Régészeti leletek bizonyítják, hogy a terület már az ókor óta lakott. A település első írásos emléke 1238-ból származik. Nevének eredetére többféle magyarázat is akad. A török támadások során a település több ízben elpusztult, majd a kiűzést követően a XVII. században épült újjá. Galambok minden nagyobb harci eseményből kivette a részét. Lakosai részt vettek a 1848-as szabadságharcban, valamint mindkét világháborúban. A világháború után fellendült a mezőgazdaságra alapuló ipar, majd a rendszerváltást követő infrastrukturális fejlődés révén üdülőhellyé nyilvánították. Ma a térség egyik legdinamikusabban fejlődő települése. [...]

Már az őskor óta lakott terület. A mai Garabonc két település, Kisrada és Garabonc egyesülésével 1950-ben jött létre. Az egykori halászfaluk sorsa a török támadásokkal kezdődően, kedvezőtlen fordulatot vett. A településeket teljesen lerombolták, a lakosok azonban sikeresen átvészelték a hódoltság időszakát. A török kiűzését követően pestisjárvány szedte áldozatait. Az újrakezdéshez és felépüléshez a természet adott erőt. A környező erdők, tavak és domboldalak kiváló megélhetési forrást biztosítanak az itt élők számára. [...]

Régészeti leletek alapján az őskor óta lakott terület. Első írásos említése 1260-ból származik. A XVI. században török hódoltság alá került és elnéptelenedett. A felszabadítás után többször is tulajdonost váltott, területe a XVIII. századtól kezdett el újra fejlődni. Igazi fellendülést a vasútvonal kiépülése hozott a térségre. Ekkor került a Velencei-tó vize lecsapolásra, mely a mezőgazdaságnak és a nyaralókat kiszolgáló idegenforgalomnak is jelentősen kedvezett. Mára a Velencei-tó fővárosává nőtte ki magát. [...]

A terület már az ókorban lakott volt, ezt támasztják alá a község határában feltárt több ezer éves temetkezési helyek is. Elsőször Árpád-kori okiratokban említik. IV. Béla 1255-ben írt adománylevelének tanúsága szerint Mátyás szepesi prépost testvérének, Andrásnak adja, aki az első ismert őse volt a Golopy családnak. 1258-ban Golop az Aba nemzetségbeli Debrei ág tulajdonába került. Az 1332-1337 közötti években összeírt pápai tizedszedő lajstrom már említi a község Mindenszentek tiszteletére épített templomát. A XIII. század végén Kolop néven szerepel, és Abaújvár tartozéka. A XV. században több birtokos tulajdonában megfordul, többek között urai voltak a tokaji pálosok is. A települést a törökök teljesen kifosztották és porig égették. A kevés túlélőt kemény adók fizetésére kényszerítették. Golopy Gáspár 1596-ban Abaúj vármegye alispáni székét töltötte be.

A XVIII. században a Vay, majd a Vécsey családok uralták a területet, de az Ibrányiak és a Reviczkyek is birtokosai voltak. Az 1867-es kiegyezést követően a falu csak lassan indult fejlődésnek. A mai település csak 1875-ben jött létre az Abaúj vármegyéhez tartozó Felső-Golop és a Zemplén vármegyéhez tartozó Alsó-Golop egyesülésével. A községet csak 1909-ben érte el a vasútvonal, ezzel bekapcsolva az ország vérkeringésébe. A település mindíg is ismert volt szőlőszetéről, borászatáról. Az itt termett szőlőkből készített borok a tokaji borokkal voltak egyenértékűek.
[...]

[...]

A település már a XIV. században rendelkezett egy templommal és bencés zárdával. Hírnevét a törökök elől menekülő szerb szerzeteseknek köszönheti. A XVI. században kolostort építettek, melyet ugyan a törökök elpusztítottak, de a XVIII. században újraépült és sokáig a Kárpát-medencei szerbség szellemi, vallási központja volt. A XVIII. században német telepesek érkeztek a többségében szerbek által lakott faluba. A II. világháborút követő kitelepítések megváltoztatták a falu összetételét. A XX. századra Grábócon a németeket székely telepesek váltották fel. [...]

Régészeti leletek alapján a terület már az őskorban is lakott volt. A mai Gyenesdiás két településből, Gyenesből és Diádból jött létre 1840-ben. Az első írásos emlékek a XIV. századból származnak. A török hódoltságot ugyan túlélté a települések, azonban a török elvonulásakor elnéptelenedtek. Az újjáépítés és fejlődés beindulása a Festetics családnak volt köszönhető. Gyenesdiás talán az egyetlen olyan település, amely életében a filoxéra járvány pozitív változást hozott. A hátrahagyott szőlőültetvényeket, présházakat ugyanis telepesek vásárolták meg és új fejlődést indítottak meg. Gyenesdiás kedvező, természeti és földrajzi elhelyezkedése révén kedvelt turistikai célpont. [...]

A város történelme a Honfoglalás koráig nyúlik vissza. Földrajzi elhelyezkedésének, és az itt kialakult kereskedelmi útvonalnak köszönhetően már a XIV. század elején városi rangra emelkedett. A város töretlenül fejlődött az évszázadok során, 1917-ben azonban tűzvész pusztított a településen. Az ezt követő újjáépítés alkalmával alakult ki a város ma is látható arculata. Gyöngyös ma  a "Mátra bejárataként" közkedvelt kirándulóhely. [...]

[...]

Régészeti leletek boizonyítékai alapján a település már a bronzkorban lakott volt. Első írásos emléke 1209+-ből származik, mely Hurusi néven említi. A török támadások következtében elnéptelenedett település a XVII. században népesült be újra. Gazdasága gyors fejlődésnek indult a ércbányászat és szőlőtermesztés révén. Fejlődését az 1799-es árvíz sem gátolta meg. A bányák at 1866-ban üzemen kívül helyezték, mellyel jelentősen megnőtt a munkanélküliek száma. 2008-ban biodízel üzem nyílt, melynek révén Gyöngyösoroszi elindulhat a fejlődés útján. [...]