A Bódva patak völgyében elterülő város három község egyesítése révén jött létre. Először 1936-ban Finkét, majd 1950-ben Borsod községet csatolták Edelényhez. Neve valószínűleg az Edelin személynévből ered.

A térség történelme szinte egyidős az emberiség történelmével. Már az alsó-paleolitikum időszakából találtak itt úgynevezett "kavicsiparhoz" tartozó eszközöket. A város területén több helyen is megtalálták az újkőkori ember településének nyomait. A bronzkorból, a vaskorból, valamint a kelták, a gepidák, a hunok és az avarok idejéből is találtak leleteket. Edelényt elsőként 1299-ben említik amikor Roland nádor itt tartotta Borsod vármegye közgyűlését. Egyik városrészét alkotó egykori Borsod falu már 1108-ban szerepel oklevélben. Ebben a faluban honfoglaláskori földvár állt és ez volt Borsod vármegye központja és névadója. Finkét egy 1300-as oklevél említette először. Egyházának papja 1309-ben borsodi alesperes volt.

A község középkori jelentőségét bizonyítja, hogy 1340-ben és 1341-ben is itt tartotta közgyűlését Torna és Borsod vármegye. A XV. században már mezővárosként említik az oklevelek, és rendszeres vására és jó hírű malma is volt. Az elmúlt századokban a Bebek család, Szapolyai János , I. Miksa király birtoka volt a település. 1603-tól a Rákóczi családé, 1725-ben L'Hullier Ferenc, Eger várának francia származású parancsnoka királyi engedéllyel vette meg Edelényt. Ezt követően építtette fel 106 szobás kastélyát, amely ma is az ország egyik legnagyobb és legjelentősebb barokk kastélya. A XIX. század elején a birtok a Coburg családé lett, akik 1838-ban, Magyarországon az elsők között cukorgyárat létesítettek a településen. Az építéshez a téglát a Nagyvölgyben létesített téglagyárból biztosították. A gőzgépek fűtéséhez pedig a környéken kitermelt fa mellett a helyben bányászott barnaszenet használtak. Az 1989-ben végbement rendszerváltást követően a bányák bezárása, a TSZ-ek felszámolása nehéz gazdasági helyzetet teremtett a környéken.

www.edeleny.hu