Kács legrégibb településeink egyike. Anonymus elbeszélései szerint Árpád vezér itt adott szállásbirtokot Ósádi (Öcsöd) vezérnek. Így fia, Örsúr nemzetsége a vidék legrégibb birtokosa. A XIII. században, a Kácsi-patak fejénél várat emeltek, melynek ma már csak romjait találjuk. A feltehetőleg a tatárjárást megelőzően alapított Monostorát az oklevelek 1248-ban említik először. A kolostor 1317 körül pálos perjelséggé alakult át. A kácsi vízfő 14 meleg és langyos (14-24 °C) forrását ősidők óta használták. A bencések épületet emeltek a forrásra, ahol a langyos forrás vizével a területen található gyógyfüvekből gyógyvizet állítottak elő. Először saját betegségüket gyógyították, majd később kívülállókat is. A gyógyvízkivonatokat egy kb. 500 literes vörösréz üstben állították elő, az un. “boszorkánykonyhában”. Serédi Gáspár és Balassa Zsigmond seregei 1549-ben földúlták a községet. A törökök majdnem teljesen elpusztították és egy időre ele is néptelenedett. A bővizű Kácsi-patak a XIII. században már vízimalmokat hajtott. A második világháború előtt Kácson három vízimalom dolgozott. A hőforrások által táplált fürdő ma nem üzemel.

www.kacs.helyinfo.hu