Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az avar korban is lakott terület volt. Első írásos emlééke 1234-ből származik. Nevét az itt várat emeltető Pata vezérről kapta. Gyöngyöspata szolgált Mátyás király első győztes csatájának, melyet a várat bevevő husziták ellen vívott. Talán ennek, talán a már ekkor is jelentős bortermelésnek köszönhetően Mátyás király mezővárosi rangra emelte a települést. A török időkben szultáni birtok volt. A hódoltságot  követő felszabadítások utáni években a vár  fokozatosan elvesztette jelentőségét . Kedvező természetföldrajzi elehelyezkedése miatt Gyöngyöspata elsőrangú szőlőtermő terület és közkedvelt kirándulóhely. [...]

[...]

[...]

A település történelme egészen az ókorig nyúlik vissza. Első írásos emléke 1280-ból származik. A település középkori történelméről kevés írásos anyag áll rendelkezésre, annyi azonban bizonyos, hogy a török támadások következtében elnéptelenedett a terület. Az újranépesítés a XVIII. században kezdődött meg, először magyar majd német, később pedig zsidó nemzetiségűek révén. Ebben az időben erősödött meg a mezőgazdaság, illetve a németek mestereknek köszönhetően a különböző kisipari ágazatok. A település dinamikusan fejlődött. Ezt igazolja, hogy alsó fokú oktatási intézménye mellett gimnáziummal is rendelkezett. A XX. század elején tégla-, és cipőgyár létesült, valamint egy hengermalom is üzemelt. Gyönk jelentőségét bizonyítja, hogy 1961-ig járási székhely volt. A gazdasági virágzás mellett a kultúra is fejlődött. A település rendelkezett kaszinóval, úri- és népkönyvtárral, valamint négy egyházzal. A II. világháború után a hanyatlás korszaka köszöntött be. Megszűnt a kaszinó és az ipar is hanyatlott. Bár néhány üzemegység létezett Gyönkön, sokan munka hiányában kénytelenek voltak a jobb megélhetés reményében elköltözni. Gyönk ma Magyarország legkisebb gimnáziummal rendelkező nagyközsége. [...]

A környék már a kőkorszakban is lakott terület volt. Később a kelták és a rómaiak telepedtek meg a vidéken. 1244-ben IV. Béla a ma Királyszékként ismert magaslaton tartott a környék nemeseinek ítélőszéket. Ménfőt először 1250-ben említik oklevelek Villa Menfu alakban. A történelem során sűrűn cseréltek gazdát a környező földek és falvak. 1615-ben a ménfői hegy legmagasabb pontján Czobor György várat építettett. A Világosvárat a török hadak porig rombolták. Ma már csak a kereszttel megjelölt magaslat őrzi a nevét. A XIX. században az Eszterházy grófság része lett. Csanakfalu először 1216-ban szerepel III. Vince pápa bullájában Villa Chonuk néven. Határában áll a Királyszéke nevű halom, ahol több királyi, nádori és megyei gyűlést tartottak a helyi nemesek a XIV. században. Egészen a török időkig a szentmártoni apátság birtoka. A török hódoltság idején majdnem teljesen elpusztult. 1729-ben német családokat telelpítettek be az elvándorolt lakosság helyére. Csanakhegyen laktak az apátsági szőlőben dolgozó parasztok. A XVII. században a győri jezsuita szerzeteseknek is voltak a falu határában szőlőültetvényeik. Szőlője és kiváló bora mellett nevezetesek voltak a csanakhegyi hentesek, akik javarészt győrben tevékenykedtek. 1934-ben a három falu egyesítésével jött létre Ménfőcsanak néven. 1971-től a nagyközség Győr IX. kerülete lett. [...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az őskorban is lakott terület volt. Történelme az 1100-as évekig nyúlik vissza. Nevének eredetére többféle magyarázat is szolgál. A település a török hódoltság idején elnéptelenedett. Az újranépesítéskor németek telepedtek le, akiket a II. világháború után kitelepítettek, helyükre pedig bukovinai székelyek érkeztek. Lakosságának összetételét tekintve ma is magyarok, székelyek és magyarországi németek lakta település. [...]

A település első írásos emléke a XIII. századból származik. A középkorban és a török hódoltság idején többször elnéptelenedett a település. A XVIII. században betelepülő németeknek különböző kedvezményekkel könnyítették meg az újrakezdést. Ennek révén hamar fejlődésnek indult a település, köszönhetően a kibontakozó szőlő és bortermelésnek. A hanyatlást a II. világháború utáni kitelepítések okozták. A falu lakosságszáma jelentősen csökkent és munkalehetőség hiányában ma is igen alacsony. [...]

Első okleveles említése Saag néven 1216-ból származik. A terület már az Árpád korban is lakott volt. A történelem során többször is gazdát cserélt. A török időkben a lakosság elmenekült. Ezt követően egészen az 1945-ös földosztásig az Eszterházy család birtokában volt. A Pannonhalmi Apátság többször is megpróbálta birtokait visszaszerezni, sikertelenül. A település katolikus temploma 1748-ban egy Árpád-kori kápolna romjain épült. A barokk főoltár képe Szent Annát ábrázolja szüleivel. A templom őrzi a megye legrégebbi Szent Flórián-szobrát. A falu 1908-ban kapta a Győr előnevet. [...]

Győrszemere ún. első foglalásos Árpád kori település. Elsőször 1213-ban a Pannonhalmi Apátság népeit felsoroló Albeus jegyzékben szerepel Scemere néven. Zemere, Geur-Zemere, Naghzemere alakokban is többször előfordul írásokban. 1250-ben már bizonyíthatóan a Szemere nembeliek tulajdona. Feltehetőleg nevét is e családtól kapta. A XIV. században már mint lakatlan területet tartják számon. A XVII. században népesül csak be újból, ám később is többször elnéptelenedett. A a helyi szőlőültetvények a XVIII. században élték virágkorukat. Mindkét világháborút igen megsínylette a település. A tanácsköztársaságot követő román megszállás idején a falu határában húzodott a demarkációs vonal, de a falu már nem került megszállás alá. Az 1945-ös földreform és az azt követő TSZ szervezés és államosítás jelentősen érintette a helyi gazdálkodókat. Jelnleg közel 100 hektáron folyik szőlőtermesztés. [...]

A település ősidők óta lakott hely volt. Kisbarát határában végzett ásatások során Hallstadt-korabeli tokos véső és neolit korból származó kézi eszközök kerültek elő. A XIII. században az ide tartozó falvak és hegyek együttesét, mint a győri káptalan birtokát Barath néven említik. A XVII. században törökök elől a dombon lévő présházakba és pincékbe elmenekült lakosság alalpította a hegyközséget. A hagyomány szerint a franciák 1809-ben a közeli Kilátó-hegy tetejéről irányították a kismegyeri csatát. A korábbi négy településrészt (Kisbarátfalu, Kisbaráthegy, Nagybarátfalu, Nagybaráthegy), két lépcsőben, 1940-ben és 1969-benegyesítették. Ennek ellenére megfigyelhető a "falu" és a "hegy" eltérő településképe. Érdekes módon ez utóbbi arculata változott meg jobban. A szőlőtermesztés ugyan megmaradt, és a magaslatokra felvezető horgasok falába a XIX. században vájt pincéket is használják, de egyre meghatározóbb lesz a városból kiköltözők, vagy csak hétvégi házakat építők - sokak által vitatott - építészete. 1990-ben önálló önkormányzati irányítás alá került. [...]