Először 1001-ben szerepel Szent István oklevelében Chimudi alakban, mint a Szent Benedek rend birtoka. 1250-ben szerepel Szent László szabadalomlevelében, mint a pannonhalmi apátság birtoka. Ekkor nevét Hymud alias Nelka alakban használják. Lakosai főleg az apátsági szőlők műveléséből tartották el magukat. A török időkben a környék településeivel együtt behódolt a megszállóknak. A rendszeres zaklatások, fosztogatások elől lakossága elmenekült és csak 1680 után települt be újra. A törökök kivonulása után visszakerül a bencésekhez. A II. világháborút követő központi irányítás először önálló termelő szövetkezetet hozott létre, majd később beolvasztották a pannonhalmi szövetkezetbe és csak 1991-ben önállósult újra. [...]

[...]

A település első írásos emléke 1376-ból származik. Nevét a nyárfa jelzővel ellátott apátságról kapta. A település a török hódoltság kezdetén még lakott volt ám, a tizenöt éves háborúban elpusztult. 1626-ban újra lakottá vált 1670-re mégis elnéptelenedett. A Nagyköröshöz tartozó település 1954-ben vált önálló községgé. Gazdasági életét napjainkban is a mezőgazdaság jellemzi. [...]

Jelentős régészeti leletek bizonyítják, hogy a térség már a bronzkorban is lakott volt. A honfoglaló magyarokat megelőzően szkíták, kelták, szarmaták és avarok lakták a vidéket. A terület a honfoglaló Bors vezér családi szállásföldjéhez tartozott.

A város két település egyesülésből (Nyék és Ládháza) jött létre. Mezőnyék a honfoglaló Nyék törzsről kapta a nevét. Első okleveles említése a XIII. század végéből származik. A település az évszázadok folyamán több névváltozáson is átesett, a Mezőnyék elnevezést csak a XIV. századtól használják. A sok névváltozás annak a jele, hogy a történelem során a tatárok, és a törökök is többször felégették és elnéptelenedett, de mindannyiszor újra benépesült. Ládháza neve a Lád személy- vagy nemzetségnévből ered. Első említése a 1416-ból származik. A történelem viharaiban ez is többször elnéptelenedett, mígnem 1770 körül Miskolc város református családokkal telepítette be. Ekkor indult gyors fejlődésnek. Mindkét település fő bevétele a földművelésből, gyümölcs- és szőlőtermesztésből származott.

1917-ben Mezőnyéki Kavicsbánya néven indult be Közép-Európa legnagyobb kavicsbányája. A kavicsbányászat megnövekedett termelésének következtében a település határában 750 hektáros vízfelület alakult ki. Ezeken a tavakon ma kiváló lehetőség nyílik a vizi sportokra és a horgászatra. 1932-ben a két falu Nyékládháza néven egyesült. 2003-ban városi rangot kapott.
[...]

Régészeti leletek alapján már a bronzkor óta lakott település. Első írásos említése a XIII. századból származik. A település történelme során nem csak a törököknek, de a Rákóczi szabadságharc alatt a labancok támadásainak is ki volt téve. A XVIII. századi újranépesítés sem ment akadálytalanul, 1723-ban ugyanis tűzvész pusztította el a falut. Az újjáépítés hamarosan megindult. A XIX. századra a mezőgazdaság mellett beindult a máig is folyamatosan fejlődő ipara. [...]

A település első írásos emléke 1383-ból származik. Nevét a falu védőszentjéről és nyugati fekvéséről kapta. A mai névalak azonban csak 1973-ból származik. A település a török hódoltság ideje alatt is lakott volt. Mára a szőlőbirtokok révén gyakorlatilag szinte teljesen egybeépült Nagypeterddel. A borturizmus egyik jelentős célpontja. [...]

A tatárjárás után három részre (Kis-, Nagy-, és Káptalannyúl) szakadt telelpülés csak 1885-ben egyesült újra Nyúlfalu néven. Első okleveles említése 1240-ből származik. A falu és a környező szőlők először királyi udvari birtokok voltak, majd a bakonybéli és pannonhalmi apátsághoz és a győri káptalanhoz tartoztak. Nagy Lajos uralkodása idején újabb szőlőket telepítettek a környékre. Borai ekkor szereznek országos hírnevet Sokoróaljának és a telelpülésnek. Többször elnéptelenedik, de mindannyiszor újra benépesül. 1880-ban a filoxéra vész teljesen kipusztítja az ültetvényeket, 1942-ben pedig tűzvész okoz jelentős károkat. A hagyomány szerint Mária Terézia hintója Pannonhalmára menet a roskadozó nyuli templom előtt borult fel. A királynő, hálából a balesetből való szerencsés megmeneküléséért, jelentős összeget adományozott a templomnak. [...]

Magyarország egyik legkisebb lakosságú településének első írásos emléke 1413-ból származik, mely Budavary néven említi. Mai nevét 1753-ban kapta. Közös önkormányzata van Szentantalfa és Tagyon településekkel. [...]

A település első írásos emléke 1234-ből származik. A XIII. században monostor alapult és a XV. századi megszűnéséig az apátok voltak a terület kizárólagos lakói. A XV. században a pálosok vették át az apátságot és a falu is benépesedett. Ezt követően a középkori települést folyamatos támadás érte, a török támadások és a Rákóczi-szabadságharc révén. A település 1711-től éledt újjá. Fejlődése a mezőgazdaság révén a XIX. században ikezdődött. A II. világháború és az azt követő kollektivizálások gátat szabtak Ócsa gazdasági fellendülésének, mely a Rendszerváltást követően indult meg. [...]

Ócsárd neve az egyik feltételezés szerint szláv eredetű és az Óvvár, Ovvári helynévből szánnazik. Jelentése juhász, juhászok. Mások szerint a település neve a kun ovvar szóból ered. A név több változatban is előfordult, mint például Ócsárd, Ochard, Ocsárd, Oucsard, Ovcsard, Otsárd, Ótsárd. A helyiek szerint neve Ócsvár vagy Ódzsvár volt.

Először az írásos emlékekben l247-ben bukkant fel Olcsar változatban. A 14. század első felében a Bán nemzetség, a 14. század második felében a Diósfalvi család birtoka volt. Közvetlenül a török hódoltság előtt a Bika és az Ócsárdi családok osztoztak területén. A 16. század második felében 15-20 család élt itt. Ekkor működött két malom is. A törökök itt tartózkodása alatt végig magyarok lakták, a népesség azóta is túlnyomó többségében magyar. A török alóli felszabadító háborúk idején elnéptelenedett, az újranépesítés után nagyobb fejlődésnek indult. Ezután a Batthyány család birtoka lett. A 19. század közepétől volt néhány nem magyar anyanyelvű lakosa is. Pesty Frigyes, a 19. század neves tudósa szerint "Lakosai magyarok." A 20. század második negyedétől a nem magyar anyanyelvűek száma némileg növekedett, 1 930-ban külterületi lakott helyeivel együtt 467 magyar és 10 német anyanyelvű lakosa volt. A cigány telepen 6 magyar és 42 cigány anyanyelvű lakott. 1970-ben 494 magyar és 26 német lakos élt itt. A cigány telepen ekkor 63 főt számláltak. A falu szülötte Dénes Gizella írónő, akinek 1994-ben emléktáblát avattak. 2002-ben Ócsárd adott otthont a Szent István Napi Megyei Ünnepségnek.

A Vár-dűlő nevű részen Pesty Frigyes szerint egy vár állott, "mellynek négyszeget képező árka maigian is látható, és a romokból hátra maradt kő és vas darabok találhatók most is." A helybeliek úgy tudják, hogy itt állott Ócsvár vagy Ódzsvár, amelynek parancsnoka Bika András volt. Szántáskor kődarabok kerülnek elő. A talaj ma itt üreges. Ezért úgy vélik, hogy a vártól alagút vezetett Szigetvár felé. A hagyomány szerint itt élt a török hódoltság előtt Ócsárd lakossága, tehát ez volt a falu régi helye. Innen nem messze ásták el a régi falu templomának harangját.

Az építészeti emlékek között meg kell említeni a Kossuth Lajos utca 49-es és a Kossuth Lajos utca 59-es számú lakóházakat régi népies jellegük miatt. [...]