Városok

Kővágóörs

Kővágörs történelme az Árpád-korig nyúlik vissza. A honfoglaló Örs vezér szállásterülete volt, ahonnan a név második tagja is ered. Első írásos említése 1221-ből származik. Bár a török hódoltság idején többször is elnéptelenedett, de fejlett kereskedelmi életének köszönhetően a XIX. században már mezővárosként említették. [...]

Kővágószőlős

Régészeti leletek alapján bizonyított, hogy az őskor óta lakott terület. Nevét a XI. századig visszanyúló szőlőművelés hagyománya után kapta. Neve a Kővágó jelzővel azonban csak később, 1773-ban - a török időben elterjedt kőbányászás, kőfaragás révén - egészült ki. A XIII. században Bertalan püspök a Jakab-hegyen lévő templom mellé rendházat építtetett, mely az egyetlen magyarországi szerzetesrend, a pálosok első kolostora lett. A XX. században uránbányászat folyt a településen, mára azonban már leállt a termelés és a meddőhányók rekultivációja folyik. [...]

Kővágótöttös

A település első írásos emléke a XIV. századból származik, mely Tüttüs néven említi. Nevét az Árpád-korban használt Töttös személynévről kapta. A település mai nevét a Kővágó jelzővel kiegészítve 1913-ban kapta. A település a török időkben sem néptelenedett el, bár lakossága jelentősen megfogyatkozott. A lakosság fő bevételi forrása a mezőgazdaságból származott, melyet a XIX. században az uránbányászat egészített ki. A bánya bezárásával sokan hagyták el a települést, ma azonban ismét dinamikusan fejlődik. [...]

Köveskál

A település első írásos emléke 1291-ből származik. Neve a honfoglaló Kál vezérre utal. Már a XV. századtól bizonyítottan foglalkoztak szőlőtermesztéssel. 1548-ban azonban a török támadások következtében teljesen elnéptelenedett a falu. A XVIII. század elején az újonnan betelepülőket pedig pestis járvány tizedelte meg. A fejlődés mindemellett viszonylag gyors volt. 1828-ra már mezővárosi ranggal bírt. A filoxéra járvány Köveskált is elérte. A kipusztult szőlőket 1935-re sikerült újratelepíteni. A szőlőtermelés és a mezőgazdasági fellendülés révén a község is fejlődésnek indult. Mára jelentős turisztikai szerepet is betölt. [...]

Kunbaja

A mai Kunbaja története 1817-re nyúlik, vissza. Az ezt megelőző időkben létező település a Rákóczi- szabadságharcban pusztult el. A XIX. században német telepesek építették újra Kunbaját. A fejlődést három kolerajárvány is gátolta. A nehézségek ellenére gyorsan fejlődésnek indul a települést. A II. világháborút követő kitelepítés súlyosan érintette a lakosságot. A deportáltak hagyományait az itt lakók ma is ápolják.

[...]

Kunbaracs

A település történelme a XIII. századig nyúlik vissza. Az 1440-ből származó, írásos emlék Barócz néven említi. A középkori település a török támadások következtében, két alkalommal is elpusztult és a XIX. századig gyéren lakott legelőterület maradt. A terület több tulajdonos uralma alá tarozott, míg a XX. században Tatárszentgyörgyhöz csatolták. Ekkor kezdett el fejlődni, új lendületet vett a szőlőtermesztés, és szeszfőzde nyílt. A II. világháborút követő deportálások mélyen érintették a település lakosságát. 1950-től Kunbaracs önálló községgé vált. Az 1950-es évektől lassú fejlődés kezdődött meg, azonban munka hiányában, a lakosság nagy része elvándorolt. Napjainkra a dohánytermesztésben lát fejlődési lehetőséget a település vezetősége.

[...]

Kunfehértó

Kunfehértó viszonylag fiatal település, mely, az egykori Állami Gazdasága köré épült 1950-ben, ma is használatos nevét azonban csak 1952-ben kapta. Kedvező természeti elhelyezkedésének köszönhetően, talán a mezőgazdaságnál is nagyobb szerepe van az idegenforgalomnak. A településsel azonos nevű tó és az egyedülálló Virginiai Holdrutas erdő több száz kirándulót vonz évente. [...]

Kunszállás

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az őskorban is lakott terület volt. A tatárjárást követően a kunok alapítottak itt települést mely a Jakabszállás nevet kapta. Első írásos emléke 1343-ból származik. A török támadások következtében elpusztult település a XVIII. században épült újjá Majsajakabszállás néven. A fejlődést az aszály lassította, melynek következtében homoksivataggá vált a terület. Később akác-, és szőlőültetvényekkel lendítették fel a mezőgazdaságot. 1945-ben önálló településsé vált, később, 1950-ben azonban Fülöpjakabhoz csatolták. 1990-től vált újra önálló községgé, Kunszállás. [...]

Kunszentmiklós

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az őskorban is lakott terület volt. A tatárjárás következtében elpusztult települést a kunok építették újjá, Tatárszállás néven. A XVI. században a török támadások pusztították ismét el. A felszabadítást követően a XVIII. században indult újra fejlődésnek, és 1794-re mezővárosi rangot kapott. 1867-1876-ig a járási székhely szerepét töltötte be. A XIX. században megjelent feldolgozóipar. Az 1870-ben kiépült vasútvonal tovább lendített a fejlődésen. Kunszentmiklós, ma is a térség kiemelkedő jelentőségű városa.

[...]

Lábatlan

A település a régészeti leletek alapján a római kor óta lakott terület. A mai Lábatlan Piszke és Lábatlan településekből fonódott össze 1950-ben. Első írásos említése 1267-ből származik. Nevét a monda szerint, egy hűséges katonáról kapta, aki királya szabdságáért sajátkezüleg levágta lábát. A kedvező földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően, az itt áthaladó kereskedelmi útvonal révén gyorsan fejlődött. Lakosai főként mezőgazdasággal, azon belül is szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A XIX. században - talán a filoxéra vész hatására - az iparra tevődött át a hangsúly, mely ma is a település fő megélhetési forrása. [...]

Ki-kicsoda

Szepsy István, ifj.

Iványi Zsófia

Jekl Béla

Gál Tibor, ifj.

Maczkó Róbert

Birkás Menyhért

Babits László, id. A technikum elvégzése után a Magyar Állami Pincegazdaság Tolcsvai üzemegységében dolgoztott gyakornokként, majd a későbbiekben pincemesterként. 1973-1980 között, az egyetem elvégzése után az olaszliszkai TSZ-ben dolgozott szőlőtermesztési ágazatvezetőként.1980-tól