A település a kőkorszak óta lakott volt. A falu fölött magasodó Vár-hegyen ez időtől fogva erődítmény állt, ám középkori várának nyoma is alig maradt meg. A község első okleveles említése 1261-ből való, Oltarkan és Feltarkan névalakban. Ekkor a falu az egri püspökséghez tartozott. 1330-1335 között a felsőtárkányi Segedelem-völgyben álló kolostorba II. Miklós egri püspök karthauzi szerzeteseket költöztetett. Mátyás király korában, közvetlenül a tó felett már püspöki nyaraló kastély állott. A török időkben először Felsőtárkány és vele együtt a kolostor, majd Alsótárkány is teljesen elpusztult. A középkori Felsőtárkány nem épült újjá többé. 1577-ben Alsótárkány újra benépesült és nevét Felsőtárkányra változtatta. 1634-től egészen a XX. század közepéig egyházi tulajdonban volt a község. A barokk korban Barkóczy püspök építtette a négytornyú kastélyt, melyet utóda lebontatott. 1750 táján Barkóczy püspök megépíttette a Fourcontrasti-kastélyt az általa Gyönyör-völgynek nevezett kastélykertben, majd a nezerénusok számára kolostort emeltetett. A kolostor romjai még ma is láthatóak a falu északi határában a Barát-réten.

A község lakói korábban főleg fakitermeléssel, mészégetéssel és faszénégetéssel foglalkoztak. A településen jelentős volt a mészkő és dolomit bányászat is. Egyes feljegyzések szerint, a XVIII. században márványt is bányásztak, amit a környező falvak templomainak építése során használtak fel. Napjainkban mészégetéssel és faszénégetéssel már csak néhány család foglalkozik.
[...]

Már az őskorban lakott terület. Először 1261-ben említi okirat Terra Bozyas néven. A középkorban a Kanizsai család birtoka. A XVII-XVIII. századtól Holling néven ismert német település. A XVI. században a Nádassdyak, a XVIII. században a Széchenyiek birtokába került.. A község templomától nyugatra, kis dombtetőn áll a görög sítlusban épült ún. Gloriette kilátó. Az emlékművet a nagycenki Széchenyi család emeltette annak emlékére, hogy József nádor e helyről személte meg a Napóleon ellen induló serege hadgyakorlatát 1800-1801 telén. Az emlékműből remek kilátás nyílik a Fertő-tóra. 1838-39-ben Széchenyi István fürdőt építetett, amely egészen a Fertő-tó 1865-ben bekövetkezett ideiglenes kiszáradásáig működött. 1969-72-ben épült meg a Fertőboz Nagycenk közötti múzeumvasút. A falun átvezet a Fertő-tavat megkerülő kerékpárút. [...]

A telelpüléshez tartozó Endrédi-majorban római kori telelpülés nyomait találták. Első írásos említése 1348-ból származik. A jobbágyfalut a Pinnnyei, Somosi, Kanizsay, Nádasdy és az Eszterházy család birtokolta. 1529-ben a törökök felégették. 1540 körül menekült horvátok telelpedtek meg nagy számban a faluban. 1720 körül az Eszterházyak német telelpeseket hoznak a vidékre.

A két világháború között a mezőgazdaság gyors fellendülésnek indult, de a gazdasági világválság visszavetette a termelést. A II. világháború végén a visszavonuló német csapatok felrobbantották az Ikva-folyó kőhídját, a megszálló oroszok feldúlták az öntésmajori szeszfőzdét és a falut teljesen kifosztották. A földosztást követően, 1959-ben a parasztságot a frissen alakuló termelőszövetkezetbe tömörítették [...]

Az ókorban kultikus hely volt. A római kori telelpülés emlékét örzi a napistennek hódoló katonák részére épített Mithrász-szentély. A középkorban a térség több településétől eltérően nem Sopron város, hanem a győri püspökség birtoka volt. A település nevét először 1199-ben Racus alakban említi oklevél. Nevét valószínűleg a patakban élő nagyszámú rák után kaphatta. 1311-ben a soproniak lerobálták püspöki kastélyát. 1582-ben vásártartó jogot és mezővárosi rangot kapott. Ekkor emelték a több helyütt még ma is látható városfalat. Győr eleste után ide menekült a püspök a török seregek elől. 1683-ban a Bécs felé tartó seregek a telelpülést kifosztották és felégették, lakosait lemészárolták, vagy elhurcolták. Helyükre később német ajkú lakosság települt.

1738-ban Furlani soproni orvos megjelentette könyvecskéjét Rákosról és vizéről. 1855-ben beindult a hajóközlekedés a Fertő-tavon. 1906-ban a telelpülés nevét Fertőrákosra bővítették. 1921-ben a trianoni békediktátummal ellentétben a telelpülés lakossága a Magyarországhoz való tartozás mellett teszi le a voksát.

1944-45 között a fasiszták a kőfejtőbe kényszer-munkatábort telepítettek. A háborút követően elkobozzák az egyházi, uradalmi földeket és a püspöki kastélyt. 1946-ban a német nyelvű lakosság nagy részét kitelepítették, helyükre üldözött felvidéki magyar családok érkeztek. 1949-ben alakították ki az osztrák-magyar határon az aknazárat. A Fertő-tavat egyúttal teljesen elzárják a közönség elől. 1958-ban újjászerveződik az 1884-ben létrehozott Fertő Csónakázó Társaság utóda, a Fertői Vitorlás Szövetség, és ezzel a közvélemény felé látszólag csökkentik a tó elzártságát.

1965-ben elkezdődött a később „Vasfüggöny” néven elhíresült 246 kilométer hosszú műszaki határzár kiépítése. 1969. május 1-én befejeződik az aknazár felszedése. 1970-ben, közel 40 évvel a premiert követően, újra előadás színhelye volt a kőfejtő. 1971-ben felállították az osztrák-magyar határon az elektromos kerítést. 1975-ben a település középkori szerkezetű, egységes építészetű magját védetté nyilvánították. 1989 elején a határon kikapcsolták a 18 éve működő elektromos jelzőberendezést és nyár közepén Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszterek jelképesen átvágták a vasfüggönyt. Ezzel a kelet és nyugat közötti kapcsolat enyhülésének jeleként megkezdődött a vasfüggöny elbontása. 1989. augusztus 19-én zajlott le az Ellenzéki Kerekasztal pártjai által szervezett, és Páneurópai Piknik néven ismerté vált, közös szalonnasütéssel egybekötött barátkozás az osztrák-magyar határ két oldalán. Egy hivatalos esemény keretében néhány órára megnyitották a magyar határt. Ezt az esemény adta lehetőséget közel 600 NDK állampolgár kihasználta arra, hogy áttörje a kelet-európát a nyugati országoktól elválasztó, ezidáig szigorúan őrzött határszakaszt. A tömeg nem hagyta magát feltartóztatni és a kapuszárnyakat benyomva átszaladtak a határon. A jelenlévő néhány határőr emberségről tanúskodó tétlenséggel nézett végig a határsértést.

Az akkor hatalmas botrányt okozó, később pedig a kelet-európai változást és a német újraegyesítést felgyorsító és hazánknak óriási elismerést kivívó közjáték emlékére, augusztus 18-án minden évben megrendezik az Európa Nap nevű konferenciát és találkozót. A történelmi eseményről Japán felajánlásból minden évben barlangszínházi koncerttel is megemlékeznek. [...]

Az Ikva völgyében végzett ásatások tanulsága szerint már a bronzkorban is megtelepedtek itt halászó-vadászó népek. Később rómaiak és honfoglaláskori törzsek is otthonra találtak a vidéken. Először 1228-ban említi oklevél Szentmiklóst Terra Neweg alakban. Szerdahely először 1261-ben szerepel oklevélben Villa Sceredahel formában. A tatárjárás mindkét telelpülést csaknem teljesen elpusztította. A lakosság pótlására halászokat telelpítettek a vidékre, ekkor változott meg a telelpülés neve a halászok védőszentjének tiszteletére Szentmiklósra. A két telelpülés 1906-ban egyesült Fertőszentmiklós néven. A községben születettei Bezerédj István reformpolitikus, Felsőbüki Nagy Pál politikus és Iliás Ferenc újságíró, a Nemzeti parasztpárt alapító tagja. [...]

A telelpülést először 1250-ben említi oklevél Siplak alakban. A telelpülsé határában karai vaskori leletekre bukkantak. A XIII-XIV. században földesúri vámszedőhely volt. A történelem során többször gazdát cserélt, mígnem 1682-ben a Széchenyi család birtokába került, akik másfél évszázadon át birtokolták. 1754-ben itt született Széchényi Ferenc, a Nemzeti Múzeum alapítója.

Az 1880-ban épült téglagyárat 1948-ban államosították. Egy évre rá alakult meg a termelőszövetkezet, mely a környék szőlő- és gyümölcsültetvényeit vonta irányítása alá. A központosított gazdálkodás ellenére megőrizték a szőlőművelés hagyományait. Napjainkban a telelpülés lakossága a környék nagyobb városaiba jár be dolgozni. [...]

Forráskút területét a XVIII. századig csak állatarttás céljából használták . A mai település a XIX. században alakult ki, a tanyavilágba települő családok által. 1950-ig Kiskundorozsma részét képezte, majd önállósult. A lakosság fő bevételi forrása a mezőgazdaságból ezen belül is a gyümölcs-, és szőlőtermesztésből származik. Napjainkra egyre negyobb jelentősége van - a hagyományosan megrendezésre kerülő rendezvényeknek köszönhetően - a turizmusnak is [...]

[...]

[...]

A települést a kunok alapították. Első írásos emléke 1124-ből származik, mely még Buzgánszállás néven említi. Mai nevét feltehetőleg a kunokat keresztény hitre térítő Fülöp püspökről kapta. A török hódoltság ideje alatt is lakott maradt. A XVIII. századig, a legnépesebb kun település volt, mely 1823-1876-ig városi ranggal bírt. A világháborúk eseményei jsúlyosan érintették a lakosságot. A mai Fülöpszállás, bevételi forrása a mezőgazdaság mellett, a tanyavilági életet bemutató idegenforgalomból származik. [...]