[...]

Régészeti leletek alapján már a római korban lakott terület volt. Első írásos emléke 1019-ből származik, melynek eredetisége kétséges. Bizonyosan 1328-ban olvashatunk róla először, Villa Egrug néven. A település neve az égerfa nevéből ered. Egregy a török hódoltság idején teljesen elpusztult. A XVIII. században német telepesek építették újjá a Festetics család birtokához tartozó települést. A II. világháborút követően Egregy Hévízzel egyesült. Mai napig őrzi szőlőművelő kultúráját, kiegészítve a gyógyturizmus révén Hévízre látogató turisták kirándulásaihoz kapcsolódó szolgáltatásokkal. [...]

A település területe egykor mocsaras, lápos vidék volt. A közlekedéshez több hidat is építettek és feltehetőleg ezekről a hidakról kapta a település a mai nevét. Régészeti leletek bizonyítékai alapján az ősidőktől lakott terület. A török támadásokat követően elnéptelenedett, de nem pusztult el a település. Az újranépesítés során német és szerb telepesek érkeztek a területre. A II. világháború utáni kitelepítés ismét megváltoztatta a lakosság összetételét. A kitelepített németek helyére székely, majd magyar és kis számban cigány családok érkeztek. A település lakosainak megélhetését elsősorban a mezőgazdaság jelentette, melyet a későbbiek során a bányászat egészített ki. [...]

A telelpülés nevét valószínűleg a „Dézsma pincében” fakadó hideg vízű forrásról kahatta. A falu határában előkerült lelete bizonysága szerint a környék már a neolitikumban is lakott hely volt. Egy 1274-ben kelt oklevél a Hahót nembéli Csák bán birtokaként említi. A XIII. századtól az Osl család, majd 1358-tól a Kanizsaiak, később a Nádasdyak birtokolták. Az 1500-as évek elején a magyar lakosság elmenekült, helyükre 1532-34-ben horvát telepesek érkeztek. 1671-ben a kivégzett Nádasdy Ferenc hidegségi birtokai előbb a Draskovich, mjad a Széchenyi család tulajdonába kerültek. A lakosság szőlő- és gyömölcstermesztéssel és nádaratással foglalkozott.

Az I. és II. világháborút komolyabb veszteség nélkül vészelte át a telelpülés. Az 1945-ös szovjet megszállást követő földosztás a középparaszti réteget teljesen eltörölte. Az 1950-ben kollektivizálással létrejött termelőszövetkezetet a 60-as években összeolvasztották a Hegykői TSZ-el, így a helyiek önállósága teljesen megszűnt. Ezt követően sokan elvándoroltak a telelpülésről. A rendszerváltást követően a falu visszanyerte önállóságát. 1997-ben megépült Fertő-tó melléki kerékpárút a turizmus fejlődését szolgálja. [...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján a terület már az őskor óta lakott volt. A mai Hódmezővásárhely, több kisebb település összeolvadásából alakult ki a XV. században. A középkori település a török támadások következtében szinte teljesen elnéptelenedett, és csak a XVIII. században népesült be újra. A mezőgazdaságnak köszönhetően a XIX. században jelenetős fejlődésnek indult.  A  II. világháború utánpedig  a mezőgazdaság mellett már a kibontakozó ipar is egyre jelentősebb bevételi hányadot jelentett. A gazdasági fejlődés jó hatással volt a városra, ekkor alakult ki Hódmezővásárhely mai arculata. Napjainkra a település természeti kincse, a termálvíz és az abból származó idegenforgalom jelenti a fejlődés egyik irányvonalát. [...]

A település első írásos említése 1496-ból származik. A környék falvaihoz hasonlóan Hollád is a török hódoltság áldozata lett. 1726-ban a Festetics család irányítása alatt indult meg az újraépítése. 1950-ben önállósult ugyan, de 1964-ben összevonták a szomszédos településekkel és ma is közös igazgatás alatt fejlődik a falu. [...]

A település első írásos emléke 1293-ból származik, mely Kamar, Humukcamar néven említi. Mai nevét a XVIII. században kapta. A XIV. században pálos szerzetesek telepedtek le, azonban a török támadások alkalmával kolostoruk elpusztult. A település mai templomának építésekor kegyképet találtak, melyet csodatevő képként tiszteltek. A lakosság fő bevételi forrása a szőlőtermelésből származik. [...]

A település nevének eredetére többféle magyarázat is szolgál. Első írásos emléke 998-ból származik. A mai település területén több kis falu létezett, melyek Hosszúhetény részévé váltak. A mai határ és dűlő nevek most is őrzik ezen falvak emlékét. Földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően a török hódoltság alatt sem néptelenedett el. A török kivonulásával a falu újraéledt, a mezőgazdaság, az üveghuták, valamint a malmok révén jelentős fejlődésnek indult. A XIX. században a gazdaságban megjelent a bányászat is, melynek köszönhetően tovább fejlődhetett. [...]

A település történelme az Árpád-korig nyúlik vissza, amikor is hermelin vadászok lakhelyéül szolgált. Neve a hermelin szóból ered. A település első írásos emléke 1277-ből származik. A török támadások idején elnéptelenedett települést a XVIII. században Mercy gróf német telepesekkel népesíti be újra, aki Hőgyészt az öt faluból és harminc pusztából álló birtokának a központjává teszi és így a terület, mint Hőgyészi Uradalom kezdi meg fejlődését. A község központjában ma is látható a család kastélya.

A birtokot III. Mercy 1772-ben királyi engedéllyel eladta Apponyi Györgynek, akit 1776-ban Tolna megye főispánjának választottak. 1799-ben Apponyi Antal későbarokk-klasszicista templomot emeltetett . Az utolsó Apponyi – Károly 1939-ben eladta a kastélyt az Országos Társadalombiztosítási Igazgatóságnak. A II. világháború idején lengyel menekültek szállása lett. Később katonai kórház és 1954-ig görög gyerekek otthona volt. 1954-től nevelőotthon, iskola, majd újra gyermekotthon. 2001-től négycsillagos kastélyszálló üzemel falai között.

Ipara révén Hőgyész igen korán fejlődésnek indult, ebből az időből származik Magyarország legrégibb ipari emléke, az 1733-ban létrehozott LINI-FABRIKA Textilgyár és Kékfestő Üzem. A XVIII. század közepére már mezővárosi rangra tett szert.

Az autóbusz-pályaudvar mögött információs táblát találunk a települős térképével és a Tolnai Borút útvonalainak bemutatásával. A településen a mai napig négy népcsoport – magyarok, svábok, székelyek, cigányok – él békésen egymás mellett, melyek kultúrája és szokásaik keveredéséből jelentős és látványos helyi kulturális élet alakult ki. [...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az őskorban is lakott terület volt. A település első írásos emléke 1324-ből származik, mely Igor néven említi. A török támadások következtében elnéptelenedett a település és csak a XVIII. század közepén népesült be újra a Csallóközből érkezett telepesekkel. 1871-ben Vám és Dád településekkel egyesült. A két világháború eseményei nem váltottak ki változásokat Igar életében. 2001-től újra önálló település. [...]