Régészeti leletek alapján már az ősidők óta lakott terület. Kedvező földrajzi adottságainak köszönhetően minden szempontból jelentős város. Az Árpád-korban az ország fővárosa és a vallási élet központja is. Virágzásának a XIII. századi tatárjárás emel gátat. Az újjáépítés hamar megkezdődik, ám Esztergom elveszíti világi hatalmát, fővárosi szerepét Buda veszi át. Vallási központ révén tovább fejlődik a város, ezúttal azonban a törökök áldozatává lesz. Bár a török hódoltság alatt nem áll meg a fejlődés, a visszahódítás során jelentős károk érik. Esztergom újjáépítése 1725-ben kezdődött, de korábbi tekintélyét nem sikerül visszaállítani. A trianoni szerződés - melynek értelmében határváros lett - okozta csorbát csak a XXI. században sikerült helyreállítani a Párkányt Esztergommal összekötő Mária Valéria híd megnyitásával, valamint az Ister-Granum Eurorégió létrehozásával. [...]

Régészeti leletek alapján a bronzkor óta lakott terület. 1250-ben említik előszőr írásban, Ethem néven. 1529-ben a település elnéptelenedett, újranépesítése 1648-ban kezdődött meg. Fejlődését az 1710-es pestisjárvány nehezítette. A lakosság nagy része mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkozik. 1977-ben összevonták a települést Hántával, valamint Kisbérrel. 1990 óta újra önálló település. [...]

Régészeti leletek alapján ősidők óta lakott terület. A mai település történelme a Honfoglalás koráig vezethető vissza. Neve az Ete személynévből származik. A XV. századtól egyházi tulajdonban lévő település a török hódoltság idején is lakott maradt. A felszabadítást követően a német betelepülők teremtik meg a ma is híres szőlőtermesztés alapjait. A gazdasági virágzást a XVIII. század pestisjárványai majd a II. világháborút követő deportálások akadályozták. Ma Magyarország egyik legjelentősebb bortermelő települése. [...]

Régészeti leletek alapján már az őskor óta lakott terület. A mai település első írásos emléke 1269-ből származik. Neve a Csút személynévből ered. A török hódoltságot követően egyházi tulajdonba került. A XIX. századtól indult jelentős fejlődésnek, melyen a XX. században kiépített vasútvonal tovább lendített. Az első világháború lelassította a gazdasági virágzást. A két világháború között élénkült a gazdaság és a kulturális élet is szépen virágzott. Működött a kaszinó és tevékeny volt a gazdakör. A II. világháborút követően csupán a rendszerváltás után indult újra fejlődésnek a település. [...]

A falu közelében feltárt temető tanúsága szerint a település már a honfoglalás korában is lakott helynek számított. A település neve belső, magyar névadással keletkezett a "széles, kiterült, lapos fenekű völgy" értelmű debrő főnévből. Ennek előzménye a szláv debra "üreg; vízmosásos mélység" lehetett. Határában ma is megtalálhatók a Debrő-vár romjai.

Feldebrő igazi nevezetessége az Európa-szerte páratlannak mondható altemplom. A templom első írásos említése 1219-ből származik. Bár építésének körülményeiről nincsennek fennmaradt jegyzetek, keletkezését a X-XI. századra teszik. A római katolikus templom alatt található altemplomot eredetileg sírtemplom, kriptának építették. Egyes feltételezések szerint a környéket birtokló Aba nemzetség családi temetkezőhelye lehetett. A hagyomány szerint itt helyezték végső nyugalomra a tragikusan elhunyt Aba Sámuelt királyt is. A XII. század folyamán háromhajós román stílusú templommá alakították át.
[...]

Környéke már a honfoglalás előtti időkben is lakott volt. Első említése Pech néven 1237-ből származik. A falu Fel-, Kis-, Balázs-, Pécz és Öreg-péczből alakult. Az utóbbi három település a török időkben elpusztult és Felpéc határterülete lett. 1898 óta Felpéc néven szerepel a falu. [...]

Az eredetileg egységes telelpülést először Chatar alakban 1244-ben alakban. Telelpülés nevének jelentése pajzsgyártó, amely az Árpád-korban itt élő fegyvergyártókra utal. A telelpülés feltehetőleg az 1500-as évek vége felé szakadhatott szét Alsó- (Nemes-) és Felsőcsatárra. Míg Alsócsatár köznemesi község volt, addig Felsőcsatár (Nagycsatár) jobbágyfalu maradt. A török időkben teljesen elnéptelenedett. A XVI. században a Batthyány család horvát telelpeseket telepített az elpusztult lakosság helyére. Mindkét faluban már ekkor nag hagyományai vannak a szőlőtermesztésnek.

Az I. világháborút követő trianoni békeszerződést végrehajtó határmegállapító bizottság először Ausztriának ítélte, de a helyi lakosság tiltakozása következtében 1923-ban visszacsatolták Magyarországhoz. 1933-ban a két telelpülést Felsőcsatár néven egyesítetté. 1952-től 1996-ig a falu határában működött az ország egyetlen talkum- (zsírkő-) bányája. [...]

[...]

A mai település területén a XIII. században már földvár állt. A település első írásos emléke 1315-ből származik. A XV. századból származó templomromok közt találták meg Dombó Pál kőkoporsóját 1760-ban. [...]

A település régészeti leletek alapján már az őskor óta lakott terület. Első írásos emléke 1082-ből származik. Neve minden bizonnyal a honfoglaló Örs vezérre utal. A török hódoltság idején több támadás is érte, de egyszer sem néptelenedett el. A békés időszak nem következett be a török elvonulásával, először az ellenreformáció eseményei, majd a Rákóczi szabadságharc vonta el az embereket a mezőgazdasági tevékenységektől. 1711-ben pedig pestisjárvány szedte áldozatait. A katolikusok és a reformátusok közt dúló harc elcsendesülése után a filoxéra jelentett újabb kihívást. A kipusztult szőlőültetvényeket Amerikából hozott tőkékkel telepítették újra, mely köszönhetően megindulhatott a település fejlődése. [...]