartozó Klastrompusztán épült meg az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok monostora. A várost sújtotta ugyan a tatárjárás és a török hódítás is, de egyik alkalommal sem néptelenedett el. [...]
Keszü
Régészeti leletek bizonyítékai alapján az őskortól lakott terület. Első írásos emléke 1192-ből származik. Nevét nagy valószínűséggel a Keszi törzsről kapta. A település jelentőségét bizonyítja, hogy temploma helyén az Árpádkorban is kápolna állt. A XIV. században már mint községet jegyezték fel. A település ugyan a török hódoltság idején végig lakott maradt, de lakosainak száma jelentősen megfogyatkozott. A törökök kivonulása után délszláv telepesek jöttek a vidékre és ezzel megindult a fejlődés. Ma azon kevés kis települések közé tartozik, mely lakosságának összetételében nagyobb arányban vannak a fiatalok, mint az öregek. [...]
Kéthely
Régészeti leletek alapján a terület már az őskor óta lakott volt. A település története az Árpád-korig nyúlik vissza. Első írásos emléke 1274-ből származik, mely Kedhel néven említi. A török hódoltságot megelőzően mezővárosi szinten volt a település, 1686-ban azonban már csak, mint falut tartották nyilván. A XVII. században több jelentős birtokosa is volt, így újra fejlődésnek indult. A XX. század elejére megindult az iparosítás is a térségben, de sajnos a II. világháború és az azt követő évek nem kedveztek a gazdaságnak. Ma Kéthely községként nyilvántartott önálló település. [...]
Kéty
A település történelme egészen a római korig nyúlik vissza. A török hódoltság idejéből nincs a településről írásos feljegyzés. Ez arra enged következtetni, hogy a település elnéptelenedett. Csak 1732-ben kezdődik meg az újraépítés az első német telepesek megérkezésével. A XIX. században készült statisztika alapján szerbek, magyarok és rácok éltek együtt. A falu gazdasága lehetővé tette, hogy más településektől függetlenül, önmagában fejlődhessen. A II. világháború azonban Kéty lakosait is megosztotta. A kitelepítések révén pedig megváltozott a település lakóinak összetétele. A kitelepítet németek helyére székely nemzetiségűek érkeztek. Ezt követően mezőgazdaság révén kezdődhetett meg a fejlődés.
[...]

Kisapáti
A település első írásos említése a XIII. századból származik. Korábban Hegymagas községhez tartozott. Neve több alakban volt megfigyelhető, eredetére több magyarázat is szolgál. A lakosság fő bevételi forrása korábban a szőlőtermesztésből származott, mára azonban csökkent a jelentősége. [...]





