[...]

Kács legrégibb településeink egyike. Anonymus elbeszélései szerint Árpád vezér itt adott szállásbirtokot Ósádi (Öcsöd) vezérnek. Így fia, Örsúr nemzetsége a vidék legrégibb birtokosa. A XIII. században, a Kácsi-patak fejénél várat emeltek, melynek ma már csak romjait találjuk. A feltehetőleg a tatárjárást megelőzően alapított Monostorát az oklevelek 1248-ban említik először. A kolostor 1317 körül pálos perjelséggé alakult át. A kácsi vízfő 14 meleg és langyos (14-24 °C) forrását ősidők óta használták. A bencések épületet emeltek a forrásra, ahol a langyos forrás vizével a területen található gyógyfüvekből gyógyvizet állítottak elő. Először saját betegségüket gyógyították, majd később kívülállókat is. A gyógyvízkivonatokat egy kb. 500 literes vörösréz üstben állították elő, az un. “boszorkánykonyhában”. Serédi Gáspár és Balassa Zsigmond seregei 1549-ben földúlták a községet. A törökök majdnem teljesen elpusztították és egy időre ele is néptelenedett. A bővizű Kácsi-patak a XIII. században már vízimalmokat hajtott. A második világháború előtt Kácson három vízimalom dolgozott. A hőforrások által táplált fürdő ma nem üzemel. [...]

A környék már a kőkorszakban is lakott terület volt. Kajár már egy XI. századi oklevélben is szerepel, és a feltételezések szerint Kajár (Quiar) udvarispán (udvarbíró) volt a birtokosa. Más magyarázatok szerint a név jelentése a kiabál, kikiáltó szó ősi alakjából ered, míg mások a pogány magyarság egyik istenének nevéből származtatják. Kispéc község neve nagy valószínűséggel a honfoglaláskori Pécz nemzetségre utal. A török megszállás idején a falu a többi sokoróaljai településhez hasonlóan behódolt az Oszmán Birodalomnak. 1549-ben a fehérvári bég martalócai elől a falu teljes lakossága elmenekült. Kajár és Kispéc községeket 1950-ben az új megyerendszer kialakításakor egyesítették. A kispéci és a kajári dombok lankáin, ahol egyaránt megteremnek a legkiválóbb szőlőfajták, több műemléki védelemet élvező nádfedeles pince található, melyek közül több is alkalmas a vendégek fogadására. [...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az ókor óta lakot terület. A középkori település a török támadások következtében elpusztult és csak a XVIII. században éledt újra. A település mezőgazdasága révén virágzásnak indult, melyet az I. világháború eseményei gátolták. A világháború után helyreállt a gazdaság de a II. világháború és az azt követő események csaknem elpusztították a települést. Mára azonban – a főváros közelségét kihasználva – nem csak mezőgazdasági szempontból, de idegenforgalma révén is jelentőssé vált. [...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az őskorban is lakott terület volt. A Honfoglalást követően királyi birtok lett, majd később a szerzetesek tulajdonába került, így már a XII. században templommal rendelkezett. Első írásos emléke mégis csak 1436-ból származik. Nevét feltehetőleg a Kokas, köznemesi családról kapta. A török támadások következtében elnéptelenedett falu újjáépítése a XVIII. században kezdődött meg. Ekkor német telepesek jelentek meg, akik magukkal hozták szőlőművelési tudományukat felvirágoztatva ezzel a falu gazdaságát. A következő megrázó esemény a II. világháborút követő deportálás volt a falu életében, amikor a németeket kitelepítették, helyükre pedig székely és magyar családok érkeztek. A település ezt követően indult virágzásnak és ma is dinamikusan fejlődik.

[...]

[...]

A település történelme a Honfoglalás koráig nyúlik vissza. Első írásos emléke 1193-ból származik, mely Necg formában említi. A török hódoltság idején a kettős adózás ellenére sem tudott életben maradni. A XVIII. századtól újraéledő település a XIX. században kezd felvirágozni, de két különálló részként, mint Alsó- és Felsőnyék. 1870-től jött létre Kápolnásnyék önálló község, mely 1930-tól az idegenforgalom révén fejlődött leginkább. A II. világháború jelentős veszteséget jelentett a település számára. 1970-től Velence részévé válik és csak 1990-ben önállósult újra. [...]

A település első írásos emléke a XIII. századból származik, mely Humek néven említi. A török támadások következtében elnéptelenedett és egészen a XVIII. századig lakatlan maradt. A környező földek kitűnő adottságokkal rendelkezik a szőlőtermelésre. Ennek köszönhetően kiváló borai révén vált Kaposhomok országszerte ismertté. [...]

A település első írásos emléke 1328-ból származik. Középkori neve Szent Kereszt volt, mely elnevezés arra utalhat, hogy korábban a Pannonhalmi Apátság volt a birtok tulajdonosa. A XVI. században a török támadások áldozata lett, majd a felszabadítást követően több tulajdonos kezén ment át. Igazi fejlődésnek csak a II. világháború után indult a mezőgazdaság révén. Ma is dinamikusan fejlődő település. [...]

A település első írásos említése 1272-ből származik. Egykoron két részből állt, bár felső része a török időkben elpusztult, túlélő lakosai elkülönültek az „alsótóti” lakosoktól és csak 1848-ban egyesültek újra. A török vészt követő fejlődés még hosszú ideig váratott magára. Mind a Rákóczi szabadságharc, mind az I. és II. világháború gátolta a gazdasági fellendülést. Az 1948-as TSZ megalapításával indult meg a termelés, mely máig tartó töretlen fejlődést jelentett a község életében. [...]